Az amerikai Grant Holloway a 110 méteres gátfutást, honfitársa, Ryan Crouser a súlylökést, a lengyel Pawel Fajdek a kalapácsvetést, a szlovén Kristjan Ceh a diszkoszvetést, a jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce pedig a női 100 métert nyerte meg Eugene-ben. Székesfehérváron a diszkoszvetés nagy csatát ígér Ceh és az olimpiai bajnok, idei világranglista-vezető svéd Daniel Stahl között, aki a vb-n csak negyedik lett. Ceh 71,13-mal győzött, Stahl ezúttal 67,10-ig jutott, de júniusban Uppsalában 71,47 méterig repítette a diszkoszt.
A 202 centiméter magas és a 163 kilogrammos testsúlyával a eugene-i mezőny legsúlyosabb szereplőjének számító svéd dobóóriásnak nem kell sokat várnia a visszavágás lehetőségére, mivel vele együtt az újdonsült világbajnok szlovén ellenfele is ott lesz a magyar atlétika hazai csúcseseményén, az augusztus 8-án megrendezésre kerülő Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon.
Stahl pontosan tudja, hogy ki volt Gyulai István, ahogy azt is, hogy hol van Székesfehérvár, milyen a dobókör és mekkora ágy várja a versenyzők szálláshelyén, ami azzal magyarázható, hogy hatodik éve állandó szereplője a 2006-ban elhunyt magyar sportdiplomata emléke előtt tisztelgő nemzetközi versenynek.
– Kedves és fontos is nekem ez a verseny, mert hat évvel ezelőtt Székesfehérváron javítottam meg az egyéni csúcsomat, ami akkor 66,92 méter volt, 2017-ben viszont már 71,29. Ez abban az évben történt, amikor úgy lettem világbajnoki ezüstérmes, hogy az első helyem mindössze két centiméteres különbségen múlt – ezeknek az emlékeknek a felidézésével kezdte az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatát a 29 esztendős atléta.
Daniel Stahl ezek után az étrendjével és a hatalmas mennyiségű kalóriabevitelével kapcsolatos téves feltételezéseket cáfolta meg.
– Akik nem ismernek közelebbről, rám nézve, és a több mint másfél mázsás testsúlyomból kiindulva csak rossz következtetéseket tudnak levonni, ezért aztán púpozott tál ételek jelennek meg a szemük előtt. Az igazság az, hogy évek óta naponta hatszor étkezek, mégpedig pontosan három óránként. A reggelit falatozás követi, ebéd után három órával ismét apró finomságok és egy kis nasi kerülnek a tányéromra, vacsora után pedig a nap zárásaként ismét a szokásos és elmaradhatatlan snack étkezés. A kalóriákat soha nem számoltam, mert nem abból kell kiindulni, hanem a rendszeres táplálkozásból. Amúgy meg a „rágcsák” közül a svéd Tacos és a finn Karjalan Paisti a nagy kedvenceim. Az étrendem ugyanolyan átgondolt és rendszeres, mint az atlétikai felkészülésem.
