Nem így történt.
– Hétéves lehettem, amikor az egyik vízitúra alkalmával gondoltam egyet, a homokos parton beleültem az egyik minikajakba, s elindultam. Egyből nagyon megtetszett. Anyukám persze utánam jött, mondogatta, mit hogyan csináljak, de a kajak szinte egy csapásra a szenvedélyemmé vált – eleveníti fel a kezdeteket Kopasz Bálint, amit az édesanyja a következőkkel egészít ki.
– A férjemmel közösen indítottuk be Algyőn a kajakszakosztályt, a gyerekeink is rendszeresen lenn voltak velünk a Tisza-parton, de cseppet sem erőltettük, hogy kajakozzanak – mesélte Demeter Irén. – Olyannyira nem, hogy Bence fiunk egyáltalán nem sportolt. Emlékszem, egyszer eljött velünk a Velencei-tóra egy versenyre. Jó hangulatúak ezek a viadalok, egymást követik a futamok, ott sátoroztunk, de Bencét nem ragadta meg. Ti ezt tényleg élvezitek? – kérdezte tőlünk elhűlve.
Úgy történt, ahogy Bálint mesélte, tulajdonképpen a sorsra bíztuk, lesz-e kedve a kajakozáshoz. Lett, és hamar megmutatkozott, elképesztő tehetsége van hozzá. Biztosan ülte a hajót, jól állt a kezében a lapát, kiválóak a fizikai adottságai, és hát a kezdetektől fogva sorra nyerte a korosztályos versenyeket.
Kopasz Bálint pályafutása azóta is egyenletesen ível felfelé. Ismerve az eltökéltségét, nemhogy a koppenhágai világbajnokság, a tokiói olimpia is csupán egy állomás a sikerek sorában. A vb után egy hónap pihenést engedélyez magának, persze azt sem passzívan. Aztán folytatja a munkát. Még Tokióban kimondta, további három olimpia beleférhet a karrierjébe. Még az útja elején jár, de megelőlegezhetjük, Kopasz Bálint a magyar kajak-kenu, sőt a magyar sport korszakos egyénisége.
A borítóképen: Kopasz Bálint és az édesanyja, egyben edzője, Demeter Irén. Forrás: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport
