– Kártyázik még?
– Persze, hetente egyszer römizek és pókerezek.
– Korábbi játékosai, Éles József és Pásztor István mondták, hogy azért volt jó önnel kártyázni, mert még náluk is jobban tudott csalni.
– Hazudnak. Lehet, hogy csak rossz emlékeik vannak a kártyapartikról.
– A világbajnoki negyedik helyre biztosan szívesen emlékeznek. De miért hagyta ott a Veszprémet az 1997-es vb után?
– A svédek elleni elveszített elődöntőt követően Hajnal Csaba, a Veszprém elnöke szidott, mint a bokrot mindenki előtt. Félrehívtam: Úgy látom, belém akarsz kötni – mondtam. – Sikerült. Keress magadnak edzőt! Megértem, hogy el volt keseredve, amiért tizenkét góllal kikaptunk a svédektől, csak egy apróságot felejtett el: a magyar válogatott az előző vb-n a 19. helyen végzett. Ehhez képest Japánban negyedikek lettünk, a franciáktól egy góllal kaptunk ki a bronzmeccsen. Korábbi főnököm, Gunnar Prokop mondta, hogy csak az a jó edző, akinek komoly céljai vannak. Én a világbajnokság előtti elnökségi ülésen kijelentettem, hogy szeretnénk a négybe jutni. Erre Kovács Péter felhördült, hogy reális célokat kell kitűznünk. Ezt nem tudtam hova tenni, mert én sokkal bátrabb, merészebb célokkal akartam nekivágni a világbajnokságnak. Végül nekem lett igazam.

– De a hajfestés nem biztos, hogy kellett volna.
– Belátom, tényleg nem. De képzelje bele magát a helyzetembe: a válogatott 1995-ben a 19. helyen végzett az izlandi vb-n, két év múlva Japánban bejutott a legjobb négy közé. A csehek elleni győztes meccs után odajött hozzám a játékosok nevében Zsigmond Gyuri azzal, hogy ha legyőzik Izlandot és bejutnak az elődöntőbe, akkor csinálhatnak-e valami őrültséget. Mondom, amit akartok. Erre jött a hajfestéssel, én meg leokéztam. Hibáztam, utólag belátom, úgy néztünk ki a pályán, mint a festett hajúak csapata, de nem ezért kaptunk ki a svédektől 12 góllal.
– Hogyan lett a szenvedélyes kézilabdaedzőből a Grawe biztosító vezérigazgató-helyettese?
– Grazban voltam játékosedző, a kilencvenes években én szereztem támogatókat, hat éven keresztül segítettem életben tartani a klubot. A klubelnök mondta nekem, hogy sok edzővel találkozott, de olyat még nem látott, aki pénzt is tudott hozni. Ő nagyon jóban volt a Grawe biztosító vezérigazgatójával. Egy karácsony előtti ebéden kérdezte meg tőlem a vezérigazgató, hogy abbahagynám-e az edzősködést a Grawe Életbiztosító kedvéért. Az elvárásokat, úgy tűnik, sikerült teljesítenem, mert huszonhárom éve vagyok a magyarországi cég vezérigazgató-helyettese.