Hosszabbítás után dőlt el a Magyar Kupa sorsa

Ma este a Puskás Aréna adott otthont a Magyar Kupa döntőjének. A másodosztályú Budafok és az élvonalbeli Zalaegerszeg egyaránt története sorozatbeli első trófeájára hajtott, ezzel párhuzamosan pedig azért, hogy indulási jogot szerezzen a következő idényre a harmadik számú európai kupa, a Konferencialiga selejtezőjére. Ez végül a ZTE-nek sikerült, amely hosszabbítás után 2-0-ra nyerte a finálét.

Forrás: Origo

A budafoki szurkolóknak köszönhetően már a döntő előtt Mátyus János nevétől zengett a Puskás Aréna, azaz a játékosként 34-szeres magyar válogatott szakember a nagy menetelésnek köszönhetően tényleg hamar kedvenccé vált augusztusi kinevezése óta. A zalaegerszegi drukkerek nem részesítették hasonló ünneplésben a meccs előtt Boér Gábort, igaz, szinte még hozzászokni sem volt idejük a múlt héten kinevezett edzőhöz. Ahogy a csapatok a klubtörténelmi első MK-sikerre, úgy a két szakember is edzői pályafutása eddigi legnagyobb sikerére készült.

Nagy küzdelem zajlott a Magyar Kupa döntőjében a Zalaegerszeg és a Budafok között. Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

A döntő első veszélyes jelenete az egerszegi játékosok közül a múlt heti tiltás után egyedüliként rikító színű cipőben futballozó Tajti Mátyás nevéhez fűződött: a Barcelona akadémiáját is megjárt középpályás a várt beadás helyett kapura ívelte a labdát, de a budafoki kapus, Gundel-Takács Bence szögletre mentett.

Szó sem volt azonban arról, hogy az osztálykülönbséget érzékeltetve a ZTE kapujához szögezte volna a Budafokot: a másodosztályú klub játékosai bátran, harciasan futballoztak. A Vasas elleni elődöntőben mesterhármast szerzett Beke Péter agresszív labdaszerzése után centikre voltak a vezetéstől a piros-feketék, a támadó centerezéséből a menteni igyekvő zalaegerszegi csapatkapitány, Kálnoki-Kis Dávid lábáról a keresztlécre pattant a labda, a kipattanót pedig Horváth Olivér nem tudta kapura tenni.

A folytatásban is a Budafok játszott veszélyesebben, a labdaszerzések után Beke és Horváth sebességére épített Mátyus csapata, de a jó befejezések hiányoztak, Demjén Patrik a leghűségesebb magyar futballista, Kovács Dávid távoli szabadrúgását könnyedén védte, a döntő első félidejében nem született gól.

Boér a szünetben kettős cserével próbálta felrázni a ZTE-t, a szombati bajnokin győztes gólt szerzett Mim Gergelyt és az őszi góllövő formáját hiába kereső Eduvie Ikobát is lekapta a pályáról, de a játék képében nem következett be jelentős változás.

A fordulás után mindkét csapat saját tábora felé támadhatott, a budafokiak fel is hördültek, amikor Beke elesett a tizenhatoson belül, de a VAR-vizsgálat is megerősítette, hogy a Marco Rossi által már a válogatott keretbe is meghívott Mocsi Attila szabályosan szerelte a csatárt.

A Budafok sérülés miatt elveszítette csapatkapitányát, Kovács Dávidnak ezután a kispadról kellett figyelnie, hogy az általa tizenöt éve szolgált klub felteszi-e a koronát a váratlan kupamenetelésre. Nem sokkal később Bekét is ápolni kellett, de ő tudta folytatni a játékot.

A ZTE mezőnyjátékból továbbra sem tudott helyzeteket kidolgozni, a csereember Huszti András bedobása után viszont veszélyt teremtett a budafoki kapu előtt, de a piros-fekete védelem Kálnoki-Kis csúsztatása után szögletre mentett.

A Budafok fáradni látszott, s jött két zalai csereember akciója: Szalay Szabolcs passzából Németh Dániel léphetett ki a védők között, de Bíró Márk önfeláldozó becsúszó szereléssel mentett a tizenhatoson belül, a tizenkilenc éves védőt le is kellett cserélni.

A rendes játékidő végén öt perc ráadás következett, s bár úgy tűnt, egyik csapat sem vágyik még fél óra játékra, sem Kalmár Olivér egyéni akciója, sem a ZTE-pontrúgások után nem született gól.

A kétszer tizenöt perces hosszabbítás a térfélcserét leszámítva ott folytatódott, ahol a rendes játékidő lezárult: zalai pontrúgásokkal, eredmény nélkül.

Beke bemutatott egy pimasz sarkazós kötényt, utána azonban megkapta az utolsó rúgását a meccsen, az utolsó húsz percre legveszélyesebb játékosát is elveszítette a Budafok.

Egy sikertelen, lessel zárult kontra után két további piros-fekete játékos maradt a földön, de a fáradtabb Budafok az esetleges tizenegyespárbajra is csak óvatosan tekinthetett lehetőségként annak tudatában, hogy Demjén Patrik kiváló büntetővédési mutatókkal rendelkezik. Addig azonban el sem jutott a Budafok, hogy ez számítson.

A 117. percben egy balszerencsés felszabadítási kísérlet után Oláhról Németh Dániel elé pattant a labda, ő pedig éles szögből a kapuba lőtt.

A százhúsz perc leteltével még egy komolyabb kakaskodás kialakult a pályán, az azt követő szabadrúgásból pedig Szalay Szabolcs beállította a végeredményt.

A Zalaegerszeg ugyan nem játszott jobban, viszont erővel jobban bírta a döntőt, mint a másodosztályú Budafok, így története során először megnyerte a Magyar Kupát.

Magyar Kupa, döntő Budafok–Zalaegerszeg 0-2 (0-0, 0-0, 0-0), Puskás Aréna, 24 152 néző, jv.: Vad II. Gólszerző: Németh D. (117.), Szalay (122.)

Borítókép: A Budafok és a ZTE a finálé előtt (Fotó: Origó/Csudai Sándor)