Az amerikai Grant Holloway a 110 méteres gátfutást, honfitársa, Ryan Crouser a súlylökést, a lengyel Pawel Fajdek a kalapácsvetést, a szlovén Kristjan Ceh a diszkoszvetést, a jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce pedig a női 100 métert nyerte meg Eugene-ben. Székesfehérváron a diszkoszvetés nagy csatát ígér Ceh és az olimpiai bajnok, idei világranglista-vezető svéd Daniel Stahl között, aki a vb-n csak negyedik lett. Ceh 71,13-mal győzött, Stahl ezúttal 67,10-ig jutott, de júniusban Uppsalában 71,47 méterig repítette a diszkoszt.
A 202 centiméter magas és a 163 kilogrammos testsúlyával a eugene-i mezőny legsúlyosabb szereplőjének számító svéd dobóóriásnak nem kell sokat várnia a visszavágás lehetőségére, mivel vele együtt az újdonsült világbajnok szlovén ellenfele is ott lesz a magyar atlétika hazai csúcseseményén, az augusztus 8-án megrendezésre kerülő Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon.
Stahl pontosan tudja, hogy ki volt Gyulai István, ahogy azt is, hogy hol van Székesfehérvár, milyen a dobókör és mekkora ágy várja a versenyzők szálláshelyén, ami azzal magyarázható, hogy hatodik éve állandó szereplője a 2006-ban elhunyt magyar sportdiplomata emléke előtt tisztelgő nemzetközi versenynek.
– Kedves és fontos is nekem ez a verseny, mert hat évvel ezelőtt Székesfehérváron javítottam meg az egyéni csúcsomat, ami akkor 66,92 méter volt, 2017-ben viszont már 71,29. Ez abban az évben történt, amikor úgy lettem világbajnoki ezüstérmes, hogy az első helyem mindössze két centiméteres különbségen múlt – ezeknek az emlékeknek a felidézésével kezdte az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatát a 29 esztendős atléta.
Daniel Stahl ezek után az étrendjével és a hatalmas mennyiségű kalóriabevitelével kapcsolatos téves feltételezéseket cáfolta meg.
– Akik nem ismernek közelebbről, rám nézve, és a több mint másfél mázsás testsúlyomból kiindulva csak rossz következtetéseket tudnak levonni, ezért aztán púpozott tál ételek jelennek meg a szemük előtt. Az igazság az, hogy évek óta naponta hatszor étkezek, mégpedig pontosan három óránként. A reggelit falatozás követi, ebéd után három órával ismét apró finomságok és egy kis nasi kerülnek a tányéromra, vacsora után pedig a nap zárásaként ismét a szokásos és elmaradhatatlan snack étkezés. A kalóriákat soha nem számoltam, mert nem abból kell kiindulni, hanem a rendszeres táplálkozásból. Amúgy meg a „rágcsák” közül a svéd Tacos és a finn Karjalan Paisti a nagy kedvenceim. Az étrendem ugyanolyan átgondolt és rendszeres, mint az atlétikai felkészülésem.
Daniel Stahl előbb a hokiba szeretett bele, svédként ez nem csoda, de a nyári felkészülési időszakokban a sportcsarnok melletti atlétikai pályán a súlylökéssel és a diszkoszvetéssel is megpróbálkozott. Az atlétikának igazából csak 14 esztendősen kötelezte el magát.
– Egy olyan fiúgyerekből, akinek az édesanyja diszkoszvető volt, ráadásul még svéd bajnok is, az édesapja pedig kalapácsvető, csak dobóatléta lehetett – folytatta Daniel Stahl, aki arról is beszámolt, hogy milyen elképesztően erős emberek voltak fiatalabb korukban a szülei. – Apám 330 kilós súlyzót tudott a földről felhúzni, anyám rekordja pedig 195 kiló volt. Én már családi csúcstartó vagyok ebben a számban, ennél fontosabb, hogy a diszkoszvetés az életem maghatározó része lett. Élvezem a forgást, ahogy a diszkosz a tenyerembe simul, és azt a pillanatot, amikor a szert az ujjaimmal irányítva a távolba repítem.
Stahlt nem bosszantja, hogy az idei vb-n címvédőként csak negyedik lett, vagy jól palástolta az érzelmeit…
– A győztes Ceh és az ezüstérmes litván Alekna is jó idénynek örvendhet, erősek, ügyesen dobnak, és ezt azért jó látni, még ha most jobbak is voltak nálam, mert élesedik a küzdelem, a diszkoszvetés az atlétika egyre színvonalasabb versenyszáma lett. A küzdelem nyílt, az győz, aki jobb napot fog ki, aki jobban tud összpontosítani – folytatta a regnáló olimpiai bajnok.
Az éremgyűjteményéből már csak az Európa-bajnoki arany hiányzik, amit az augusztus 15-én kezdődő müncheni kontinensbajnokságon pótolhat. De már előre néz a következő évre is.
– Kíváncsian várom a 2023-as esztendőt, nem vitás, hogy ott a helyem a budapesti világbajnokságon, amit már most beírtam a versenyprogramomba, mert akkor hódíthatom vissza az első helyemet – mondta befejezésül Daniel Stahl.
A eugene-i világbajnokság legutóbbi versenynapján a kenyai születésű, de már kazah színekben versenyző Norah Jeruto nyerte a női 3000 méter akadályfutást, míg a kínai Feng Pin a női diszkoszvetést. Jeruto – aki 2016-ban még a szám Afrika-bajnoka volt – 8:53,02 perces világbajnoki csúccsal, minden idők harmadik legjobb idejével diadalmaskodott. Az olimpiai bajnok ugandai Peruth Chemutai csak a 11. lett. Az amerikai csapat bejelentette, hogy a férfi 100 méteren szombaton aranyérmes, tavaly Tokióban második Fred Kerley nem szerepel majd a váltóban, mert a 200 méter elődöntőjében kisebb combsérülést szenvedett.
Eredmények:
női 3000 m akadály: 1. Norah Jeruto (Kazahsztán) 8:53,02 perc; 2. Werkuha Getachew (Etiópia) 8:54,61; 3. Mekides Abebe (Etiópia) 8:56,08
női diszkoszvetés: 1. Feng Pin (Kína) 69,12 m; 2. Sandra Perkovic (Horvátország) 68,45; 3. Valarie Allman (Egyesült Államok) 68,30
Borítókép: a tokiói olimpián diszkoszvetésben az arany- és az ezüst is a svédeké lett, a győztes Daniel Stahlt Simon Pettersson próbálja megemelni (Forrás: World Athletics)
