– A számok tekintetében nem állíthatjuk, hogy ez egy fair sportág. Ez egy csapatsport, de ezt gyakran elfelejtjük, főleg azokban az időkben, amikor sikeresek vagyunk. Boldogok vagyunk mindazért, amit elérünk a csapattal, de az újságok főcímei mégis csak a pilótáról szólnak. Ez így volt velem is, amikor megnyertem a két világbajnoki címem (2005-ben és 2006-ban – a szerk.). Legyőztem Michael Schumachert. Ez nagy dolog volt, de akkor megbízhatóbb autóm volt, ami ráadásul kiváló teljesítményre volt képes. Ezt az autót az egekig lehetett volna dicsérni, de a cikkeket mégis a pilótáról írták. Lewisszal ugyanez volt a helyzet.
Elképzelhetetlen volt, hogy valaki száznál több pole pozíciót érjen el az F1-ben. Ehhez a legjobb autóval, a legjobb csomaggal kell rendelkezned hosszú-hosszú éveken keresztül. Csodálatos köröket futunk, mégis csak a tizenötödik helyen végzünk – hogy lehet ezt megmagyarázni az embereknek? Sehogy. Lewis mindent sikert megérdemel, amit elért az elmúlt években, de ez az év a legjobb bizonyítéka annak, hogy a rekordok és a statisztikák nagy mértékben azon múlnak, hogy milyen autót is vezetsz.
Hamilton viszont nemcsak ebből a szempontból találta magát különleges szituációban ebben az idényben. A hétszeres világbajnok brit ahhoz sincs hozzászokva, hogy csapattársa hátát nézze, pedig idén ez a helyzet, George Russell az öt futamból négyszer Hamilton előtt végzett, és 23 ponttal megelőzi a tabellán. Alonso egy kérdésre válaszolva felfedte, ez meglepetést okozott-e neki.
– Igen és nem. George nagyon gyors volt az elmúlt években és szerintem mindenki azt várta tőle, hogy kemény ellenfele legyen Lewisnak. De én hiszem, hogy végül Lewis zárja jobb helyen a pontversenyt. Még csak öt futamon vagyunk túl. Később, ha nehezebb helyzetekkel kell majd szembenézniük, Lewist a tapasztalata fogja segíteni. És talán tehetségesebb is, mint George – vélekedett a spanyol pilóta.
Nő a frusztráltság
Alonso a 2013-as Spanyol Nagydíj óta nem nyert futamot. Az Alpine sofőrje bevallotta, ezt igencsak nehezen viseli.
– Ezek nehéz idők voltak, amikor nem voltunk versenyképesek, és a középmezőnyben csatároztunk.
Rendkívül kompetitív személyiség vagyok, így ha nem nyerek, akkor hiányzik a sikerek íze, és a frusztráltság folyamatosan növekszik bennem az idény során.
A júliusban 41. születésnapját ünneplő pilóta egyelőre nem gondol a visszavonulásra, mivel továbbra is éhes a győzelmekre. Sőt, úgy érzi, a pályafutásában még a harmadik vb-cím is benne van.
– Mindig megvan a remény, hogy minden körülmény a kezedre játszik és egy olyan csomag lesz alattad, hogy a bajnoki címért harcolhatsz. Annyi bizonyos, hogy én versenyképesnek és gyorsnak érzem magam.
Alonso még azt is bevállalná, hogy második számú pilóta legyen például Max Verstappen (Red Bull), esetleg Charles Leclerc (Ferrari) mögött, ha így a mezőny egyik legjobb autójában ülhetne.
– Azt hiszem, hogy most nincs sok olyan csapat, amelynél vannak első és második számú versenyzők. Szerintem most az istállóknak arra van szüksége, hogy pilótáik együtt dolgozzanak az autó fejlesztésén. Leginkább az új szabályok miatt minden körben tanulunk valamit, és nekünk most azért kell tennünk, hogy jobb autónk legyen. Aztán meglátjuk, hogy milyen lehetőségein lesznek a következő években.
Borítókép: Fernando Alonso (elől) Miamiban (Fotó: AFP/Getty Images/Chris Graythen)
