Akadtak, akik már a fukuokai vb előtt ördögöt festettek a falra, miszerint az úszó-világbajnokságok 1973 óta, tehát ötven éve íródó történetében most először egyetlen érem sem jut a magyaroknak a medencés versenyszámokban. A félelmet elsősorban az táplálta, hogy a tavalyi budapesti vb-n hazai környezetben is egyedül Milák Kristóf állt a dobogón (két arany), meg két éve a tokiói olimpián (egy arany, egy ezüst) is csak ő, Fukuokában azonban mindössze egy vb-plakáton tűnt fel.

Hogy a saját bevallása szerint kimerült Milák távolmaradása milyen nagy veszteség volt a magyar csapatnak, azt leginkább Márton Richárd mondata írta le, aki a Milákkal tavaly vb-ötödik 4×200 méteres gyorsváltó mostani előfutamos kiesése után így nyilatkozott: – Milák nélkül olyan, mintha kerekek nélkül indultunk volna egy Formula–1-es versenyen.
Kós Hubert: A magyar válogatottról nem fogunk így beszélni
Szóval voltak, akik úgy hitték, itt a világvége („Milák-vége”…), ez azonban csak fokozta a bizonyítási vágyat Kós Hubertben, aki végül megmentette a magyar úszók becsületét Fukuokában. – Ahogy megérkeztünk a vb-re, valakik azt hangoztatták, hogy a mostani csapat a valaha volt legrosszabb, én meg erre azt gondoltam, hogy oké, a magyar válogatottról nem fogunk így beszélni. Beleálltam ebbe a kérdésbe, be akartam bizonyítani, hogy még mindig vannak magyarok, akik tudnak úszni és jól teljesíteni – fogalmazott immáron világbajnokként a húszéves Kós a nemzetközi sajtótájékoztatón, miután a 200 méteres hátúszás döntőjében óriási országos csúccsal győzött.