Bemelegítettek a magyar szurkolók, készülnek a kezdőrúgásra

Varsóra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy nincs ott semmi látnivaló, mert a második világháborúban minden porig romboltak. Napjainkban már végképp igazságtalan ez a megállapítás; ha nem is régi fényében, de a lengyel főváros ragyog. A télnek megágyazó novemberi melankóliában különösen feltűnő Varsó egyik szimbóluma, a Pálma – itt gyülekeznek a magyar szurkolók este a Lengyelország–Magyarország világbajnoki selejtező előtt.

Novák Miklós (Varsó)
2021. 11. 15. 16:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Lehet, hogy kicsit esetlenül, sőt ízléstelenül mutat, de mi, varsóiak mégis megkedveltük – jellemzi a Charles de Gaulle téren álló (természetesen mesterséges) pálmafát apai ágon lengyel, anyai ágon magyar barátom. – Különösen télen, amikor mindent hó borít, jó érzés a dugóban araszolva rápillantani a mi Pálmánkra. Melegséget kölcsönöz, azzal biztat, lesz még nyár is, amikor talán eljutunk az Adriára, ahová a legtöbb lengyel vakációzni vágyakozik. A pálmafáról és a kókuszról lengyel közmondások is születtek. Aki összevissza mindent összehord, arra például azt mondják, úgy beszél, mint akinek kókuszdió esett a fejére. A Pálma ma már a város egyik szimbóluma – folytatja Zbyšek, avagy Zoli.

A másik a kultúrpalota, amit viszont nagyon nem szeretnek a lengyelek, mert Sztálinra emlékezteti őket. A rendszerváltozás után hosszasan tanakodtak azon, mit kezdjenek a monumentális épülettel – tudom meg Zbyšektől. Az is felmerült, hogy lebontják, de túl sokba került volna, ezért inkább meghagyták, s körbeépítik felhőkarcolókkal, hogy ekképpen ellensúlyozzák a méreteit. Látogatóként azt mondom, nem biztos, hogy jó ötlet volt, de szerencsére a városnak ezen új központja, a city kellő távolságra fekszik az óvárostól, amely az elmúlt évtizedekben teljesen megújult. A királyi palotát azért érdemes kiemelni – ha már futballmérkőzésre érkeztem a városba –, mert onnan, a Zsigmond-toronytól pazar kilátás nyílik a nemzeti stadionra.

Varsó ma már semmit sem hordoz magán a háborút követő évtizedek depressziójából, üde, modern város, és –legnagyobb érdemeként – élhető. Hatalmas parkok szegélyezik mindenfelé, az újjáépítésnek köszönhetően tágasak az utcák és terek szinte mindenfelé.

A Łazienki Parkot érdemes kiemelni, a főbejáratnál Piłsudski marsall monumentális szobra őrködik – a nemzeti ünnepnek köszönhetően most még koszorúkkal ékesítve –, már a parkon belül van kiállítva a tábornok kedvenc Cadillacje. Kétszáz méterre arrébb látható Frédéric, lengyelül Fryderyk Chopin impozáns emlékműve.

Magyar szurkolókkal egyik helyszínen sem futottam össze. Ők más módját választották annak, hogy a varsóiak megtudják, megérkeztek városukba. A stadionhoz vezető Poniatowski hídon gyújtottak piros-fehér-zöld görögtüzet.

Ez volt a bemelegítés. A drukkereknek a Pálmánál lesz a kezdőrúgás.

Borítókép: Magyar görögtűz Varsóban (Fotó: Facebook/Carpathian Brigade)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.