„Az egész mérgőzést úgy kellett levezetni, hogy a szünetben egy néző utánam jőt az öltözőmhöz és megmutatot egy kést, hogy aval fog megszúrni, ha a hazai csapat nem győz… Kérem, leírtakat figyelembe venni sziveskedjék, mivel ilyen körülmények melet mérgőzést leveszetni nem lehet. Az egyik panyolai támadásnál a játékost a 16-on belül felvágták, amiért 11-es járt volna, de a leirtak alapján nem mertem megadni.” (Részlet az 1987. november 8-án rendezett Méhtelek–Panyola futballmeccsről készült játékvezetői jelentésből.)
Tukacs László és Csillag Péter szerzőpárosként jegyzik a Ha a pályák mesélni tudnának… című kötetet, s kettejük kapcsolata egy másik könyvben gyökerezett. A Nemzeti Sport újságírója, Csillag Péter korábban Hátsó füves címmel egy öt évet felölelő cikksorozatot készített, amelynek során bejárta az ország eldugott szegleteit, bemutatta a magyar futball rejtett vidékeit, amelyből könyv is született. Ennek köszönhetően ismerkedett meg a túristvándi Tukacs Lászlóval, a szatmári labdarúgás dalnokával, akinek a hihetetlen történetei ihlették a most bemutatott közös könyvet.
A szerzők egy közel fél évszázados bogárhátú Volkswagennel rótták a szatmári utakat, járták egymás után a sok esetben már elhagyatott pályákat.
A fehérgyarmati járásban az 1970-es nagy Szamos-árvíz után összesen 39 csapat futballozott, a számuk mostanra 14-re apadt,
a legendás történeteik azonban Tukacs László jóvoltából megmaradtak, Csillag Péter pedig lejegyezte és könyv formájába szerkesztette őket.
Útjuk során egy romos épületben kincsre leltek. Három doboznyi, elhagyatott játékvezetői jelentésre bukkantak az 1970-es, 80-as évekből. A könyvben – ábécérendben – végigmennek a 39 településen, s mindegyik felütése egy korabeli játékvezetői jelentés, amelyekből többek között olyan megdöbbentő vagy az idő távlatából már viccesnek ható jelenetek rajzolódnak ki, mint a fent idézett méhteleki eset. S ezeket egészítik ki Tukacs László elbeszélései.
– Ez a könyv nem elsősorban a futballról szól, hanem sajátos szemszögből azokról a változásokról, amelyek ezeknek a településeknek az életében az 1970-es évek elejétől végbementek. Tulajdonképpen ennek az ötven évnek a szociológiai látleletét is kapjuk Laci elbeszéléseiből – fogalmazott Csillag Péter, aki szerint ehhez nagyon jól idomulnak a kötetet illusztráló a fényképek, amelyeket Árvai Károly és Szaniszló Róbert fotóriporterek készítettek a meglátogatott falusi pályákon.
– Szomorú aktualitása a könyvnek, hogy ezek közül a kis csapatok közül sok megszűnt – jelezte Tukacs László. – Az a tapasztalat, hogy ahol a foci megszűnik, ott előbb-utóbb a falu is megindul a lejtőn.
Azt kívánom ezeknek a községeknek, hogy a jó Isten kegyelméből maradjanak meg, és a csapataik éledjenek újjá. Mert ahol megszűnik a mozgás, ott megszűnik az élet is.
A kötet célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a falusi labdarúgás közösségszervező erejére, s nem utolsósorban arra, hogy enélkül gyökértelenné válna a magyar futball. A közel 250 oldalas kötet a Rézbong Kiadó gondozásában jelent meg.
Borítókép: A kötet szerzőpárosa, Tukacs László és Csillag Péter (Fotó: Rézbong Kiadó)
