Korisánszky Dávid a magyar kajak-kenu elnyűhetetlen alakja. Kolonics György, Kozmann György és Vajda Attila egyik utódjaként, trónkövetelőjeként robbant be a nemzetközi élmezőnybe, csupán 18 éves volt, amikor 2011-ben kenu egyes ötszáz méteren kivívta az indulás jogát a hazai rendezésű, szegedi világbajnokságon. Bejutott a döntőbe, ahol ugyan csupán nyolcadikként végzett, de az eredményéért így is Junior Prima-díjjal jutalmazták, egyöntetű véleményként a következő évtized nagy kenus reménységeként tartották számon.
Ugyan évről évre tagja volt a válogatottnak, de az igazán nagy áttörés rendre elmaradt. 2013-ban megszerezte az első világbajnoki érmét, harmadik lett a C-4 1000 méteren indult egységgel, de lemaradt a 2012-es londoni, a 2016-os riói, majd a 2021-es tokiói olimpiáról is. Elkeseredésében az egyik alkalommal úgy fakadt ki, fogalma sincs, mit kellene tennie, mert annál többet, amennyit ő, már nem lehet edzeni.
Korisánszky már-már lemondott a kenuzásról
Két éve aztán az élet új kihívás elé állította. A barátnője várandós lett, s immár nem tehetett fel mindent a sportolásra, el kellett tartania a családját. Munkát vállalt, nem csupán a szakmájában, szobafestőként, hanem alkalmi jelleggel is, kamerásként, autóalkatrészeket pakolt, heti húsz órát dolgozott, amellett edzett, de természetesen kevesebbet, mint korábban.
Kenusként akkor mosolygott rá a szerencse, amikor már-már letett arról, hogy igazán nagy eredményt érhet el. Idén februárban Fekete Ádám és az edzője, Martinkó Gábor azzal az ötlettel kereste meg, hogy térdeljen össze a verseny-, addig egyben a vetélytársával. Fekete állandó partnere, Hajdu Jonathán – aki 2016-ban hepatitiszen is átesett – ugyanis lebetegedett, s biztosnak tűnt, hogy a válogatóig nem tud megfelel formába lendülni.
– Az előzményekhez tartozik, hogy Párizsban kenu párosban az ötszáz méteren lesz verseny. Mintha nekem, helyesebben nekünk kedvezve változott volt a program. Akárcsak Ádámnak, a kétszáz méter nekem is kicsit rövid, az ezer pedig hosszú, az ötszáz méter az igazi távunk. Az olimpiai számoknak érthetően anygilag is nagyobb a megbecsülésük, újra mindent a kenuzásra tettem fel. Már az első összetérdeléskor lehetett érezni, hogy nagyon passzolunk egymáshoz. Két hónap alatt ledobtam a tizenkét kiló súlyfeleslegemet, s már áprilisban olyan időket eveztünk, hogy tátva maradt a szánk – elevenítette fel az újrakezdést a beszélgetésünkkor Korisánszky Dávid.
A Korisánszky, Fekete duó győzelme 500 méteren a szegedi világkupán:
Márványlappal legénykedett
A duó a versenyeken is bizonyított. Két és fél másodperces előnnyel nyerte meg a hazai válogatót, majd május közepén a szegedi világkupán is győzött. Két héttel később Poznanban ugyan csak nyolcadik lett, de nem ez volt az igazi tragédia, hanem az, hogy Korisánszky kis híján két ujját is elvesztette. A kenus korábban annyit árult el a balesetről, hogy egy márványlap zúzta össze az ujjait. Na de hogyan?
– Kicsit ellazultunk és legénykedtünk a verseny után. Például azzal, hogy ki tud megemelni egy méretes márványlapot. Nekem majdnem sikerült, csak éppen amikor kicsúszott a kezemből, a két ujjam beszorult alá – mesélt a kenus részletekről.
Lengyelországban csak ellátták, már itthon műtötték meg, a két ujja kicsit rövidebb lett, a középső több mint egy centivel.
– A lapátfogásban, a kenuzásban szerencsére nem akadályoz, s nem is kellett sokat kihagynom – tette hozzá.
Krakkóban, az Európa Játékok kajak-kenus versenyein Fekete azonban a régi társával, Hajdu Jonathánnal indult, és nem is szerepelt rosszul, negyedik lett. Nem csak Korisánszky, Fekete is állítja, mégsem bizonytalanodott el egyikük sem, egyértelmű volt, hogy együtt folytatják.