„Mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem” – állította magáról Benedek Tibor. Megtörhetetlen akaratereje hozzásegítette ahhoz, hogy elérje azt, amiről a profi vízilabdázók többsége csak álmodozni mert, háromszoros olimpiai, továbbá világ- és Európa-bajnok lett, emellett egyéni elismerések tömkelegét söpörte be, és 2020. június 18-án bekövetkezett halála után fél évvel a Total-waterpolo.com szakportál a 2000-s évek első két évtizede legjobb játékosának választotta.
– Jó adottságai voltak, ez nem is kérdés – jellemezte közeli barátját Varga Zsolt az évforduló apropóján. – Balkezes volt és jól úszott, de ez nagyon sok emberben megvan, elég körbenézni a gyerekek között az uszodában.
Az, hogy ő ekkora klasszissá nőtte ki magát, a mindenki által tisztelt hozzáállásán múlott. A vízilabda volt az ő hivatásbeli szerelme, a szó legjobb értelmében fanatikusan állt hozzá. Ahogy azt el is mondta magáról, az ő tehetsége a munkában és a kitartásban rejlett.
A ma már a Ferencváros vízilabdacsapatát vezető Varga elmondása szerint úgy ismerte Benedeket, mint a tenyerét. Ma is emlékszik arra, ahogy az ifjú Benedek beesett mellkasú gyermekként megérkezett az uszodába, ami után évtizedeket töltöttek együtt. A két titán együtt szerepelt az utánpótlás-válogatottakban, majd a felnőttek között is bekerültek a legjobbak közé, a 2000-ben Sydney-ben olimpiai aranyérmet nyert csapatnak mindketten tagjai voltak (Benedek aztán a 2004-ben és a 2008-ban győztes gárdában is szerepelt). Bár egyikük sem készült edzőnek, végül mindketten a medence szélén kötöttek ki, Benedek 2013 és 2016 között a szövetségi kapitányi posztot is betöltötte – világbajnoki aranyra és Eb-ezüstre vezette a válogatottat. A barátságuk nem szakadt meg, sőt Varga Zsolt azt remélte, időskorukig kitart.
– Mindig úgy gondoltam, hogyha egyszer csendesebb napokat élünk, és nem dolgozunk már reggeltől estig, akkor együtt nézzük majd a meccseket. Talán viccelődve mondogatnánk egymásnak: bezzeg a mi generációnk ezt másképp csinálta.
Mint azt Varga Zsolt a Magyar Nemzetnek elárulta, bár már két éve nincs mellette, olykor ma is tanácsot kér egykori társától, akivel képesek voltak hosszú órákon keresztül diskurálni a vízilabdáról.
– Nagyon jól ismertem Tibort, így sokszor folytatok vele párbeszédeket a fejemben anélkül, hogy bolondnak tartana bárki is, hiszen tudom, mit gondolt bizonyos dolgokról – vallotta be az FTC sikeredzője. – Természetesen nekem is vannak kérdéseim, jó lenne néha átbeszélni, kívülről ő hogyan látná a mérkőzéseket. Nagyon hiányzik, hogy emiatt már nem hívhatom őt fel.
Annak idején háromhavonta leültünk, és három-négy órán keresztül csak a vízilabdáról beszélgettünk. Ha hazaérve megkérdezték tőlünk, hogy vannak a másik gyerekei, arról fogalmunk sem volt.
Benedek Tibor ma ünnepelné ötvenedik születésnapját. Varga ennek kapcsán mesélt a két barát egy közös szokásáról is.
– Én elég feledékeny vagyok, ha születésnapokról, névnapokról van szó, néha még a sajátomat is elfelejtem, ezért néha őt sem köszöntöttem fel. Tibor viszont mindig emlékezett a születésnapokra, ezért idővel már nagyon vártam, hogy hívjon, és az ő sajátos hangján felköszöntsön, később pedig azt, hogy ezt én is megtehessem az ő születésnapján. Mostanság is eszembe jut a születésnapomon, ha hívna, akkor vajon mit mondana.
