Az idén még csak a 13. női Európa-bajnokságot rendezték, az első torna lebonyolítása pedig ma már megmosolyogtató. S nem azért, mert ennek 1984-ben helyszíne sem volt, a döntőt oda-visszavágó alapján rendezték meg, hanem a fináléig vezető út miatt. A részt vevő 16 csapatot területi alapon sorolták be négy csoportba, így az egyik négyest a svéd, a norvég, a finn és az izlandi válogatott alkotta, egy másikat az angolok, a skótok, az írek és az északírek. Kelet-Európából egy csapat sem indult. A meccseket akkor még 35 perces félidőkkel rendezték, Anglia–Svédország döntő volt, és az angliai visszavágó után a svédek örülhettek, 11-es párbajban kerekedtek felül. De persze nem a telt házas Wembley-ben, hanem Lutonban, a Kenilworth Roadon 2567 néző előtt.
Minden kezdet nehéz, s még 2005-ben is csak nyolc csapattal bonyolították le az Eb-t, történetesen ugyancsak Angliában, de a házigazda akkor a csoportjában már a Manchester City stadionjában 29 ezer néző előtt verte 3-2-re a finneket. A „semleges” Németország–Norvégia (3-1) döntőre 21 ezren látogattak ki Blackburnben az Ewood Parkba. 2017-ben, Hollandiában rendezték meg először 16 csapattal az Eb-t, és a fináléban a hazaiak Enschedében 28 ezer néző előtt nyertek 3-2-re a dánok ellen.
Ám ne gondoljuk, hogy Európa a világ előtt járt, hiszen az első, 1991-es világbajnokságon, Kínában 63 ezer néző előtt játszották a döntőt; pedig Kantonban az Egyesült Államok–Norvégia találkozó (2-1) jutott a végére. A házigazdának volt meccse 65 ezres publikum előtt is. A világbajnokságokon a nézőcsúcs az 1999-es vb-döntő az Egyesült Államokban, a pasadeniai Rose Bowlban 90 185-en látták, hogy az amerikaiak 11-esekkel legyűrik a kínaiakat. A 2011-es, németországi tornán a házigazda a berlini Olimpiai stadionban összehozott 73 ezer nézőt, de a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség számára az igazán fontos adat az, hogy a világbajnokságokon 1999 óta az átlagos nézőszám folyamatosan 20 ezer fő felett van, és a legutóbbi házigazdák, a franciák még pironkodhattak is 2019-ben a 21 ezres átlagukkal.
Most az angliai Eb-n ez a mutató 18 500 lett, azonban az UEFA-nál sem dőlnek a kardjukba. A tornáról Európában 43 országban közvetítettek televíziós csatornák (a németeknél és a svédeknél három is), s „természetesen” az Egyesült Államokban és Kínában is adták a meccseket.
Nagyobb nézettség, több reklámbevétel és nagyobb üzlet, ez kristálytiszta logika. Az is nyilvánvaló, hogy a termék jól eladhatóvá vált, ez már nem az egykori szerény portéka.
Miként bevezetőnkben említettük, az idei Eb-döntőt Wembley-ben 87 192 néző látta. Az eddigi Eb-nézettségi csúcsot az 1964-es madridi finálé tartotta, akkor a Bernabéuban 79 115-en voltak jelen, amint a spanyol válogatott – persze a férfi – legyőzte a szovjetet. Tavaly a Wembley-ben az Anglia–Olaszország döntőt, amit az olaszok nyertek meg 11-esekkel, csak 67 113-an látták a helyszínen, de akkor ez telt ház volt a korlátozó intézkedések miatt.
A női labdarúgásban a helyszíni nézőcsúcsot egyébként nem az említett 1999-es vb-döntő tartja a 90 185 nézővel, ezt idén kétszer is túlszárnyalták. Március 30-án a Barcelona–Real Madrid BL-negyeddöntős visszavágón 91 553-an voltak, a meccset a katalánok 5-2-re nyerték meg, 8-3-as összesítéssel jutottak tovább – a szurkolók nem kérték vissza a pénzüket.
