– Menjen ki bárki fél évre Bob Bowmanhez, és nyerje meg a vb-t bármiben. Én biztos nem lennék világbajnok nála sem fél év után – reagált Sós Csaba arra, hogy lehet az, hogy Kós Hubert egy amerikai edző irányításával aranyérmes lett Fukuokában 200 méteres hátúszásban, amely korábban itthon nem is számított a fő számának.
Kósnak két évvel ezelőtt még két perc feletti időeredménye volt 200 háton, de még januárban is nagyon messze volt a fukuokai vb-döntőben úszott 1:54,14-től, amivel Bernek Péter 2017-ben felállított országos csúcsát is több mint egy másodperccel megdöntötte.
Sós Csaba: Hubi nem az égből pottyant
– Ennek a világbajnoki címnek azért volt előzménye, Hubi nem az égből pottyant – fogalmazott Sós Csaba. – Továbbra is állítom, hogy a magyarok a világ legjobb edzői között vannak, az utánpótlásedzőink pedig abszolút a tophoz tartoznak. Hubi több mint tíz évet úszott Magyarovits Zoltán irányításával, minden korosztályban megkapta az összes szükséges ingert és a legszélesebb alapokat. Bob Bowman a világ legeredményesebb edzője és nyilván az egyik legjobb is, aki fél év alatt kiszúrta, hogy ebben a számban van aranyesély.
– Ez volt az igazi szerencse, mert Bob Bowman nem tud másban gondolkodni, csak az aranyban. Szóval kellett hozzá Bowman, de legfőképpen az amerikai rendszer, a halom verseny, meg hogy hasonszőrű úszókkal edz nap mint nap, míg itthon senki a közelébe sem ért a klubjában.
Utóbbi gondolatot Kós is kiemelte a győzelme után, többek közt a francia szupersztár, a Fukuokában Phelps utolsó élő világcsúcsát megdöntő Léon Marchand az egyik edzőtársa az amerikai csapatában. Ahogy a sok verseny is jó hatással volt rá, már nem feszül be annyira a versenyek előtt, mint korábban. Az is igaz, hogy Bowman tudatosan terelte Kóst a 200 hát felé, mivel a korábban itthon a fő csapásiránynak tartott vegyesen (tavaly 200-on abban volt Európa-bajnok Rómában) Marchand szinte verhetetlen. Kétszáz háton volt esély, ezért erre készültek az amerikai eredménycentrikusság jegyében.
Kós Hubert példája tanulsággal is szolgál
Kós itthon valóban megkapta a szilárd alapokat, ebben elévülhetetlenek Magyarovits Zoltán érdemei. Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy Amerikában vették észre, melyik számban lehetnek a legjobban kifizetődők Kós adottságai. A húszéves úszó el is mondta, hogy vegyesen legfőképpen a mellúszás miatt óriási hátrányban volt, rendre az életéért kellett küzdenie a vízben, háton viszont felszabadult, itt nincsenek nagy hiányosságai. Örök igazság: nem elég jónak lenni valamiben, el is kell tudni adni, hogy jó vagy. Kós példája szerint az amerikaiak ebben előttünk járnak, mert jobban felismerték, hogyan lehet hangos sikert aratni. Aminek persze most örülhettünk.