Már csütörtökön megindult a kétezer magyar szurkoló egy része Németországba, voltak, akik hozzánk hasonlóan vonattal utaztak. Még Budapestet sem hagytuk el, tízórányi, bécsi és erfurti átszállással szervezett út várt ránk, de így is erős tipp volt, hogy a fekete, Magyarország feliratos baseballsapkát viselő férfi útvonala egyezik a miénkkel egészen Lipcséig.
A társaság egyik tagja épp munkahelyi előléptetés előtt áll, ennek ellenére útra kelt. Ha a válogatott játszik, nem számít a szabadnap.
Hasonló elhivatottság jellemezte a júniusi NL-meccseken a válogatott játékosait is, akik Angliát oda-vissza legyőzték, a németek ellen 1-1-es döntetlen értek el Budapesten, így a szűk olaszországi vereséggel együtt is vezetik a csoportjukat a három topcsapat előtt. Timo Werner, az RB Leipzig támadója is a magyarok odaadását emelte ki a németek elleni mérkőzés előtti sajtótájékoztatóján: – Mindenki küzd a másikért, a magyarok ezért ennyire veszélyesek, de egyénileg is nagyon jók, noha a magyarokról nem ez jut elsőre az ember eszébe.
Wernernek igaza van, a magyar válogatottban továbbra sincsenek sokszor tízmillió eurós klasszisok, van viszont egység, és azért egyéniségek is akadnak. Az egyik legnagyobb, a karrierje nagy részét a Bundesligában töltő Szalai Ádám hamarosan elköszön a válogatottól, ami még a német szövetségi kapitányt is szóra bírta: – Szalainak a pályán és azon kívül is van véleménye, emiatt mindig nagyra becsültem – fogalmazott Flick. – A legjobbakat kívánom neki, de remélem, hogy a három pont a miénk lesz, és talán Olaszország ellen eredményesen fog búcsúzni.
