Az ügy a politika szintjét is elérte, és tudni lehetett, hogy három évtized múltán, amikor újra találkozik a két csapat, a múlt téma lesz. A két vezetőedző, Sztanyiszlav Csercseszov és pozsonyi kollégája, Vladimir Weiss többször elmondta, a jelennel kell foglalkozni, nem a múlttal, a mai játékosok zöme még csak nem is élt harminc esztendeje, sokakban élt a félsz, hogy kódolt a botrány, ráadásul közismert az is, hogy a magyar szurkolók enyhén szólva sem táplálnak baráti érzelmeket a szlovákokkal szemben.
Azt nem lehet tudni, hogy a ferencvárosi tábor élőképe, amely a nemzeti zászlót formázva azt a feliratot tartalmazta, hogy „Nem felejtünk 1992”, bántónak számít-e, vélhetően nem. Ugyanakkor ugyanott szlovák nyelven felbukkantak olyan feliratok, amelyek lényegében megkérdőjelezik Szlovákia és jelképeinek a legitimitását, nem létezőnek írták a történelmét, egész biztosan ütköznek az UEFA szigorú előírásaival. Elméletileg csak olyan zászló, drapéria vagy bármilyen felirat vihető be a stadionba, amelyet a klub előzetesen helyben hagy, ám a Ferencváros aligha bólintott rá a szabálytalanságra, ami rendezői hiányosság, és büntetéssel jár.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!