– Élvezte a fotózást?
– Igen! A fényképeket a világ legnagyobb hajógyárában készítették, mit mondjak, komoly helyen jártam. Nem szeretem a rivaldafényt, de ez jó volt! Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól megállás nélkül szerepelek, már csak azért sem, mert futballozni jöttem.
– Múlt héten szerdán érkezett meg Ulszanba. Milyenek az első benyomásai?
– Minden a legnagyobb rendben. Gyönyörű helyen vagyunk, a párommal és a kisfiammal jól érezzük magunkat. Igaz, a hétórás időeltolódás miatt az első egy-két nap döcögősen telt, a gyerkőc nappal aludt, éjjel volt fent, tulajdonképpen ő diktálta, mikor aludjunk. A hajnali ébrenlétnek azért volt előnye is: legalább láttam a magyar kupacsapatok meccseit.
– A már említett fotózásról szóló beszámolóban azt írták, egyik autogramot adta a másik után.
– Ez így is volt, de ezt tudjuk be annak, hogy a hatalmas gyárban sok a munkás. Persze örültem, hogy odajöttek hozzám.
– A megbecsülést érzi a klubnál is?
– A fogadtatás roppant kedves volt. Amiről az ideérkezésem előtt csak hallottam, arról gyorsan meggyőződtem: minden téren profi klubhoz kerültem, a körülmények tökéletesek. Tényleg mindenre figyelnek, az egyik edzést követően volt egy közös étkezés, külön főztek a légiósoknak, ha esetleg nem rajonganának az ázsiai konyháért. Újdonsült csapattársaimon sem múlik, hogy minél hamarabb beilleszkedjek, amiben tudnak, segítenek. Van egy brazil és egy grúz futballistája is az Ulszannak, leginkább velük beszélgetünk, de mivel a többiek közül is sokan tudnak angolul, szinte mindenkivel szót értek.
