Szép gólokkal tette a Fradi a Magyar Kupát a bajnoki arany mellé

A Ferencváros huszonnegyedszer, a Paks először nyerhette meg a Magyar Kupát, ám nem nyílt új fejezet a sorozat történetében. Csaknem negyvenezer néző előtt a Fradi végig jobb volt, sok helyzetet kihagyva is három szép gólt lőtt, 3-0-ra nyert, amivel a bajnoki címe mellé a kupagyőzelmet is odateheti ennek az idénynek a végén. A Paks derekasan harcolt, de nem tudta kérdésessé tenni a Ferencváros sikerét.

Ez nemrég még elképzelhetetlen volt. Egy órával a Magyar Kupa döntőjének a kezdete előtt igazi tömeg hömpölygött a Puskás Aréna körül – egy évtizede a régi Puskás Stadionban ötezren sem jöttek össze az MTK és a Debrecen közötti fináléra. A színek alapján nem lehetett különbséget tenni a Ferencváros és a Paks hívei között, hiszen mindkét csapat zöld-fehérben szokott játszani, ám az nyilvánvaló volt, hogy jóval több fradista tartott a lelátók felé, mint paksi. Sikerült semlegeseket is találni, akik arra a kérdésre, hogy mi hozta ki őket erre a meccsre, miért lett számukra ilyen érdekes ez a találkozó, összefoglalva azt felelték, hogy jó ebbe az Arénába járni, a Paks élvezetes, gólra törő futballt játszik, egyszer már megverte a Fradit az idén, azaz minden adott, hogy kellemesen töltsék a szerda estét.

Ennek a döntőnek a tétjét lehet forintosítani is: a győztes száz-, a vesztes ötvenmillió forinttal gazdagodik. Az összegek igen csinosak, a kettő közötti különbség jelentős, azaz a csapatok nem tökmagért játszottak, még ha elsősorban aligha ez vezérelte őket. A Ferencváros a bajnoki arany mellé tett kupával is nyomatékosíthatta, hogy kétségkívül a magyar futball uralkodója, a Paks pedig soha még csak döntőbe sem jutott, egy esetleges sikerrel történelmet írhatott, óriási dicsőséget hozhatott magának és a városának is.

Fotó: Mirkó István

A Fradi kimondottan erre az alkalomra készített mezben lépett pályára, amelyen olvasható szurkolóinak a jelmondata: „Mindig és soha!”. Ami pedig az összeállításokat illeti, Sztanyiszlav Csercseszov, a fővárosiak vezetőedzője még csak a keretbe sem jelölte Tokmacot, a másik oldalon pedig Bognár György ezúttal is a kispadra ültette Böde Dánielt. Maga a kezdés az öt percet csúszott, mert a ferencvárosi szurkolók petárdáinak köszönhetően színes füst borult a pályára. Az MLSZ ilyenkor mindig megbünteti a rendezőt, amely a kupadöntőn saját maga, érdekes döntés várható…

Az első negyedóra kiegyensúlyozott játékkal telt, és a 16. percben a Fradi az első nagy helyzetét gólra váltotta: Zachariassen és Marquinhos egyérintőzve kipasszolta a védőket, végül az előbbi lőtt estében hét méterről a hálóba – 1-0. Ez követően fölénybe került a Ferencváros, uralta a meccset, akadtak további lehetőségei, a 35. percben például Auzqui 23 méterről a keresztlécet találta szép lövéssel. A paksiak olykor meg-meglódultak előre, ám erejük javát a védekezés emésztette fel, és szórványos próbálkozásaik zömmel a tizenhatos közelébe sem jutottak el.

Fotó: Mirkó István

A szünet után rögtön kimaradt egy nagy ferencvárosi ziccer: Marquinhos nyargalt el a jobb oldalon, a tizenhatoson belülre érve 11 méterről lőtt, Nagy Gergely védett, és a labda róla éppen a nagy lendülettel érkező Boli felett átperdülve jutott vissza a mezőnybe. Bár az ellenfele több energiát mozgósított az egyenlítés érdekében, a bajnok maradt veszélyesebb. Már nem játszott egyértelmű fölényben, ám a Paks labdabirtoklásából nem alakultak ki helyzetek. Egészen a 70. percig, amikor a kilépő Sabján kapott nagyszerű átadást középen, ám Samy Mmaee szorításából nem találta el jól a labdát. A már Böde Dániellel is megerősített paksiak most már gyakrabban eljutottak a tizenhatosig, ám azon belülre ritkán, és így kissé reménytelenül küzdöttek, a Ferencváros pedig egyre inkább óvta az egygólos előnyét. 

Már úgy tűnt, elmaradtak a gyors kontrák, kényelmes labdatartás váltotta őket, amikor a bajnok megszerezte a labdát, a játék azonban zömmel az ő térfelén zajlott. A Fradi azonban a 83. percben mégis megiramodott, Loncar vezette fel, a tizenhatos elé érve úgy tett, mintha lőne, de Boli elé passzolt, aki elfordult a védőjéről, és jobbról, az ötös sarkától a jobb alsó sarokba lőtt – 2-0. Három perc múlva pedig a Ferencváros megadta a kegyelemdöfést is, ekkor Wingo jobbról, az oldalvonaltól, a felezővonalat átlépve adott nagyszerűen a középen beinduló Boli elé, ő pedig futtából, állítás nélkül, egyből a bal felső sarokba zúdította a labdát – 3-0.

Bár a Paks derekasan küzdött az egész találkozón, a Fradi végig kézben tudta tartani a meccset, az ő akarata érvényesült, és három nagyon szép gólt lőve megérdemelten nyerte meg a Magyar Kupát, immár huszonnegyedszer.

Magyar Kupa, döntő: Ferencváros–Paks 3-0 (1-0), Puskás Aréna 38 939 néző, jv.: Bognár T. Gólszerző: Zachariassen (16.), Boli (83., 86.).

Borítókép: Kristoffer Zachariassen egy góllal járult hozzá a kupagyőzelemhez (Fotó: Mirkó István)