Tízéves volt Diego Simeone, amikor az énektanára, bizonyos Bruno Amasino kinevezte őt az iskolai kórus karmesterének. Simeone sosem értette a döntést, pedig valójában nem nehéz elképzelni, ahogy heves karjelzésekkel, szenvedélyes gesztusokkal irányít egy együttest.
Az Atlético Madrid edzőjeként immáron több mint tíz éve épp ezt teszi a kispad mellett.
A technikai zónában zajló Simeone-show sokszor izgalmasabb, mint maga a meccs, az argentin edző vonzza a tekinteteket. Az sem véletlen, hogy a Manchester United elkeseredett szurkolói is rajta próbálták levezetni az indulatukat, és műanyag poharakkal dobálták meg Simeonét kedden, miután az Atlético továbbjutást érő 1-0-s győzelmet aratott az Old Traffordon.
– Mintha hatodik érzéke lett volna, amivel mindig tudta, mit kell mondani a csapattársainak, hogyan lehet őket motiválni – mondta Luis Aragonés Simeonéról, aki egykor a játékosa volt. Ahogy az iskolai énektanár, úgy a spanyol válogatottal 2008-ban Európa-bajnok mesteredző is előre megérzett valamit.
Diego Simeone született vezér és stratéga
A legenda szerint ötéves volt, amikor az amatőr szinten futballozó édesapja, Carlos indián- és cowboyfigurákkal ajándékozta meg. A kis Diego megfontoltan elrendezte őket az asztalon – feltételezzük, 4-4-2-es hadrendben –, és kezdődhetett a háború.
– A szüleim arra neveltek, hogy úgy futballozzak, mint egy katona – árulta el már befutott sztárként egy interjúban Simeone, aki ennek szellemében teljesítette tekintélyes játékos-pályafutását.
Nem volt virtuóz, annál inkább a fegyelem és a szenvedély szobra.
Ennek köszönhette, hogy 108-szor szerepelt az argentin válogatottban, amellyel kétszer megnyerte a Copa Américát, hogy 1996-ban spanyol bajnok volt az Atléticóval, 2000-ben olasz aranyérmes a Lazióval, a kettő között, 1998-ban pedig az UEFA-kupát is elhódította az Internazionaléval.
Az egyenruháján pedig edzőként sem lazított, a futballvilág Men in Blackjeként (mindig talpig feketébe öltözve) katonás rendet tart Madridban.
A háborút az nyeri, aki a legjobban használja a katonáit; Minden meccset úgy vívunk meg, mintha az utolsó lenne; A tehetség és a technika egy dolog, de a szurkolók mindig a küzdést díjazzák; A nagy csatákban nem mindig a legjobb nyer, hanem az, akinek a legerősebb a hite.
Néhány híres Simeone-idézet, amelyek ars poeticának is beillenek. Egyúttal megmutatják, milyen csapat az Atlético Madrid, amelyet nem az határoz meg, hogy Diego Costa, Fernando Torres, Antoine Griezmann, Luis Suárez vagy épp Joao Felix az aktuális csatára, hanem csakis a karmester következetes stílusa.
Minden héten háború
Simeone átmenet nélkül lett labdarúgóból edző, 2006-ban jelentették be, hogy három meccset még játszik odahaza a Racing mezében, majd átveszi az irányítást. Nem sokkal később már az Estudiantes edzője volt, amellyel 2006-ban, huszonhárom év után argentin bajnoki címet szerzett.
Filmekbe illő végjáték volt: az Estudiantes és Boca Juniors azonos pontszámmal zárt az élen, aranymeccs döntött. Simeone csapata 0-1-ről fordítva győzött, miután az öltözőben levetítette játékosainak Al Pacino klasszikus beszédét a Minden héten háború című filmből.
Az Atléticónál is kisebbfajta csodát tett. Senkit se tévesszen meg, hogy Simeone vezetőedzői kinevezése előtt nem sokkal, 2010-ben a Gera Zoltánnal felálló Fulham ellen megnyerte az Európa-ligát a madridi csapat, mert valójában nagy bajban volt a klub.
Amikor 2011 decemberében Simeone elfoglalta a kispadot, az Atlético a harmadosztályú Albacete ellen már kiesett a Spanyol Kupából, a La Ligában a tizedik helyen állt, tizenöt év alatt elfogyasztott tizenhat edzőt, elvesztette Sergio Agüerót és Diego Forlánt, akiknek az eladásából faragta a több mint 400 millió eurós adósságát. Válsághelyzet volt.
Simeone érkezésével szinte varázsütésre jóra fordultak a dolgok: Európa-liga-diadal (2012, 2018), kupagyőzelem (2013), spanyol bajnoki cím (2014, 2021) és két vesztes, mégis sikernek számító BL-döntő (2014, 2016).
Az Atlético Madrid bosszantó púp lett a spanyol futballt uraló Real Madrid, Barcelona kettős hátán.
Méghozzá úgy, hogy az anyagi lehetőségei jóval csekélyebbek voltak az elmúlt bő tíz évben, mint a két riválisnak. – A költségvetés csak addig számít, amíg a bíró bele nem fúj a sípjába. Onnantól csak a szív számít. A szív kiegyenlítheti a büdzséket – mondta egyszer Simeone.
Az argentin tipikusan az a szakács, aki abból is tud főzni, amit otthon talál. A Transfermarkt kimutatása szerint az elmúlt tíz évben Simeone játékosainak az eladásából jött össze a legtöbb bevétel az edzők között, igazi királycsináló.
Íme az élmezőny:
1. Diego Simeone – 65 eladott játékos – 965 millió eurós bevétel
2. Leonardo Jardim – 62 – 963 millió
3. Massimiliano Allegri – 100 – 724 millió
4. Jorge Jesus – 101 – 621 millió
5. Pep Guardiola – 58 – 580 millió
Nem csoda, hogy az Atléticónal ragaszkodnak a 2024 nyaráig szóló szerződéssel rendelkező Simeonéhoz, aki az öt topligában a legrégebb óta hivatalban lévő vezetőedző, néhány nappal megelőzve a Sallai Roland Freiburgját irányító Christian Streichet, akit ugyancsak 2011 decemberében neveztek ki.
Egyre nehezebb elképzelni Simeonét az Atlético nélkül és ugyanúgy az Atléticót Simeone nélkül.
Hasonlít a kapcsolat Sir Alex Ferguson és a Manchester United viszonylatára, a skót visszavonulása óta nem is találják önmagukat a Vörös Ördögök lassan már kilenc éve.
Most a BL-negyeddöntőbe is az Atlético jutott be (Simeonéval), nem pedig a Cristiano Ronaldót is bevető United (Ferguson nélkül).
Borítókép: Diego Simeone (Fotó: EPA/Kiko Huesca)
