Melis Zoltán 1980-ig versenyzett, de az 1968-ban, huszonegy évesen elért sikert nem tudta felülmúlni. Miután visszavonult, egyből edzőnek állt.
– Addigra már szakedzői diplomám volt, legalulról akartam építkezni. Ám 1983-ban váratlanul felszólítottak, pályázzak a szövetségi kapitányi tisztségre. Előbb hármas társbérletet akartak, ezt nem vállaltam. Meglepetésre később egyedül engem bíztak meg. Első kapitányságom a barcelonai olimpiával zárult. Kétévnyi csepeli lazítást követően elfogadtam az egyiptomi meghívást, ahonnan két versenyzőmmel kijutottam az atlantai olimpiára, ám a hosszabbítás körüli hercehurcát megunva hazajöttem. Aztán csak megküldték az új szerződést, de már nem mentem vissza.
Melis Zoltánt 1997-ben ismét megválasztották szövetségi kapitánynak.
– Alapvetően két eltérő ciklusról beszélhetek. Az elsőben teljesen szabad kezet kaptam, mindenkinek én írtam az edzéstervét, a másodikban viszont már elsősorban koordinátorként működtem. Eredetileg is úgy terveztem, hogy a 2008-as, pekingi olimpiát követően visszavonulok.
A 75 éves legenda is sajnálja, hogy noha volt rá esély, nem sikerült újabb olimpiai érmes egységet kinevelni.
– A kétezres évek elején előbb a Pető Tibor, Haller Ákos, majd a könnyűsúlyú Varga Tamás, Hirling Zsolt kétpárevezős lett világbajnok, de az olimpiai érem nem jött össze. Az edzőcsere, az edző-versenyző kapcsolatok alakulása és az elvégzett munka minősége egyaránt közrejátszhatott az ötkarikás remények meghiúsulásában. Általánosságban is elmondhatom, az evezés nagyon melós sportág, itt tényleg rengeteget kell edzeni. Az U23-as korosztályig ma is jól állunk, de a következő fordulatszám-emelést már hosszú ideje nem sikerül megvalósítani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!