S ilyen volt a felvezetés:
Ám téved, aki azt hiszi, hogy csak a Real-vérre szomjazók mentek ki a Nou Campba, április 22-én az elődöntőben a Wolfsburg elleni 5-1-et 91 648-an szurkolták ki – momentán ez a világcsúcs.
Döbbenetes számok ezek, hiszen a 2021/22-es szezonban Xavi legénysége, Jordi Alba, Sergio Busquets, Dembélé és a többiek nem játszottak ekkora közönség előtt. A legtöbb drukkert az Eintracht Frankfurt elleni Európa-liga-meccsük vonzotta, ezen 79 468-an voltak kint, de ebből 30 ezren németek, és ők örülhettek csapatuk 3-2-es győzelme után a továbbjutásnak. A topligákban a Borussia Dortmund–RB Leipzig (1-4) találkozón volt a legtöbb szurkoló, áprilisban 81 365 fő, ez is elmaradt tehát a Barca két női meccsének a látogatottságától – azzal együtt, hogy ez telt házat jelent a Signal Iduna Parkban. Jegyezzük meg, hogy a Bundesliga 28. fordulójában játszott találkozón a vendégeknél és végig pályán volt, csereként állt be.
Arról azért nincs szó, hogy Barcelonában a női bajnoki mérkőzéseken is kirúgják a Nou Camp oldalát, hiszen a hölgyek nem is ott játszanak.
A csapat a tavalyi szezon zárómeccsén, amikor a 30. meccsét is megnyerte – vagyis a bajnokságban az összeset –, 2-1-re verve az Atlético Madridot, a hatezer fős befogadóképességű Estadí Johan Cruyffban 5179-en foglaltak helyet a lelátókon. Angliában a legnépszerűbb női csapat, a Chelsea bajnoki meccsei átlagban háromezren látogatják a 4850 fős Kingsmeadow-ban, májusban azonban az FA-kupa döntőjében a Wembley-ben 49 094 néző előtt győzte le 3-2-re a Manchester Cityt. Az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) stratégiai tervet dolgozott ki arra, hogy a női első osztályban 2024-re érjék el a hatezres átlagos nézőszámot. Ehhez a csapatoknak nyilvánvalóan már nagyobb stadionokban kell pályára lépniük, mint manapság, de afelől semmi kétség, hogy kicsiket hamarosan kinövik. Ha pedig komoly tétért futballoznak, már nem is a tribün legfelső sora, hanem a csillagos ég a határ.
Az angol válogatottat így köszöntötték Londonban a Trafalgar téren:
Külső szemlélőként A magyar női labdarúgó-válogatott eddig egyetlen világbajnokságra sem jutott ki, és az Eb-k történetében is csak egy eredményt tud felmutatni: az 1991-es, dániai torna jegyzőkönyvében a negyeddöntősök között szerepel, hivatalosan az 5–8. helyen végzett. Dániában azonban már csak a legjobb négy válogatott játszott. Együttesünk a selejtezőcsoportjában a németek mögött második lett, a csehszlovákokat és a bolgárokat megelőzve; a negyeddöntős párharcban a norvégokkal szemben vérzett el (1-2, 0-2). A 2022-es Eb-re kiírt selejtezőkön a csoportjában a svédek, az izlandiak és a szlovákok mögött negyedikként zárt, csak a letteket tudta megelőzni. A 2022/23-as BL selejtezőjében a Ferencváros augusztus 18-án a skót Rangersszel játszik. A női labdarúgásban a legnagyobb magyar érintettségű eredményt a Budapesten született Marozsán Dzsenifer jegyzi, aki a 2016-os riói olimpián a német válogatottal aranyérmes lett, előtte 2013-ban Eb-t nyert vele, a Lyonnal pedig négyszeres BL-győztes. A 30 éves játékost májusban keresztszalag-szakadással műtötték, így az Eb-n nem lehetett ott.
Borítókép: Nagy az öröm a Wembley-ben, az angol válogatott nyerte meg az Eb-t (Forrás: Twitter/UEFA Women’s EURO 2022)
