Halász Bence nagyon büszke arra, hogy az idei Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj csúcskategóriás egynapos viadalt beharangozó sajtótájékoztatón a nevét a Székesfehérvárra érkező sztárversenyzőkkel – például a svéd rúdugró Armand Duplantisszal, az amerikai súlylökő Ryan Crouserrel és az olasz magasugró Gianmarco Tamberivel – együtt említették. Ennek az elismerésnek az üzenete már az elmúlt hétvégi csapatbajnoki elődöntőben is extra motivációt jelentett a még mindig a fiatal kalapácsvetők közé tartozó, 24 éves magyar dobóatléta számára.
– Ilyen elismerést és előlegezett bizalmat illik meghálálni, és ez a szándék is közrejátszott abban, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott sorozatra építve 78,72 métert sikerült dobnom az országos csapatbajnokság győri elődöntőjében. Nem adtam ki magamból mindent, sok még a tartalékolom, és ezt a közelgő eugene-i világbajnokságon, a müncheni Európa-bajnokságon, valamint az augusztus 8-i Gyulai Memorial nemzetközi versenyen is bizonyítani szeretném – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a Dobó SE kiválósága, aki 2019-ben a dohai vb-n a dobogó harmadik fokára állhatott, miként egy évvel korábban a berlini Európa-bajnokságon is.
„A javítás és a bizonyítás szándéka is forr bennem”
A nagy küzdők közé tartozó és elképesztően erős Halásznak tavaly nem volt igazán jó versenyévadja. Januárban megműtötték a térdét, ami közben kiderült, hogy több a sebészek dolga, mint amire számítottak, ráadásul a felkészülését megnehezítő és továbbra is gyakran jelentkező ízületi fájdalmai az egész évben kisebb-nagyobb gondot okoztak a számára. Lelki sérülése is volt: hiába küzdött, Tokióban nem jutott az olimpiai döntőbe, a 75,39 méteres legjobbja csak a 14. helyhez volt elegendő.
– A javítás és a bizonyítás szándéka is forr bennem, tudom, hogy az elmúlt évben történteket sürgősen feledtetnem kell – folytatta Halász Bence, akinek két éve már csak tizenkét centiméter hiányzott ahhoz, hogy beléphessen a „nyolcvanasok klubjába”. – Minden eddiginél keményebb és intenzívebb volt a felkészülésem két hónapja, bátran jelenthetem ki, hogy amennyit a dél-afrikai és a tatai edzőtáborokban dolgoztam, azzal az erőfeszítéssel már a teljesítőképességem jelenlegi felső határát feszegettem. Erre az edzésadagra már nem lehet rátenni néhány lapáttal, legfeljebb csak másképpen elosztani a heti terhelést. Amit meg is tettünk, amikor úgy döntöttünk, hogy hétfőn és csütörtökön a szokásos kettő helyett csak egy edzésnek kell nekifeszülni, azok viszont 3,5-4 órás hosszúságúak – árulta a kalapácsvető.