Talán a világon is egyedülálló volt az az öröm, amiben futballistaként Halmosi Péter részesült szerdán, amikor Vas vármegyei kupagyőztes lett. Azt gondolhatnánk, hogy egy sokszoros volt válogatott játékosnak, aki Cristiano Ronaldót is fogta címeres mezben, nem sokat adhat pályafutása levezetéseként egy ilyen amatőr meccs. Pontokba szedtük, mitől volt mégis olyan különleges Halmosi számára a siker:
– Az ő két gólja is kellett ahhoz, hogy 3-3 után a Király SE tizenegyespárbajban 6-5-re legyőzze a Haladás VSE-t a kupadöntőben.
– A Király SE Halmosi régi jó barátja, a 108-szoros válogatott Király Gábor csapata, mindketten a Haladás VSE-ben nevelkedtek, amely manapság megyei csapat, a profi Haladás az NB II-ben szerepel.
– A Rohonci úton rendezték a meccset, ahol Halmosi kezdte és befejezte a profi karrierjét a Haladás színeiben.
– A Vas vármegyei kupa az édesapja, Halmosi Zoltán nevét viseli, aki szombathelyi futball-legenda, 11-szer volt válogatott.
– Halmosi csapatkapitányként a 75 éves édesapjától vehette át a kupát. És ez még nem minden…
Fájdalom is vegyült az öltözői beszédbe
– Természetesen voltak ennél nagyobb sikereim is pályafutásom során, de kupát és bajnokságot mindig jó érzés nyerni – fogalmazott Halmosi Péter a Vaolnak, majd rátért az érzelmi szálra, amit az öltözői beszédében is kihangsúlyozott:
– A meccsek előtt össze szoktunk állni és én mondom a beszédet. Ezúttal azt hangsúlyoztam: ez az édesapámról elnevezett kupa, úgyhogy ez családi ügy, nincs mese, meg kell nyernünk. És azt is mondtam, hogy bátyámért, akit szintén Zoltánnak hívtak, duplán meg kell nyernünk a kupát.
Halmosi Péter bátyja, ifjabb Halmosi Zoltán csaknem négy évvel ezelőtt, 2019. május 24-én hunyt el. A volt válogatott futballista két éve a lapunknak adott interjúban így mesélt róla:
– Amikor huszonévesen bekerültem a válogatottba, Lipcsei Péter és Halmai Gábor mesélték nekem, hogy a bátyám, aki az utánpótlás-válogatottban együtt játszott velük, milyen nagy tehetség volt. Sajnos őt elvitte az élet más irányba, és az esete bizonyítja, hogy a tehetség önmagában csak húsz-harminc százalék a sikerből. Én nem voltam olyan tehetséges, mint ő, de jobban akartam bizonyítani.
Halmosi Péter: Példaképem! Köszönök mindent, Apu!
A kupagyőzelem után Halmosit elragadták az érzelmek, a Facebookon a következő posztot tette közzé, melyben az édesapját legendának és példaképének nevezte.
– Úgy nőttem fel, hogy mindenki azt mondta, sosem leszek olyan jó, mint az apám – árulta el lapunknak korábban Halmosi Péter. – Nehéz volt ezt fiatalon kezelni, de épp ezért érhettem el a sikereimet, mert dolgozott bennem, hogy csak azért is megmutassam. A Haladás NB I-es örökranglistáján édesapám a harmadik 306 meccsel, én vagyok a negyedik 302-vel. Szerettem volna megelőzni… A válogatottban viszont többször játszottam nála, nem mintha többre tartanám az eredményeimet az övénél.
Egy biztos: a Halmosi nevet Szombathelyen nagy tisztelet övezi, amiért apa és fia egyaránt sokat tett.
Borítókép: Halmosi Péter és Halmosi Zoltán a díjátadón (Fotó: Hungary Sport)
