Régóta reménykedtek benne, de jövőre meg is valósulhat a Formula–1 vezetőinek terve, miszerint sikerül megrendezniük a királykategória történetének legtöbb futamát felvonultató idényét. Az elképzelés az elmúlt években a koronavírus-járvány miatt nem valósulhatott meg, de a pénteken elfogadott versenynaptár szerint rekordot jelentő 23 nagydíjat zsúfolnak bele a 2022-es évadba.
A világbajnokság ismét Bahreinben rajtol el, ezúttal március 20-án, majd pontosan nyolc hónappal később, november 20-án Abu-Dzabiban zárul. Májusban teszi először tiszteletét Miamiban az F1 mezőnye, a Magyar Nagydíjat pedig július utolsó hétvégéjén rendezik meg, és a versenyhelyszínek között olyan régi, jól ismert pályákat köszönthetünk, amelyek az elmúlt két kiírásban a pandémia miatt átmenetileg elköszöntek a száguldó cirkusztól, mint Ausztrália, Japán, Kanada és Szingapúr. A sprintfutamok száma megduplázódik, az idei három helyett jövőre hat szerepel a tervek között.
A 2022-es versenynaptár ismertetése után nem mindenki repesett az örömtől. A sűrű menetrend hatalmas megterhelést jelent az istállóknak és a pilótáknak – erről már korábban Bernie Ecclestone, a Formula–1 egykori ura is nyilatkozott, aki szerint már az egészségre is káros ez a túlzsúfoltság. A négyszeres világbajnok Sebastian Vettel sem támogatja az egyre több futam megrendezésének az ötletét.
– Ez csak az én véleményem, ami tudom, hogy semmit se számít, de szerintem nem kellene ilyen sok versenyt tartanunk. Egyrészt talán már a szurkolóknak is túlzást jelent ennyi futamot megnézni, így elveszítik a különlegességüket a versenyek. Másrészt együttérzek a csapattagokkal – nyilatkozta a német pilóta, majd bővebben is kifejtette a mondanivalóját: – Nekünk, a versenyzőknek jó dolgunk van. Elég szerda este megérkeznünk, és akár már vasárnap este is távozhatunk. A csapatnak viszont az egész sokkal több stresszt okoz. Már hétfőn, sőt néha szombaton, egy héttel a futam előtt ott vannak a helyszínen, berendezik a garázst, előkészítik az autókat, egész héten dolgoznak, aztán a futam után mindent össze kell pakolniuk, visszaküldeniük, majd elrendezniük a gyárban. A munkájuk tölti ki a hétköznapjaikat és a hétvégéik többségét is, így egyáltalán nem marad idejük magukra. Pedig szerintem egy olyan korban élünk, amikor az emberek egyre inkább tudatosítják, hogy van saját életük is, ami nem a munkáltatójuk kezében van.
