Idővel aztán rájöttem, hogy ez csapda, mert a béke és a boldogság nem ott keresendő. Az olimpiai aranyérmemet is a szekrényemben őrzöm. Amikor a gyerekeimet kíváncsiskodtak, elővettem, de nosztalgiából, csak úgy, soha.
Czigány Kinga pályafutása a kezelhetetlen sérülés miatt – folyton zsibbadt a karja – hamar, 26 éves korában véget ért. Ma is keserűen gondol vissza erre, de mindebben a sorsszerűséget is látja.
– Az isteni gondviselés irányította a sorsomat, az eredményeim akkor már nem voltak olyan jók, és úgy éreztem, nincs már jövőm a sportágban. Sérülések is gyötörtek, és bár az 1997-es vb után elkezdtem az alapozást, a tavaszi edzőtáborban már tényleg azt éreztem, hogy nincs tovább.
Noha ritkán manapság is vízre száll, nincs kapcsolata a kajak-kenuval. Az olimpián azonban nézte a futamokat, és nagyon örült a magyarok sikereinek. Bár a sikerről ő ma már más gondol.
A siker számomra az, amikor olyan béke és boldogság van a lelkemben, amit nem tudok máshonnan megkapni, csak a Jóistentől.
Van olyan, amikor kényszeresen hajszolod a sikert, és mindenáron el akarod érni, ezeken nekem is túl kellett jutnom. Azonban ez nálam sem egy elhatározásnak volt köszönhető, hanem olyan kihívások voltak előttem, olyan dolgokat éltem meg, amelyek rávezettek erre az útra, amin most járok, és aminek hála úgy érzem, sikeres életem van.
Borítókép: Czigány Kinga a férjével és két fiával (Fotó: MKKSZ)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!