Külön is említést érdemel, hogy az ifjúsági olimpiai bajnok Biczó már a visszavonulását és a civil életének a kezdetét tervezte, amikor a segítségét kérték, amit a kétszeres Eb-ezüstérmes csak azért nem utasított vissza, mert érezte, hogy szükség van rá.
Egy évet vállalt, a pandémia miatt kettő lett belőle, de még akkor sem köszönt el, és ment el nyaralni, amikor Milák már a Tokió felé vezető út célegyenesébe érkezett, miközben tudta, ő nem lehet ott az olimpián. Márton Richárdot is arról kellett meggyőzni, hogy ne hagyjon fel az úszással, az uszodáknak hátat fordítva ne máshol próbáljon boldogulni. A maga módján és habitusával, Biczó Bence és Márton Richárd is az olimpiai győzelem részesének tekintheti magát, akiknek a hozzáállását, az önzetlenségét és a kitartását Selmeci Attila már egy hónappal a tokiói próbatétel előtt fair play díjra érdemes cselekedetnek nevezte.
Nem csak azért, mert a bajnokjelölttel együtt kezdtek neki a hajnali edzéseknek, csináltak mindent úgy zokszó nélkül két éven át, mintha nem tudnák, hogy a sikertörténetnek ők csak a mellékszereplői. Mindvégig nagy szükség volt a korelnök Biczó megfontoltságára és Márton Milákot magával ragadó fiatalos lendületére is.
A felterjesztés nyomán két olyan úszó lehet újdonsült fair play díjas, akik minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a társuk feljuthasson a tokiói csúcsra. Biczó tavaly a küldetésének végéhez érkezett, Márton, aki némi szerencsével végül is a tokiói olimpia résztvevője lehetett, Milák edzőtársa maradt, de az utasításokat már nem Selmeci Attila, hanem Virth Balázs adja nekik.
Borítókép: Márton Richárd, Milák Kristóf és Biczó Bence (Fotó: Márton István)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!