A múlt hónapban két olimpiai bajnokunk jelentette be a visszavonulását. Egyikük, miután lemaradt a tokiói játékokról, úgy indokolta a döntését, ugyan megpróbálta, de be kell látnia, egyéb elfoglaltságai mellett még sincs ereje felkészülni az újabb idényre. A másikuk a tokiói dobogó tetején már kimondta, vége, nincs tovább, aztán visszatáncolt, lebegtette az indulását a hazai rendezésű világversenyen, amelyre végül mégsem készült fel, s megerősítette, új feladati vannak, már nem a versenysport köti le az erejét.
Kikről is van? Először mindenkiben ez a kérdés merül fel. Nem a kíváncsiság felcsigázása végett, hanem a bajnokoknak kijáró tisztelet miatt nem fedjük fel e helyütt az érintettek kilétét. S véletlenül sem az a célunk, hogy élcelődjünk rajtuk, noha megtehetnénk. Igen megtehetnénk, hiszen megannyi társukhoz hasonlóan ők is már a hivatalos bejelentés előtt hónapokkal ezelőtt eldöntötték, nem pedig egy rosszul sikerült edzés mondatta ki velük, hogy vége, nincs tovább, lezárják a pályafutásukat.
A magyar sport amúgy roppant gáláns finanszírozási rendszerének egyik gyerekbetegsége miatt választja kényszerből több sportoló ezt a színjátékot. Amikor ugyanis valaki bejelenti a visszavonulását, a sportért felelős államtitkárság munkatársai szinte már másnap jelentkeznek, hogy mostantól akkor, ugye, nem kell folyósítani az állami támogatás megbízható formáját, a Gerevich-ösztöndíjat. Márpedig a legmagasabb kategóriában ez az összeg havonta több százezer forint. Ki mondana le önként erről a jövedelemről elhamarkodott bejelentéssel? Úgyis megközelíthetjük a kérdést, a pályafutásokat lezáró klasszis sportolók miért ne kaphatnának némi időt, türelmet, amíg megtalálják a helyüket a civil életben.
A bujkálás, a sajtó, a közvélemény bolondítása valahol azonban megalázó. Egyszerűbb lenne a szabályozást pontosítani. Mondjuk így. Ha adott periódus – ez lehet néhány hónap, fél év vagy akár egy teljes esztendő – eltelik anélkül, hogy a támogatásban részesülő sportoló – természetesen ha sérülés vagy bármely probléma nem hátráltatja indokoltan – nem indul versenyen, nem játszik mérkőzést, akkor az ösztöndíj folyósítása automatikusan megszűnik. S ezt az eljárást nem befolyásolja semmiféle nyilatkozat, hogy a sportoló visszavonult, még tépelődik, netán időközben meggondolta magát.
A bajnokokhoz egyenes kiállást, őszinteséget társítunk. A színjáték nem az ő kenyerük. Nem is játsszák jól ezt a szerepet.
Borítókép: a magyar csapat a tokiói olimpia megnyitóünnepségén (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
