A bolgárok egyszer megbuktattak egy magyar szövetségi kapitányt is

A magyar labdarúgó-válogatott eddig 23-szor mérkőzött meg Bulgáriával. Eleinte nem jelentett gondot a bolgárok legyőzése, ám a hetvenes évek elején egy csúfos szófiai vereség az akkori szövetségi kapitány fejébe került. Később Hriszto Sztoicskovék a világ legjobbjai lettek, ám akkoriban a két csapat nem találkozott egymással, és még a kétezres években is Bulgária volt az erősebb.

A magyar és bolgár labdarúgó-válogatott közös múltja csaknem kilencven évre nyúlik vissza. Hivatalosan 89 évvel ezelőtt, 1934. március 25-én találkozott először a két csapat egymással, akkor Szófiában világbajnoki selejtezőn 4-1-re nyert a magyar együttes Sárosi György, P. Szabó Gábor, Toldi Géza és Markos Imre góljaival, a visszavágón is ugyanez az eredmény született egy hónappal később Budapesten, akkor P. Szabó Gábor és Solti József is duplázott. 

Ezután egészen 1957. június 23-ig kizárólag barátságos meccseken találkozott a két csapat, közte 9-0-s magyar győzelemmel is. A bolgárok 1948 októberében tudtak nyerni egyszer 1-0-ra. Tényleg ez volt a kivétel, valamint egy 1953-ban játszott szófiai 1-1, amelyen a klasszikus Aranycsapatnak egyetlen tagja sem lépett pályára. A chilei világbajnokságon 6-1-re nyertek Alberték 1962-ben, négy évvel később az angliai vb-n 3-1-re, tehát nem lehet azt állítani, hogy a bolgár válogatott a mumusa lett volna a magyarnak.

Aztán eljött 1971. május 19-e, amely mérföldkő lett labdarúgásunk történetében. A következő évi Európa-bajnokság selejtezői zajlottak, Hoffer József szövetségi kapitány csapata még az előző évben nyert Norvégiában, április végén a Népstadionban 1-1-re végzett Franciaországgal, majd Bulgáriába utazott szép reményekkel, de hatalmas csalódás lett a vége: a 3-0-s sima vereség után Hoffer József lemondani kényszerült a posztjáról.

Fotó: Koncz Márton

– Tényleg nem a mi napunk volt – emlékszik vissza arra a találkozóra Vidáts Csaba, a válogatott védője. – Új korosztály mutatkozott be a bolgároknál, Hriszto Bonev volt a legnagyobb név, és jó csapatuk volt. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy papíron mi jobbak voltunk, de ezen a meccsen nekünk semmi sem jött össze. A középpályások és a csatárok nem tudták megtartani a labdát, nagy nyomás nehezedett ránk, a védőkre, nem is bírtuk el, simán kikaptunk. Emlékszem, borzalmas volt a szállodánk, ráadásul tudtuk, hogy Hoffer József körül elfogyott a levegő, ez is bezavart, de senki se higgye, hogy ellene játszottunk volna, egész egyszerűen rossz napot fogtunk ki. Nála voltam először ifjúsági, majd felnőttválogatott is, tehát sokat köszönhetek neki.

Akkor ez a vereség tényleg hatalmas vihart kavart, amely el is söpörte a szövetségi kapitányt, az viszont már kevésbé lett maradandó emlék, hogy a visszavágón szeptemberben már Illovszky Rudolf irányításával gond nélkül nyert a magyar csapat 2-0-ra Budapesten. Az első gólt a 49. percben Juhász Péter szerezte, a másodikat két perccel később Vidáts Csaba fejelte.

– Azt már nem tudom, ki adta be a labdát, de arra emlékszem, hogy nem véletlenül mi, a két védő szereztük a két gólt – idézi fel a történteket. – A bolgárok nagyon figyeltek a csatárainkra, ezért kénytelenek voltunk mi is olykor felmenni a kapujuk elé, bár ez akkoriban egyáltalán nem volt szokás. A bolgár válogatott erős, jó testi felépítésű futballistákból állt, szerintem Európa középmezőnyébe tartozott akkor. Mi valóban jobbak voltunk, amit bizonyít az is, hogy a selejtezőkből eljutottunk az Európa-bajnokság négyes döntőjébe. Sajnos én megsérültem, ezért nem lehettem ott Németországban.

Érdekes módon a kilencvenes években, amikor Bulgária aranygenerációja a negyedik helyen zárta az 1994-es világbajnokságot az Egyesült Államokban, a két ország válogatottja nem találkozott egymással. Aztán Lothar Matthäus kapitánysága idején, 2005-ben két világbajnoki selejtezőn is összecsapott a magyar és a bolgár válogatott, és akkor ebből a párharcból is az ellenfél jött ki jobban. Az első mérkőzésre március 30-án a Szusza Ferenc Stadionban került sor.

Fotó: Nemzeti Sport

– Jó hangulatú meccs volt – mondja Torghelle Sándor, aki végigjátszotta azt a meccset. – Ők szereztek vezetést, mi egy pontrúgás után a végén egyenlítettünk Rajczi Péter góljával. Rendkívül kemények, sőt durvák voltak a bolgárok, jól összerugdostak. Vincze Ottótól éppen a napokban kaptam egy képet, amelyen látszik, hogy a lefújás után le kell fogni, mert számon akartam kérni a védőmön a rengeteg rúgást. A visszavágón ősszel simán kikaptunk 2-0-ra, a játékvezető sem volt velünk, engem ráadásul a hosszabbításban második sárga lappal ki is állított. Most nagyon remélem, hogy mi is simán nyerünk, papíron jobbak vagyunk, de az biztos, hogy jobban kell összpontosítani, mint az észtek ellen csütörtökön.

A magyar és a bolgár válogatott 2020 őszén találkozott legutóbb, akkor Marco Rossi csapata 3-1-re nyert, és ezzel nagy lépést tett az Európa-bajnokság felé. Most ugyanez a cél.

Borítókép: Torghelle Sándornak nincsenek jó emlékei a bolgárokról (Fotó: Nemzeti Sport)