A júniusi budapesti úszó-világbajnokság és a most Rómában zajló Európa-bajnokság között eleve nem volt sok idő a felkészülésre, a pihenés pedig egyáltalán nem fért bele, ha valaki szinten akarta tartani magát, hogy mindkét versenyen a legjobbat hozza ki magából. Ezért is szúrt szemet, hogy a válogatott több tagja, köztük Szabó Szebasztián is elutazott júliusban az egyesült államokbeli Birminghambe, hogy részt vegyenek a nem olimpiai sportágak seregszemléjén, a Világjátékokon.
Ezen a versenyen Szabó is szép sikereket ért el, a 4×50 méteres akadályúszó csapat tagjaként aranyérmet szerzett. Pénzügyileg is megérte a Világjátékokon szerepelni, hiszen az ott elért eredmények állami támogatása jóval nagyobb például a római Eb-n megkereshető összegnél. Összehasonlításképpen: az aranyérem Birminghamben 17,5 millió forintot fialt, Rómában 7,5 milliót.
Szakmailag persze nem ugyanaz a kettő, erre világított rá Sós Csaba, az úszóválogatott szövetségi kapitánya is még az Eb előtt az Indexnek adott nyilatkozatában: „Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy a pályafutásuk vége felé tartó úszók keressenek néhány millió forintot, amire olimpián már aligha lenne lehetőségük. Ami viszont zavar, az az, hogy az augusztusi római Európa-bajnokságon majdan szereplő úszóink, például az éremesélyes Szabó Szebasztián, továbbá Senánszky Petra vagy Jakabos Zsuzsanna most hosszabb időre kiestek a felkészülésből.”
Sós Csaba megemlítette a hétórás időeltolódást, az oda-vissza tíz-tíz napot igénylő akklimatizációt is, amelyek alapján szakmailag aggályosnak nevezte az úszók birminghami részvételét.
Az úszás tényszerű sportág, az eredmények magukért beszélnek. Szabó júniusban a budapesti vb-n 50 pillangón 23,01-gyel hatodik lett, Rómában gyengébb mezőnyben – címvédőként, hiszen tavaly ő volt az Európa-bajnok – 23,62-vel a nyolcadik helyet szerezte meg.
A döntője után a vegyes zónában megkérdeztük Szabót, mit gondol a kapitány előzetesen megfogalmazott aggodalmáról, és mivel magyarázza a döntését a Világjátékokon való szereplésről. – A szövetségtől megkaptuk az engedélyt a részvételre – tisztázta Szebasztián. – Mindenki azt mondja, hogy milyen jó, ha sokat versenyzünk, és én ezt tettem. Igaz, hogy nem ötven pillangót meg ötven gyorsot úsztam a Világjátékokon, de mégis edzettem, versenyeztem. Nagyon tisztelem Csaba bácsit, de csak azt tudom mondani, hogy az év fő versenyét, a budapesti vb-t becsülettel megcsináltam, most pedig valamilyen mondvacsinált kifogással otthon is maradhattam volna pihenni, de ehelyett itt vagyok, és döntőt úsztam. Nem volt jó döntő, nyolcadik lettem, de most ez sem rossz. Az utazások nem fárasztottak ki, amikor rövid pályán a világcsúcsot úsztam, akkor is folyton úton voltam, világkupákon, ISL-versenyeken indultam. A hazai vb után muszáj volt pszichésen kikapcsolnom, erre volt jó a Világjátékok. Tudtam, hogy így az Eb lutri lesz, de bízom az eltervezett programunkban. Most egy kis visszaesés után jövök majd fel újra, decemberben a rövid pályás vb-n szeretném bepótolni azt, ami tavaly a Covid-fertőzésem miatt elmaradt.
Szabó Szebasztián az Eb-n 50 gyorson még biztosan rajthoz áll, és abban bízik, hogy a vb-hez hasonlóan (ott negyedik lett) Rómában is előrébb tud végezni benne, mint pillangón.
Borítókép: Szabó Szebasztián a római Európa-bajnokságon (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
