Ha az időpontját nézzük, akkor mondhatjuk, hogy rendhagyó sajtótájékoztatót tartott az MLSZ. A bevett szokás egy-egy fontosabb mérkőzést a megelőző napon felvezetni úgy, hogy a két csapat vezetőedzői és játékosai találkoznak a sajtó képviselőivel, most a szövetség úgy döntött, a Magyar Kupa döntője előtt két nappal rendezi meg ezt az eseményt.
A tét tehát nagy, a Magyar Kupa tekintélye nagyon megnőtt az utóbbi években, ám ez a sajtótájékoztató rendhagyó volt a hangulatát tekintve is: nyoma sem volt a fontoskodó komolyságnak, minden résztvevő lazán, jókedvűen, olykor viccelődve beszélt az előttük álló nagy feladatról.
– Bárhol dolgoztam eddig, minden országban igazi ünnepnek számított a kupadöntő – kezdte a sort Sztanyiszlav Csercseszov, a Ferencváros vezetőedzője. – Szeretnénk ezt mi is ennek megfelelően megünnepelni, sikeresen játszani, de tudjuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk. A felkészülés rendben zajlik, meglátjuk, mit hoznak az elkövetkező napok. Szeretnénk a legjobb tudásunk szerint kiállni. Örülök, hogy már több mint harmincezren biztosan ott lesznek a lelátón, remélem, még azért pár ezren jönnek, mert szerintem nagyon jó mérkőzést láthatunk szerdán. A vereség rosszul érintett minket az MTK ellen, de reméljük, most a Paks ellen jobb teljesítményt nyújtunk majd. Nagy jelentősége van a Magyar Kupának, és akkor lenne teljes az örömünk, ha a bajnoki cím mellé a kupát is elhódítanánk. Persze az ellenfél is szeretné a serleget, ezért is lesz nehéz a meccs.
Sőt, hozzátette, úgy látja, maga a kupa is roppant nehéz lehet, mire paksi kollégája, Bognár György megjegyezte, nem gond, az ő csapatkapitányuk, Böde Dániel erős ember, elbírja majd az eredményhirdetés után… Ezzel át is vette a szót:
– A döntőt nem játszani kell, hanem megnyerni. A Ferencváros jobb képességű játékosokból áll, gyorsabbak, kreatívabbak, kezdeményezőbbek. Ettől függetlenül van esélyünk nyerni, mindent meg is teszünk ezért. Alkalmasnak tartom a csapatomat erre. Mind a huszonhárom játékosunk egészséges, még, ha nincsenek is egyformában játékban. A Ferencváros edzőjével volt szerencsém beszélgetni az öltözőben, diskuráltunk arról, ki, miért játszik három vagy kettő belső védővel, és melyik játékrendszert preferáljuk jobbak. Sok sikert kívánok a Fradinak, de természetesen magunknak is a kupadöntőben.
Ezután a Ferencváros kapusa, Dibusz Dénes és a Fradiban is roppant népszerű, már említett paksi csapatkapitány, Böde Dániel ült ki a pódiumra. Elsőként a válogatott kapus beszélt a várakozásairól:
– Eléggé eseménydúsak a Paks elleni mérkőzések, de a döntő más téttel bír, mint a bajnokik. Kíváncsi vagyok, hogy a Paks mennyire fogja felvállalni a szokásos játékát, azt láttam, hogy ellenünk azért jóval óvatosabbak volt eddig is, jobban odafigyelt a védekezésére, nem játszott kamikaze módon. Arra számítok, hogy a paksiak szervezett védekezésből lendülnek támadásba, bízom benne, hogy a hazai meccsünkkel ellentétben ezt jól le tudjuk majd reagálni. Ha kordában tarjuk az elöl játszókat, akkor jó esélyünk van a győzelemre. Jó néhány kiélezett meccset játszottunk az utóbbi időszakban a nemzetközi porondon, megszokhattuk, hogy minden egyes labdaérintésnek nagy jelentősége lehet, ez a fajta rutin előnyt jelenthet számunkra a szerdai mérkőzésen. Ha úgy alakul, hogy büntetőpárbaj dönt, akkor készen állunk majd, alaposan felkészülünk az ellenfél rúgóiból. A bajnoki ünneplés annyi volt, amennyit a helyszínen és a televízióban láthattak, onnantól a kupadöntőre készülünk.
Böde Dániel abban bízik, hogy a tét, a rengeteg szurkoló és a helyszín a legjobbat hozza ki azokból a játékostársaiból is, akik még nem élhettek át ehhez hasonló mérkőzést.
– Az biztos, hogy motiválni nem kell majd senkit: a Puskás Arénában, a kupadöntőben, a Fradi ellen mindenki a tudása legjavát próbálja adni. Remélem, mindenkiből a legjobb teljesítményt hozza ki a szokatlan atmoszféra, a több tízezer szurkoló. Próbálok persze segíteni a csapattársaknak, hogy milyen egy ekkora meccsen pályára lépni. A saját példámat tudom felhozni: én a válogatottban a törökök ellen játszottam először hatvanezer ember előtt, és rögtön gólt rúgtam. Szinte napra pontosan tíz éve rúgtam gólt utoljára a Fradinak, úgyhogy örülnék most megint egynek.
