Az, hogy egy csatárért harmincmillió eurót fizetnek valamelyik topligában, manapság nem kelt meglepetést. A harminc éves kor azonban komoly határvonal a labdarúgók életében, e felett meredeken csökkenni kezd az értékük, hiszen a pályafutásukból reálisan nézve már csak néhány jó év van hátra.
Persze mindig akadnak kivételek, mint aki harminc felett vált a világ legjobb csatárává, vagy akiért még 33 éves korában is megérte a Juventusnak 117 milliót fizetni a Real Madridnak. Ezzel természetesen a portugál tartja a harminc év felettiek átigazolási csúcsát.
A második helyen az argentin futball legendás támadója, Gabriel Batistuta áll, aki 31 évesen 36,2 millió euróért szerződött a Fiorentinától az AS Romához, amelyet az első ottani idényében rögtön olasz bajnoki címhez segített a húsz góljával 2001-ben.
A harmadik helyen pedig immáron Chris Wood szerepel a futballtörténet legdrágább harminc év feletti labdarúgóinak rangsorában. Az új-zélandi csatárnak nincsen öt Aranylabdája, mint Ronaldónak, de még csak topligás gólkirály sem volt korábban, mint Batistuta.
Sokat elmond a helyzetről, hogy Wood jelenleg számon tartott piaci értéke hatmillió euró, és karrierje potenciális csúcspontján, 26 éves korában sem volt több 18 milliónál, a Newcastle most mégis harmincmilliót fizetett érte.
A túlárazottságnak megágyazó „pénz nem számít elv” egyértelműen a Newcastle United tulajdonjogának nyolcvan százalékát tavaly októberben 305 millió fontért megszerző Public Investment Fund (PIF) színre lépésével hozható összefüggésbe.
A befektető a szaúdi királyi család érdekeltségébe tartozik, a PIF hivatalosan Mohamed bin Szalmán szaúdi herceg tulajdonában van. A cég háromszázmilliárd fontra taksált értékét úgy tudjuk elhelyezni, hogy mellé tesszük, a Manchester City tulajdonosa, Manszúr sejk vagyonát 22,9 milliárd fontra becsülik.
A Newcastle korábbi többségi tulajdonosa, Mike Ashley aligha adott volna harmincmillió eurót Chris Woodért, aki rögtön a klub történetének második legdrágább labdarúgója lett a Hoffenheimtől 2019-ben 44 millióért megszerzett Joelinton mögött.
Nagy különbség, hogy a brazil akkoriban mindössze 22 éves volt, így volt rá esély, hogy a klub később profitálhat az üzletből. Ez végül nem így történt, hiszen Joelinton a gólokkal és gólpasszokkal is adós maradt Newcastle-ben, így ma már csak 15 milliót kóstál. De Wood esetében az életkora miatt esély sincs rá, hogy az érte kifizetett harmincmilliónál valaha többet ér majd.
Ez ma már valószínűleg nem is szempont a világ leggazdagabb klubjának tekinthető Newcastle Unitednél. A tulajdonos legfontosabb célja most az, hogy az együttes kivívja a bennmaradást a Premier League-ben, ami kemény dió lesz, mivel jelenleg az utolsó előtti, 19. helyen áll.
Wood leigazolása pedig nemcsak erősítés a Newcastle-nek, hanem egyidejűleg az egyik legnagyobb rivális, a 18. helyezett Burnley meggyengítése is. Ennek az ára volt harmincmillió euró, amit Wood eddigi karrierje, az angol élvonalban 153 meccsen elért 50 gólja – ebben a korban – nem feltétlenül támaszt alá.
Borítókép: Chris Wood a Newcastle United mezében (Fotó: Newcastle United)
