Már kinn a parton, ahogy a társával viszi a hangár felé, kicsúszik a kajak az olimpia bajnok kezéből, és éppen az érzékeny alkatrésznél, a kormánynál ütődik a földnek, szerencsére még a partot az úttól elválasztó gyepsávnál. Nincs baj, nem keletkezik kár, de azért bosszantó az eset. Így hát szokatlanul, kicsúszott káromkodással ér véget az edzés. Egy pillanatra az édesanyja, egyben az edzője, Demeter Irén és az ezúttal jelen lévő édesapja, Kopasz Péter is felkapja a fejét. De ők sem csinálnak belőle ügyet. Van ilyen, emberi dolog.
– Elnézést, fáradt vagyok – szabadkozik rögvest
Van rá oka. Előbb egyesben ezer métert, majd kettesben két ötszázat evez időre, „maxra”. Melegen süt a nap Szegeden, a Maty-éri pályán, az egész jelenet olyan, mintha július közepét írnánk, s Kopasz Bálint az olimpiára készülne feszülten. De persze nem így van.
S hogy akkor mire?
– Az olimpia után sem álltam le, szerencsére át tudtam menteni a formámat az országos bajnokságra, ahol az ezer egyes mellett ötszáz méteren párosban is nyerni tudtam győri klubtársammal, Erdőssy Csabával.
A világbajnokságon egyesben szeretném megvédeni a címemet, mondhatom, az olimpiai aranyérem is erre kötelez, kettesben pedig a dobogó a cél.
Elindulok négyesben is Nádas Bencével, Csizmadia Kolossal és Gál Péterrel, én is kíváncsian várom, hogy ebben a számban mire visszük – mondja az olimpiai bajnok úgy fél órával később, miután lefürdött, átöltözött.
Idén először rendeznek olimpia évében világbajnokságot, s a magyar kajak-kenusok zöme úgy döntött, nem hagyja ki a vb-t sem. Természetesen ott a helye a koppenhágai regattán a királyi szám olimpiai bajnokának is.
Megszokhattuk már, Kopasz Bálintról szólva a céltudatosság az első, ami beugrik. A gondosan, nemcsak hétről hétre, hanem évről évre megtervezett edzésmunka okán, sőt – nyújtás, gyógytorna, regeneráció, táplálkozás – minden téren, ami csak összefügg a sportolással. Tudva, hogy az édesapja és az édesanyja, sőt az egyik bátyja is kajakozott, azt gondolhatnánk, a sorsa eleve elrendeltetett, a szülők mindent el- és megterveztek előre, hány évesen kell majd kajakba ülnie, mikor mennyit kell majd edzenie.
Nem így történt.
– Hétéves lehettem, amikor az egyik vízitúra alkalmával gondoltam egyet, a homokos parton beleültem az egyik minikajakba, s elindultam. Egyből nagyon megtetszett. Anyukám persze utánam jött, mondogatta, mit hogyan csináljak, de a kajak szinte egy csapásra a szenvedélyemmé vált – eleveníti fel a kezdeteket Kopasz Bálint, amit az édesanyja a következőkkel egészít ki.
– A férjemmel közösen indítottuk be Algyőn a kajakszakosztályt, a gyerekeink is rendszeresen lenn voltak velünk a Tisza-parton, de cseppet sem erőltettük, hogy kajakozzanak – mesélte Demeter Irén. – Olyannyira nem, hogy Bence fiunk egyáltalán nem sportolt. Emlékszem, egyszer eljött velünk a Velencei-tóra egy versenyre. Jó hangulatúak ezek a viadalok, egymást követik a futamok, ott sátoroztunk, de Bencét nem ragadta meg. Ti ezt tényleg élvezitek? – kérdezte tőlünk elhűlve.
Úgy történt, ahogy Bálint mesélte, tulajdonképpen a sorsra bíztuk, lesz-e kedve a kajakozáshoz. Lett, és hamar megmutatkozott, elképesztő tehetsége van hozzá. Biztosan ülte a hajót, jól állt a kezében a lapát, kiválóak a fizikai adottságai, és hát a kezdetektől fogva sorra nyerte a korosztályos versenyeket.
Kopasz Bálint pályafutása azóta is egyenletesen ível felfelé. Ismerve az eltökéltségét, nemhogy a koppenhágai világbajnokság, a tokiói olimpia is csupán egy állomás a sikerek sorában. A vb után egy hónap pihenést engedélyez magának, persze azt sem passzívan. Aztán folytatja a munkát. Még Tokióban kimondta, további három olimpia beleférhet a karrierjébe. Még az útja elején jár, de megelőlegezhetjük, Kopasz Bálint a magyar kajak-kenu, sőt a magyar sport korszakos egyénisége.
A borítóképen: Kopasz Bálint és az édesanyja, egyben edzője, Demeter Irén. Forrás: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport
