Paralimpiai aranyra tör a szépségkirálynő Varga Katalin

Varga Katalin bizakodva várja a szerdán kezdődő duisburgi kajak-kenu világbajnokságot, de most még beérné az ezüstéremmel, jövőre, Párizsban viszont már nyerni szeretne. A 37 éves sportoló kilenc évvel ezelőtt, huszonnyolc esztendősen kezdett el kajakozni, a pályafutása, ha nem is egyedi, de mindenképpen rendhagyó. A tokiói paralimpia bronzérmesének, ahogy ő fogalmaz, huszonegy éves korában derékba tört az élete. Autóbaleset következtében a lába lebénult, a sport, a kajak adott új célt, lehetőséget az életében.

Forrás: Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Amikor a beszélgetésünk elején szóba kerül az életkora, Varga Katalin, miként a nők általában, poénnal igyekszik kikerülni az egyébként nyilvános adatot. Ám van egy másik dátum, amiről nyíltan beszél, és ami a születésénél is jobban meghatározza az életét. 2007. november 17. A testén egy tetoválás is örökre emlékezteti a napra, amikor súlyos autóbaleset következtében deréktól lefelé részlegesen lebénult.

Varga Katalin bizakodva készül a világbajnokságra (Fotó: MKKSZ)

– Ködös, szürke, télies novemberi este volt – kezd bele az élettörténetébe. – Kemény napom volt. Hajnalban keltem, Ausztriába kellett mennem beszerzésre, este volt, mire végeztem a munkával, hét órakor el is aludtam a tévé előtt, a barátnőim ébresztettek, mert este még közös programunk volt. Az ötödik kerületben éltem akkor, Szentendrén dolgoztam, egy nap általában ötször-hatszor megtettem az utat az Árpád hídon át. Összejátszottak a körülmények ellenem. Felvettem a lányokat, az ő kérésükre is gyorsan, a megengedettnél mindenesetre gyorsabban hajtottam, de ez igazából fel sem tűnt, hiszen rutinból vezettem a megszokott útvonalon, azt is tudtam, hogy le van zárva a belső sáv, ezért ösztönösen húzódtam a külső felé.

Készültem sávot váltani, amikor befékezett az előttem haladó autó. Ösztönösen én is beletapostam a fékbe, megcsúszott az autóm, először az útpadkának vágódott, onnan megpördülve tetőlemezzel a villanyoszlopnak.

Minderre én magam nem is emlékszem, mert az agyam védekezési mechanizmusként törölte a szörnyű élményt, utólagos elbeszélésekből raktam össze a balesetet, amely megváltoztatta az életemet.

Nem csak Varga Katalin, mindkét utastársa, két barátnője is súlyos sérülést szenvedett. Az egyik több műtét és rehabilitáció után megúszta maradandó testi sérülések nélkül gyógyult fel, a másik lábai viszont olyan súlyosan roncsolódtak, hogy amputálni kellett azokat. Varga Katalin a lábát ugyan nem vesztette el, de a csigolyatörés és a bevérzés következtében deréktől lefelé részlegesen lebénult, azóta nem tud önállóan járni.

Varga Katalin két év után tudta lezárni az önvizsgálatot

– Szó szerint derékba tört az addigi életem. Eleve rossz passzban, párkapcsolati krízisben voltam akkoriban, s jött rá a baleset. A testi és a lelki következményeit is borzasztóan nehéz volt feldolgozni. 

Az tartotta bennem a lelket, hogy a barátnőim nem nehezteltek rám, ők is közös katasztrófánkként élték meg a balesetet, azóta is jó barátnők vagyunk. Ha nem így lenne, szerintem nem tudtam volna túljutni a történteken.

Legnehezebb pillanatainkban azzal vigasztaltuk egymást, hogy voltaképpen rosszabbul is járhattunk volna, azon a napon volt egy másik, a miénkhez kísértetiesen hasonló baleset, amit egyik utas sem élt túl. Így is szörnyen nehéz volt szembenézni a tettemmel. Pszichológiai könyvek egész sorát olvastam el és szűrtem át a lelkembe, két év telt el, mire úgy, ahogy lezártam az önvizsgálatot és készen álltam rá, hogy új életet kezdjek – sorolja a baleset következményeit.

S akkor még a mindennapok rideg kihívásaival is szembesülnie kellett. Új munkahely után kellett néznie, nem volt autója és anyagi nehézségek is béklyózták. Távmunkát vállalt, de miként fogalmaz, a négy fal kinyírta. Nagyon vágyott valami másra és az élet váratlanul új lehetőséget kínált neki.

Szépségkirálynőként találkozott a kajakozással

– Tizenegy éve, 2012-ben rendezték az első kerekesszékes szépségversenyt. Az egyik barátnőm addig győzködött, hogy beneveztem és meg is nyertem a versenyt. Ettől megváltozott az életem. Egy éven át voltam úgymond hivatalban szépségkirálynőként, és ezalatt az akadálymentesítés ügyét képviseltem teljes erőmből. Új ismerősökre tettem szert, kinyílt előttem a világ, sportolókkal is megismerkedtem. Amikor visszahívtak Budakeszire rehabra, ott rendezték meg a kerekesszékes sportágválasztót. Én az íjászatba vetettem bele magam, de mondták, hogy az uszodában a kajakozást is ki lehet próbálni. Akkor még lemaradtam róla, de folyamatosan ott motoszkált a fejemben a lehetőség. 2014-ben a csipőműtétem után végre belevághattam és a Honvédban Pruzsina Isván irányításával elkezdtem kajakozni – eleveníti fel a találkozását a kajakozással.

Pedig nem is volt sportos múltja. Noha kisgyerekként imádta a mozgást, szerzett vesebetegsége miatt óvták tőle. A kajakozástól nem lehetett eltántorítani, első nekifutásra mégis majdnem feladta.

– Nagyon sok áldozatot kellett hoznom a kajakozásért. Eleinte nem volt saját kajakom, autóm sem, nagyon nehéz volt megoldani, hogy hetente többször, idővel mindennap lejussak a vízitelepre a Hajógyári-szigetre. Mindent beleadtam, talán ezért is ért csalódásként, hogy 2015-ben nem szereztem kvótát, nem jutottam ki a riói paralimpiára. Ráadásul a sokadik csípőműtét várt rám, ezért abbahagytam – beszél a nehézségekről, amelyekkel meg kellett küzdenie.

Aztán mégis kijutott Rióba. Az egyik versenytársát másik kategóriába sorolták át, így rászállt a kvóta. Minderről 2016 májusában értesítette az akkor szövetségi kapitány, Weisz Róbert. Varga Kata elsőre nem vállalta az indulást, mondván, három hónap alatt nem tud tisztességesen felkészülni, aztán mégis belevágott. Kihozta magából a lehető legtöbbet, ötödik lett a KL2-es kategóriában. Ám ennél is nagyobb hatással volt rá, hogy Szegeden készülhetett a paralimpiára, és az ottani miliő teljesen lenyűgözte.

A riói játékok óta profi sportolókén él

– A szövetségnek köszönhetően 2016 óta profi sportolóként készülhetek. Így sem könnyű, mert kétlaki életet élek. Télen csak keddtől csütörtökig, amikor beköszön a jó idő, hétfőtől péntekig lenn vagyok Szegeden. Szerencsére beérett a munka, a tokiói paralimpián bronzérmet szereztem – ez az életmód szükséges a fejlődéshez.

A paralimpiai bronzéremmel a nyakában

Varga Kata idén megnyerte az Európa-bajnokságot, a vb-n most még beérné ezüsttel, jövőre szeretne felérni a csúcsra.

– Tovább nem merek tervezni, mert a sport miatt lényegében távkapcsolatban élek, ami azért megterhelő, a párommal abban maradtunk, Párizsig mindenképpen folytatom. Most már tényleg minden feltétel adott ahhoz, hogy jól szerepeljek. Az edzéslehetőségen felül gyógytornász és dietetikus is segíti a felkészülésem, s ez az időeredményeimen is látszik, szóval bizakodó vagyok.

Csak hogy el tudjuk helyezni Varga Kata eredményeit: a legjobb ép női kajakosok úgy 38-39 másodperc alatt evezik le a kétszáz métert. Immár ő is befér 50 másodpercen belülre, úgy, hogy a parakajak szélesebb, tehát lassabb is a K-1-esnél, és a paraversenyzők az ő kategóriájában lábbal nem igazán tudnak erőt kifejteni. Azt is említhetnénk, hogy a téli felkészülés során hatvan kilóval szériázik fekvenyomásnál, elég ránézni, a felsőteste olyan kimunkált, mint bármelyik profi kajakosé. A kajakozás, a sport ugyanúgy az élete része, mint bármelyik profié.

Nem tudok elég hálás lenni a szövetségnek és az egyesületnek azért, hogy biztosítja nekem ezt a lehetőséget. Most nem is tudom elképzelni az életemet kajakozás nélkül, noha tisztában vagyok vele, egyszer le kell tenni a lapátot. De nem végleg, mert mozgás, sport nélkül el sem tudnám képzelni az életem.

A rajt és a cél mindig adott. Közben azonban minden méterért meg kell szenvedni, akkor is, ha megbillen a hajó, ha fogy az oxigén, és ha a versenytársak is szorongatnak. Varga Kata megküzdött érte, hogy célba érjen.

Borítókép: Varga Katalin harmadik lett a tokiói paralimpián (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)