Mezey, Gellei, Egervári és Várhidi is megsüvegeli Rossit

A magyar válogatott hétfőn kikapott 2-0-ra Olaszországtól, nem lett csoportelső a Nemzetek Ligájában, ám ennek ellenére bravúrosan teljesített abban a csoportban, amelyben az olaszok mellett Németország és Anglia voltak az ellenfelei. Kíváncsiak voltunk, hogyan látták a sorozatot korábbi szövetségi kapitányaink, dr. Mezey György, Gellei Imre, Egervári Sándor és Várhidi Péter osztották meg olvasóinkkal a gondolataikat.

20220926 Budapest Magyarország - Olaszország a labdarúgó Nemzetek Ligája A divíziója 3. csoportjának mérkőzése. Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet képen: #9 Szalai Ádám Fotó: Mirkó István

Bravúr vagy kifutott eredmény? Miben fejlődött a legtöbbet a válogatott a legutóbbi négy hónapban? Minek köszönhettük a tíz pontot egy olyan csoportban, amelyben szinte a nulla volt a papírforma? Ad-e okot a csalódásra az olaszok elleni vereség? Miért sikerült ennyire érzelemdúsra Szalai Ádám búcsúja? Mit jelent az, hogy az első kalapból húzzák Magyarországot az Európa-bajnoki selejtezők sorsolásánál, és milyen reményekkel várhatjuk azokat a Nemzetek Ligája után?

Látható a fejlődés

Dr. Mezey György a nyolcvanas években kétszer is irányította a válogatottat, és ő az utolsó szövetségi kapitány, akivel a magyar csapat világbajnokságon szerepelhetett. Ez 1986-ban történt, ő pedig még évtizedekig meghatározó alakja maradt a magyar futballnak – hétfőn a Puskás Arénában szurkolt a válogatottnak.

– Nem egyszerű most elemezni a Nemzetek Ligája-szereplést, mert az olaszok elleni mérkőzés kissé elbizonytalanított – mondta lapunknak a szakember. – A válogatott csodás ívet futott be, gondolok elsősorban az angolok és a németek elleni meccsekre, a csapat olyan jó jeleket adott le, hogy azok túlmutattak a szakmai érveken, ám hétfőn ezekből keveset láttam. A tíz pont és a második hely a csoportban óriási eredmény, Marco Rossi nagyszerűen összerakta és vezényelte a csapatot, de a végső véleményemet a jövő kihívásai alakítják ki. Ám az tény, hogy remek sorozatot zárt a válogatott.

Fotó: Dömötör Csaba

Gellei Imre a kétezres évek elején dolgozott szövetségi kapitányként, ő fantasztikus menetelésként jellemzi a magyar válogatott NL-szereplését, ami Marco Rossi munkáját dicséri, aki kitűnően találta meg a hangot a csapattal.

– Korábban hiányoltuk azt a nemzeti érzést, azt a motivációt a magyar csapatokból, amit mindig érzünk például a délszlávoknál, most ez olykor talán túl is csordul – mondta Gellei Imre. – Ez persze jó, mert a csapat egybeforrt a szurkolókkal, akik nagyon komoly morális hátteret nyújtanak, megtestesítik azt, illetve azokat, akikért muszáj megalkuvás nélkül harcolni. Fontos, hogy megismertünk néhány olyan játékost is, akikről eddig nem sokat tudtunk, ide sorolom Kerkez Milost, Callum Styles-t, Schäfer András pedig beérett a nagy feladatokra. Muszáj megemlíteni Ádám Martint is, aki mindent elkövetett, hogy alkalmas legyen ezen a szinten is kiemelkedőt nyújtani. Szerintem az olaszok elleni meccsnek nincs jelentősége, a vereséghez kellett Donnarumma parádés teljesítménye is. Alapszabály, hogy a labdakihozatalnál, legalább négy lehetőség kell a labdát birtoklónak a passzolásra, most az olasz válogatott nem engedett ennyit, ebből következtek a végzetes hibák.

Fotó: Nemzeti Sport/Földi Imre 

Egervári Sándor 2010 nyara és 2013 ősze között ült a válogatott kispadján, selejtezősorozatban azóta sem szerzett 19 pontot a csapat. Ő elsőként azt emelte ki, hogy a Nemzetek Ligája bevált kezdeményezés, mert erre a kluboknak el kell engedniük a játékosokat, és többet érnek a mérkőzései, mint korábban a barátságos találkozók.

