A sífutás történetének több felejthetetlen sztorija van. Ezek közül kevésbé ismert a 2010-es vancouveri téli olimpia 4×10 km-es férfi váltóversenye. Az utolsó váltás után a svédek, a franciák és a csehek haladtak az élen, s csak negyedikként következtek az örökös favorit norvégok. Ötven másodperces hátrányban. Azért ilyen nagy különbséggel, mert a második emberük, Old-Björn Hjelmeset csődöt mondott. Az akkor már a világ legjobb sífutójaként számontartott Petter Northug volt a norvégok befutóembere. Az olimpiából még hátravolt a csapatsprint és az 50 km – az a két szám, amelyet Northug később meg is nyert. Megtehette volna, hogy a kilátástalan helyzetben ellazsálja a váltót, hogy a későbbi versenyekre tartalékoljon. De nem. Utánaeredt az élbolynak, s méterről méterre faragott a hátrányából. A svédek hajráembere, Marcus Hellner még időben kapcsolt, ellépett a többiektől, s elsőként ért célba. Northug francia és cseh vetélytársát utolérte, majd ahogy éveken át tette, a célegyenesben lehajrázta.
Hogy jön ez ide?
Korunk sztárját, Johannes Hösflot Klaebot óhatatlanul rendre Northughoz mérik, hiszen ő is univerzális sífutó, és ugyanúgy bámulatos a végsebessége, mint neves elődjének. Nos, Klaebo a pekingi téli olimpia 4×10 km-es váltóversenyében 52 másodperces hátrányban vágott neki negyedik emberként a 10 km-nek. Azért ilyen nagy különbséggel, mert a norvégok közül ezúttal a tavalyi vb-n 50 km-en nevető harmadikként győztes Emil Hegle Iversen első futóként érthetetlenül fejre állt. Pedig friss lehetett, hiszen ez volt az első versenye Pekingben.
Egy pillanatig úgy lehetett érezni, Klaebo legalább üldözőbe veszi az orosz Szergej Usztjugovot. Lejött 40 másodpercre, aztán elengedte a dolgot. Usztjugovot és a versenyet is. Beérte azzal, hogy a vele lépést tartó francia Maurice Manificatot könnyedén lehajrázta. Valószínűleg jól döntött, hiszen hátravan még két viadal, amelyekben esélyesként áll rajthoz.
Mégis. Hol a romantika, a hősiesség?
A norvégok az emlékezetes 2014-es fejreállás óta világbajnokságon, olimpián valamennyi váltóversenyt megnyerték. Szocsiban is Northug volt amúgy a főszereplő, csak éppen a verseny után az interjúzónában. Azt találta mondani, annyira elrontották a vaxolást a szokatlan melegben, hogy a svédek akkor is nyertek volna, ha Zlatan Ibrahimovic is a csapat tagja... Norvégia szégyenszemre érem nélkül maradt, csupán negyedik lett.
Pekingben a norvégoknak volt okuk tartani a váltótól. Az eddigi versenyeken nem remekeltek, egyik legjobbjuk, a Phjongcshangban kétszeres aranyérmes Simen Hegstad Krüger pedig csak szombaton érkezett meg Kínába, mert koronavírus-fertőzést miatt tíz napot karanténban töltött Olaszországban. Iversen kudarca így is döbbenetes.
Az oroszok teljesen megérdemelten győztek, csakúgy, mint egy nappal korábban a nők között. Mind a négy emberük remekül futott, különösen első Alekszej Cservotkin, aki megalapozta a győzelmet, hiszen jelentős előnnyel adta át a stafétát. Utána Alekszandr Bolsunov a várakozásoknak megfelelően még növelte az előnyt. Gyenyisz Szpicov és Szergej Usztjugov pedig annál sokkal jobb sífutó, hogy majd egyperces előnyből elúsztatta volna a győzelmet.
Bolsunov a második aranyérmét szerezte, s a csapatsprintben is esélyes lesz akár Usztjugovval, akár Szpicovval. A norvégok viszont vakarhatják a fejüket, vajon kit állítsanak Klaebo mellé.
Sífutás, férfi 4×10 km-es váltó:
1. Oroszország (Alekszej Cservotkin, Alekszandr Bolsunov, Gyenyisz Szpicov, Jevgenyij Usztjugov) 1:54:50.7 óra
2. Norvégia (Emil Iversen, Paal Golberg, Hans Christer Holund, Johannes Hösflot Klaebo) +1:07.2 perc hátrány
3. Franciaország (Richard Jouve, Hugo Lapalus, Clement Parisse, Maurice Manificat) +1:16.4
4. Svédország +2:09.7
5. Németország +2:55.8
6. Finnország +4:37.9
Borítókép: Az orosz nők után a férfiak is megnyerték a váltóversenyt (Fotó: AFP)
