– Beszélt a helyzetéről Domenico Tedescóval?
– Beszéltünk néhányszor, de ami elhangzott, nem tartozik a nyilvánosságra. Végső soron mint minden futballistának, nekem is muszáj volt elfogadnom, hogy a vezetőedzőnél nem én vagyok az első számú játékos a posztra, de ahogy korábban is mondtam, nem adtam fel, nem másban kerestem a hibát, csak azt néztem, hogyan tudom megváltoztatni a véleményét. Még mindig nehéz azt mondani, hogy minden sínen van, elvégre az utóbbi időszakban két olyan bajnokink volt, amelyen nagyjából minden a tervek szerint alakult, de az utóbbi hetekben nyújtott teljesítményemmel némileg sikerült túllendülni a nehéz időszakon. Bízom benne, hogy a folytatásban is tartom a szintet, vagy még jobb játékra leszek képes.
– Másik szemszögből nézve aligha válik hátrányára, hogy huszonegy évesen máris megtapasztalja, milyen érzés Európa egyik topcsapatában küzdeni a kezdő tizenegybe kerülésért. Ezek a tapasztalatok később rengeteget segíthetnek.
– Ez igaz, minél hamarabb megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket a futballista, annál jobb. Annak idején kitűztem a célokat magam elé, márpedig ha valakinek olyan vágyai vannak, mint nekem, egy pillanatra sem szabad feladni. Ahogy haladok előre a pályafutásomban, úgy következnek az akadályok és a lépcsőfokok. Ha jó az irány, ezek egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. Ám ha el akarom érni őket, mindegyiket meg kell ugranom, hátradőlni tilos.
– Mit jelentene az Európa-liga-finálé?
– Nekem is és a klubnak is mérföldkő lenne, elvégre már az sem hétköznapi, hogy a Lipcse valamelyik európai kupasorozat elődöntőjéig jut. Ha a Rangers elleni akadályt is sikerrel vennénk, meglenne a lehetőség, hogy igazán nagyot alkossunk, de nem szeretnék ennyire előreszaladni. Mondhatjuk, hogy a két kupasorozatban kijött a lépés, a Német Kupában a Bayern Münchent és a Dortmundot is elkerültük, de ezen a szinten nincs könnyű ellenfél. Az Európa-ligában a Real Sociedadot és az Atalantát búcsúztattuk, egyik sem olyan csapat, amelyet el lehetne intézni egy kézlegyintéssel. Mindkét sorozatban azért jutottunk a négy közé, mert megérdemeltük, de ha már itt vagyunk, természetesen nem akarunk megállni.
A teljes interjút a Nemzeti Sport honlapján olvashatják.
Borítókép: Edmond Tapsoba (balra) és Szoboszlai Dominik párharca a Bayer Leverkusen–RB Leipzig mérkőzésen (Fotó: EPA/Ronald Wittek)