Megalakulásának 111. évében a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) az ötvennegyedik kongresszusának megrendezésére készül, ami azért nem egy a több mint félszáz közül, mert más fontos napirendi pontok mellett a tisztújítás tétre menő különleges eseménye is lesz. Magyarok nem pályáznak a megüresedő posztokra, a kihívást most sokkal inkább az jelenti, hogy az augusztus 19-én kezdődő budapesti világbajnokság előestéjén, 17-én és 18-án a sportág parlamentje a magyar fővárosban ül össze. Egészen pontosan a Hungexpo kongresszusi központjában. A helyszín kiválasztásánál döntő szempont volt a befogadóképesség, ugyanis a nemzetközi szövetség hatalmas kötelékébe immár 214 ország tagszövetsége tartozik. Olyanok, mint például a budapesti székhelyű MASZ is, amely 1912-ben az egyik alapítója volt a nemzetközi szövetségnek, amikor a tagok száma még csak tizenhét volt.
A rendszer olyan, mint egy szamárlétra
– Nagy a tétje a tisztújító kongresszusnak, mert aki most távol marad, nem voksol és nem hallatja a hangját, azt távollétében senki sem fogja megválasztani, így elveszíti az esélyét, hogy a legfelsőbb döntéshozó testület, a tanács tagjai közé kerüljön. Márpedig aki nem tartozik oda, abból a múltban eddig soha nem lett elnök, de még alelnök sem. A rendszer olyan, mint egy szamárlétra, a feljebb jutásnak megvan a maga menete, a lépcsőfokokat nem lehet kettesével venni, még kevésbé a létrát megkerülni – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Gyulai Márton, az Európai Atlétikai Szövetség Tanácsának tagja, aki vezérigazgató-helyettesi minőségében kulcsszerepet tölt be a budapesti világbajnokság sikeres lebonyolítását előkészítő szervezetben.
A kongresszusi választások rendszerén legutóbb a kilencvenes években változtattak gyökeresen, amikor a sportszervezetnek még Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) volt a neve, a kormánybotnál pedig a nagy érdekérvényesítőként és reformerként emlegetett olasz Primo Nebiolo állt, a főtitkári tisztet pedig néhai Gyulai István töltötte be.
– Az esélyegyenlőségért szorítóba lépő lobbi nyomásának engedve, a nagyokat sarokba szorítva, a kis nemzeteket pedig a magasba röpítve született meg az a kongresszusi döntés, hogy a szavazásoknál minden egyes nemzetnek csak egy voksa lehet, függetlenül attól, hogy hány lakost számol és milyen atlétikai sikerekkel büszkélkedik. Ennek akkor a demokrácia zászlóját lobogtatva erős üzenete volt, mára azonban világossá vált, hogy az egyenjogúsítás veszélyforrást is jelent, a kiszámíthatóság megszűnését. A döntés ugyanis olyan helyzetet teremtett, amely az afrikai országokat módszeresen körbejáró voksvadász európai lobbistáknak kedvezett, ahogy manapság is azok malmára hajtja a vizet. Akik mindenkinél jobban tudják, hogy a 331 milliós Amerikai Egyesült Államoknak a kongresszusi szavazásnál ugyanúgy egy voksa lesz, mint például az óceániai adóparadicsomként emlegetett Vanuatunak, amelynek írd és mondd összesen sincs 300 ezer polgára. A rámenős lobbisták eddig soha nem mentek hiába Afrikába – folytatta Gyulai Márton, aki több korábbi kongresszuson is a nemzetközi szövetség érdekeit érvényesítve feladatokat látott el, előadást is tartott, idén viszont valószínűleg azért nem kapott a szerepekből, mert a világbajnokság megrendezésére kell összpontosítania.
