Aznap este Manuel Neuer megtanulta a leckét. 2011. április ötödikét írtunk, amikor a Schalke Milánóban lépett pályára az Internazionale ellen a Bajnokok Ligája-negyeddöntő első felvonásán. Mindössze húsz másodperc telt el a meccsből, amikor a német kapus a tizenhatoson kívülre futva, fejjel előrevetődve tisztázott egy indítást az olaszok csatára elől. Nem telt bele néhány év, és a mezőnyben való kalandozások Neuer védjegyévé váltak, a 2014-es világbajnokság megnyerése után már forradalmárnak, a kapusposzt megújítójának nevezték, mint aki megteremtette a söprögető-kapus (sweeper-keeper) stílust. De azon a milánói estén Neuernek nagy pechje volt, mert Dejan Sztankovics, a Fradi tegnap kinevezett vezetőedzője még aktív játékosként szerepelt a túloldalon.

Hiába fejelte a labdát Neuer jó messzire, elkövette azt a hibát, hogy középre irányította. A kezdőkörben álldogáló Sztankovics a lehulló labdát gyönyörű kapáslövés-mozdulattal azonnal visszaküldte. Pontosabban a Schalke üresen maradt kapujába küldte – csaknem a félpályáról. Kevés játékos van, volt és lesz a futballban, aki képes nemcsak ilyen gyorsan felismerni a kínálkozó lehetőséget, hanem ilyen tökéletesen kivitelezni is egy hasonlóan nehéz lövést. Dejan Sztankovics ebbe a szűk körbe tartozott.
Neuer vs. Sztankovics:
Az ominózus meccset az Inter korai vezetése ellenére a Schalke nyerte meg 5-2-re, és tovább is jutott az elődöntőbe. Sztankovics viszont pályafutása egyik legemlékezetesebb gólját lőtte, bár aki követte őt a Serie A-ban, az aligha lepődött meg a megoldáson. Sztankovics az olasz élvonalban 368 meccsen 51 gólt szerzett, s ezek jó része nagyot szóló bomba volt.
A háború miatt darabjaira hulló ország fia
Sztankovics Belgrádban született 1978. szeptember 11-én, a gyermekkorára árnyékot vetett a Jugoszlávia-szerte egyre növekvő társadalmi és politikai feszültség, amely aztán véres háborúhoz és az ország széthullásához vezetett. Így eshetett meg, hogy Sztankovics az egyetlen labdarúgó, aki három különböző nevű nemzet színeiben is szerepelt a világbajnokságokon: 1998-ban Jugoszláviát, 2006-ban Szerbia és Montenegrót, 2010-ben pedig már Szerbiát képviselte. Kölyökként ezt aligha hihette, akkor a labda kergetése még csak a gyermeki örömöt jelentette neki. – Ha visszatekintek a saját pályafutásomra, akkor az utcán, a játszótereken, az iskolai udvarokon kezdődött – nyilatkozta korábban Sztankovics, akinek mindkét szülője futballozott.