– Az edzések mások, mint Magyarországon?
– Mások, de nem brutálisan kemények. Nem olyan hosszúak, általában egy és negyedóra alatt végzünk. Az intenzitás azonban nagy, olyan, amilyen a válogatottnál szokott lenni. Az első perctől fogva az utolsóig hatalmas a pörgés, nincs megállás, csak a legvégén. Bírom végig, ami arról árulkodik, hogy jó állapotban vagyok.
– Ez azt jelenti, hogy már szombaton, a Gangvon ellen bemutatkozhat?
– Remélem! Ha esetleg nem is kezdőként, csereként mindenképpen szeretnék pályára lépni. Sűrű a program, egy hét alatt három meccset játszunk, valamelyiken szerintem megkapom az esélyt. A legjobb persze az lenne, ha mindhármon játszhatnék. A júniusi válogatott mérkőzések után egy hetet pihentem, majd a Paks második csapatával készültem, egy hete pedig bekapcsolódtam az itteni edzésmunkába. Ha a vezetőedzőnk úgy ítéli meg, a pályán van a helyem, én készen állok!
A Nemzeti Sport cikke ITT olvasható el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!