– Reggel nyolckor beszélgetünk, a sakkozók ilyenkor még alszanak. Ön lenne a kivétel?
– Igen, a sakkozók bagoly típusú emberek, éjszaka kettőig, háromig fenn vannak, elemeznek, tíz óra előtt elvétve kelnek fel. Miután felhagytam a professzionális szintű sakkozással és tanulni, majd dolgozni kezdtem, kényszerből is szakítottam ezzel az életvitellel.
– A szokás, a hagyomány, netán a kényelem diktálja a sakkozók különös időbeosztását, vagy valóban így ideális?
– A versenyeken a játszmák szinte mindig és mindenhol délután háromkor kezdődnek, az említett időbeosztás tulajdonképpen ehhez igazodik. Egy átlagos parti eltart négy-öt, olykor hét órát, utána azért muszáj enni, majd megkezdődik a felkészülés a másnapi játszmára. Versenyek között persze lehetne másképp élni, az viszont örökös akklimatizációs nehézségekkel járna.
– Miért nem kezdődnek a játszmák mondjuk délelőtt tízkor?
– A futballmeccseket is este játsszák. Az összes nagymester szerint merénylettel érne fel a délelőtti kezdés…
– Szövetségi kapitányi minőségében beszélgetünk. Az évek, sőt évtizedek során feledésbe merülhetett, hogy az önnél csupán két évvel idősebb Lékó Péter kortársaként az ön sakkozói pályafutása is rendkívül ígéretesen indult. 2001-ben junior világbajnoki címet szerzett, 2002-ben Lékó, Polgár Judit, Almási Zoltán, Gyimesi Zoltán és Ruck Róbert társaként tagja volt a bledi sakkolimpián ezüstérmes magyar csapatnak, a világranglistán bekerült az első százba. Miért választotta mégis inkább a civil életet?
– Összetett okokra vezethető vissza az akkori döntésem. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy
én csupán szerettem sakkozni, de nem fanatikusan, miként például az említett, roppant sikeres társaim. Akkoriban én is sakkoztam napi nyolc, akár tíz órát is, de inkább játszani, versenyezni szerettem. Az igazán elhivatott sakkozókban fel sem merül, hogy mással is foglalkozhatnának.
engem viszont mindig vonzott a polgári élet, a tanulás, a munka világa. Pedagógus szüleim úgy tűnik, kellő hangsúllyal plántálták belém ezt a nézetet.
– A legtöbb tehetséges sakkozó, ha kimondja, ha nem, ifjúként világbajnok akar lenni. Önnek nem volt ilyen vágya?
– Engem az hajtott, hogy sakkolimpián szerepelhessek a magyar csapattal és szerezzek érmet. Talán éppen amiatt is fordultam el a sakktól, mert túlzottan rövid időbe sűrűsödtek bele az ön által is említett legnagyobb sikereim. Arról sem illik megfeledkezni, hogy 2003-ban visszaesés következett be a pályafutásomban, ezért azon is el kellett gondolkoznom, hogy szabad-e mindent a sakkra feltennem.