Miután Milák megnyerte a 200 méteres pillangóúszást Tokióban, az első olimpiai bajnokként adott nyilatkozatában köszönetet mondott mindenkinek, aki segítette őt abban, hogy eljutott idáig. Hozzátette, hogy név szerint nem szeretne senkit kiemelni, az érintettek úgyis tudják, hogy ez nekik szól.
Hosszú lehet a lista, élen a szüleivel, az akkori edzőjével, Selmeci Attilával, akivel együtt felért a csúcsra, s aki azt mondta, húsz százalékot kér Milák sikeréből. De szólhatott a köszönetet Egerszegi Klárinak, aki annak idején megtanította úszni őt, s aki meghatottan nyilatkozott lapunknak a tokiói siker idején. S vannak még más edzők, segítők, olyanok is, akiket nem is ismerünk, mégis hozzájuk szólt Milák azon a július végi napon.
Bizonyosan ott van a listán Biczó Bence és Márton Richárd is, akik edzőtársként tolták Milák szekerét a tokiói felkészülés alatt. Mindkettejük pályafutása a végéhez közeledett, jó eséllyel véget is ért volna 2019-ben, ám akkor sportszerűségből jelesre vizsgázva vállalták a folytatást, hogy segítsék Milák olimpiai céljait. A Magyar Úszószövetség fair play díjra terjesztette fel a két úszót, a döntés immáron a Magyar Olimpiai Bizottság fair play bizottságának feladata lesz.
– Örömmel értesültem arról, hogy két olyan kiváló úszó jelölése is beérkezett hozzánk, akiknek az elmúlt két esztendeje elsősorban az odaadásról és a lemondásról, az olimpiai bajnoki győzelemben reménykedő Milák Kristóf felkészülésének segítéséről szólt, ami nem ritkán a saját céljaik háttérbe szorítását is jelentette – hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Kamuti Jenő, a Nemzet sportolója, a Nemzetközi Fair Play Bizottság tavaly decemberben újból megválasztott elnöke. – A sportszerűség írott és íratlan szabályait tiszteletben tartva ennél többet nem mondhatok, mert a felterjesztések értékelése a MOB fair play bizottságának kollektív feladata. Azt viszont ennek a bizottságnak az elnökeként sem titkolhatom, hogy számítottam Biczó Bence és Márton Richárd jelölésére. Mindaz, amit tettek, amire önzetlenül vállalkoztak, az valójában tiszteletre méltó, és ezért az egész úszóvilág elismerését is kiérdemelte.
Külön is említést érdemel, hogy az ifjúsági olimpiai bajnok Biczó már a visszavonulását és a civil életének a kezdetét tervezte, amikor a segítségét kérték, amit a kétszeres Eb-ezüstérmes csak azért nem utasított vissza, mert érezte, hogy szükség van rá.
Egy évet vállalt, a pandémia miatt kettő lett belőle, de még akkor sem köszönt el, és ment el nyaralni, amikor Milák már a Tokió felé vezető út célegyenesébe érkezett, miközben tudta, ő nem lehet ott az olimpián. Márton Richárdot is arról kellett meggyőzni, hogy ne hagyjon fel az úszással, az uszodáknak hátat fordítva ne máshol próbáljon boldogulni. A maga módján és habitusával, Biczó Bence és Márton Richárd is az olimpiai győzelem részesének tekintheti magát, akiknek a hozzáállását, az önzetlenségét és a kitartását Selmeci Attila már egy hónappal a tokiói próbatétel előtt fair play díjra érdemes cselekedetnek nevezte.
Nem csak azért, mert a bajnokjelölttel együtt kezdtek neki a hajnali edzéseknek, csináltak mindent úgy zokszó nélkül két éven át, mintha nem tudnák, hogy a sikertörténetnek ők csak a mellékszereplői. Mindvégig nagy szükség volt a korelnök Biczó megfontoltságára és Márton Milákot magával ragadó fiatalos lendületére is.
A felterjesztés nyomán két olyan úszó lehet újdonsült fair play díjas, akik minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a társuk feljuthasson a tokiói csúcsra. Biczó tavaly a küldetésének végéhez érkezett, Márton, aki némi szerencsével végül is a tokiói olimpia résztvevője lehetett, Milák edzőtársa maradt, de az utasításokat már nem Selmeci Attila, hanem Virth Balázs adja nekik.
Borítókép: Márton Richárd, Milák Kristóf és Biczó Bence (Fotó: Márton István)