– Így könnyebb csapatot építeni, és Marco Rossi élt is a lehetőséggel – folytatta. – A válogatott nagy lendületet vett, rengeteget fejlődött a csapatjátéka, közben pedig új játékosok nevét is megismerhettük.

Nagy előrelépés, hogy jó formában Európa elitjének az életét is meg tudjuk keseríteni, ez korábban nem volt így. Eredményességben és játékban is a várakozáson felül teljesített a válogatott jó kapitányi döntéseknek köszönhetően.

Egy még korábbi kapitány véleménye nemigen egyezik meg Egervári Sándoréval. Várhidi Péter ismeri az érzést, amely az olaszok legyőzésével jár, az ő irányításával 2007 augusztusában 3-1-re nyert a magyar válogatott az aktuális világbajnok ellen. Szerinte a Nemzetek Ligájának az ötlete nem teljesen vált be, mert az elitbe tartozó országok válogatottjai szemében ez nem túl fontos sorozat, inkább csak a felkészülést szolgálja az Európa-bajnoki és a világbajnoki selejtezőkre, illetve magukra a tornákra.

– A mi erőnk a mentalitásban rejlett – mondta. – Minden meccset megnéztem, amelyeket a televízióban meg lehetett nézni, ezért határozottan állíthatom, hogy ezen a téren a kontinens legjobbjai vagyunk. Mi nagyon komolyan vettük a Nemzetek Ligáját, ahol az A divízióba jutás is jó eredmény volt, a helytállás pedig még nagyobb bravúr. Nagyszerűen éltünk azzal a lehetőséggel, hogy az angolok és a németek ellen második szándékból futballozhattunk – így akartunk Olaszország ellen is, de nem lett eredményes –, a zárt védekezésből indíthattunk kontrákat, amihez kellett az is, hogy a labdakihozatalban nagyon sokat fejlődtünk. Fontos tény az is, hogy amikor mi szereztünk vezetést, akkor sohasem kaptunk ki.

Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

Esélyesként az Eb-selejtezőben

Az már közismert tény, hogy a magyar válogatottat az NL-ben elért eredményével október 9-én az első kalapból húzzák majd ki a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőinek a sorsolásán. A következő téma ezzel kapcsolatos: mi ennek a jelentősége, és mi várható el a magyar csapattól a sorozatban? Mezey György szerint jók az esélyek a továbbjutásra:

– A kiemelés azt jelenti, hogy komoly esélyekkel kezdhetjük majd el az Eb-selejtezőket. Sokan mondják, hogy elrontani már tudjuk a jobbak játékát, kérdés, mi lesz majd a velünk megegyező tudású csapatok ellen, de én ezt nem így látom. 

Itt nem arról volt szó, hogy a válogatott rombolni akart, ezen már túl van ez a magyar válogatott, hiszen minden meccsén a saját arcát akarta megmutatni.

Ha sikerül ezt megtartani, akkor eredményes lehet az Eb-selejtezőkön is.

Gellei Imre viszont kíváncsi arra, hogy a csapat mire lesz képest a vele egyívású válogatottak ellen, amikor majd nekünk kell dominálnunk a mérkőzéseken, akkor derül majd ki igazán, hogy mekkora a válogatott fejlődése.

– Bízom benne, hogy a rendkívüli motiváció megmarad a lendülettel együtt, és ha ezen a téren sikerül előbbre lépni, akkor a csapat bebizonyíthatja, hogy nem véletlenül verekedte be magát az első kalapba. Amúgy túl sok jelentőséget nem tulajdonítok annak, hogy honnan sorsolnak minket, azzal kell játszanunk, akit a sors az utunkba sodor.

Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi  

Ezzel szemben Egervári Sándor óriási jelentőségűnek mondja, hogy az első kalapba kerültünk, hiszen a közelmúltban mindig a harmadikból várhattuk a sorsolást – kivéve 2012-t, amikor éppen az általa vezetett válogatott eredményeinek köszönhetően a másodikba léptünk fel.

– Más lesz olyan csapatok ellen futballozni, amelyeken felül kell kerekedni, ahol a támadójáték kerül előtérbe. 

A védekezésünk Európa legjobbjai közé tartozik, a támadásokban még akkor is van hova fejlődnünk, ha például az angolok ellen a legtöbb gólunkat csodás ritmusban és technikai tudással értük el.

Én azt mondom, hogy ez a generáció képes lesz kijutni a következő Európa-bajnokságra, de továbbmegyek, a világbajnokságra is.

