Daniel Stahl előbb a hokiba szeretett bele, svédként ez nem csoda, de a nyári felkészülési időszakokban a sportcsarnok melletti atlétikai pályán a súlylökéssel és a diszkoszvetéssel is megpróbálkozott. Az atlétikának igazából csak 14 esztendősen kötelezte el magát.
– Egy olyan fiúgyerekből, akinek az édesanyja diszkoszvető volt, ráadásul még svéd bajnok is, az édesapja pedig kalapácsvető, csak dobóatléta lehetett – folytatta Daniel Stahl, aki arról is beszámolt, hogy milyen elképesztően erős emberek voltak fiatalabb korukban a szülei. – Apám 330 kilós súlyzót tudott a földről felhúzni, anyám rekordja pedig 195 kiló volt. Én már családi csúcstartó vagyok ebben a számban, ennél fontosabb, hogy a diszkoszvetés az életem maghatározó része lett. Élvezem a forgást, ahogy a diszkosz a tenyerembe simul, és azt a pillanatot, amikor a szert az ujjaimmal irányítva a távolba repítem.
Stahlt nem bosszantja, hogy az idei vb-n címvédőként csak negyedik lett, vagy jól palástolta az érzelmeit…
– A győztes Ceh és az ezüstérmes litván Alekna is jó idénynek örvendhet, erősek, ügyesen dobnak, és ezt azért jó látni, még ha most jobbak is voltak nálam, mert élesedik a küzdelem, a diszkoszvetés az atlétika egyre színvonalasabb versenyszáma lett. A küzdelem nyílt, az győz, aki jobb napot fog ki, aki jobban tud összpontosítani – folytatta a regnáló olimpiai bajnok.
Az éremgyűjteményéből már csak az Európa-bajnoki arany hiányzik, amit az augusztus 15-én kezdődő müncheni kontinensbajnokságon pótolhat. De már előre néz a következő évre is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!