Várhidi Péter a kalapokat megnézve úgy véli, hogy lehet roppant szerencsés és borzalmasan balszerencsés sorsolásunk is, hiszen a harmadikban is találunk olyan csapatot, amely a világranglistán előttünk áll. Az első kalap szerinte mégis előny, mert több világklasszis válogatottat biztosan elkerülünk – például Spanyolország, Portugália, Hollandia –, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ha nem tudjuk elcsípni az első két helyet, szinte biztos, hogy pótvizsgázhatunk a pótselejtezőben. Arra is fogadni merne, hogy az Eb-selejtezőkben több olyan csapat is sokkal eredményesebben szerepel majd, amely most a Nemzetek Ligájában csalódást okozott.

Fotó: Mirkó István

 

Nemzeti büszkeség és csapategység

Végül óhatatlanul szóba kerültek az érzelmek. A szurkolók támogatása rendkívül fontos tényező, az olaszok elleni meccsre kétszázezer igénylés érkezett, és néhány perc alatt elkelt minden jegy, és mindez Szalai Ádám roppant érzelemdús hétfői búcsújában csúcsosodott ki. Amikor 1985 végén a magyar válogatott a szenzációs ausztriai győzelme után már biztos csoportelsőként és világbajnoki résztvevőként Budapesten kikapott 1-0-ra Hollandiától, a rendőröknek kellett szétoszlatniuk a tüntetést, most lemaradva a csoportelsőségről tízezrek ünnepelték a csapatot. Annak az 1985-ös válogatottnak Mezey György volt a kapitánya.

– A nemzeti öntudat magára találása történt meg a válogatottnál, ez az oka a különbségnek – jelentette ki. – Remek volt, ahogyan a csapat kezdte a sorozatot, érezhető volt a játékkedv, sugárzott az önbizalom, és ezt nem lehet csak az öltözőben elérni. A továbblépéshez is kevés a szakmai rész, egészséges nemzeti büszkeség nélkül szerintem ezen a szinten nem is lehet jó eredményeket elérni. Ezzel függ össze Szalai Ádám esete is, ő egy, a lelkét maradéktalanul odaadó, remek futballista, és ami nagyon fontos, nagyszerű ember is, aki a mentalitásával meg tudta fogni az embereket.

Egervári Sándor is Szalai Ádám személyiségében látja a titkát a hallatlan népszerűségének, Gellei Imre pedig a szurkolók és a csapat szinte példát egymásra találásában látja a magyarázatot.

– Szalai Ádám hatalmas mezőnymunkát végzett, a két középső védőt mindig nyomás alatt tartotta, ami nem látványos munka, de ő mindent a csapat érdeke elé rendelt – mondta. – Évek alatt nőtt igazi vezérré, példaképpé nőtte ki magát, Marco Rossival együtt komoly szerepe lehet abban, hogy a válogatott környékén nem hangzanak el fellengzős nyilatkozatok, és a játékosok a bravúrok után is a földön maradtak. Ugyanakkor a motivációs beszédei is jelentősen növelte a népszerűségét.

Várhidi Péter is azt mondja, több tényező is közrejátszott abban, hogy a válogatottat régen látott népszerűség övezi, és Szalai Ádám ritka szép búcsút kaphatott a szurkolóktól.

– Mindig is voltak vezéregyéniségeink, a közelmúltból csak talán elég csak Gera Zoltánt és Dzsudzsák Balázst említenem. Ahogy náluk, úgy Szalai Ádámnál is a mentalitás döntött, szerintem neki ötven százaléknál nagyobb a szerepe abban, hogy a magyar válogatott ezen a téren a kontinens legjobbjai közé tartozik. Ilyen karakterű futballistát ritkán ad az élet, veszteség a visszavonulása. Persze, a búcsú érzelmességéhez hozzájárultak a csapat jó eredményei, a németek ellen rúgott parádés gólja, és az is, hogy a legutóbbi két Európa-bajnokságon ott lehettünk, és ő mindkettőn főszerepet vállalt. Tehetséges csapatunk van, amelyben például Schäfer András nagyon szép jövő előtt áll, és ha Szoboszlai Dominik teljesítménye kiegyensúlyozottá válik, akkor beválthatja a hozzá fűzött reményeket.

Borítókép: Szalai Ádám ikon lett a szurkolók szemében, érzelemdús volt a búcsúja (Fotó: Mirkó István)