– Hét ponttal kikaptak a Charnay Bourgogne otthonában. Csaknem tizennyolc percet játszott, négy pont, három-három lepattanó és gólpassz volt a mérlege – első meccsnek jó volt?
– Kikapni rossz, de rendkívül jó volt végre ismét játszani. Élveztem a mérkőzést, mert nagyon összetartó a csapatom, a hangulat kimondottan családias. Nem én vagyok az egyetlen új játékos, még ismerkedünk, ketten éppen sérülésből tértek vissza, és mindezért hullámzott a teljesítményünk. Ezzel együtt jól éreztem magamat, és lesz ez jobb is.
– Milyen a francia bajnokság?
– Mondták korábban többen is, hogy nagyon fizikális, és ezt most a saját bőrömön is érezhettem. A játék roppant gyors, sok az indítás, rengeteg az ütközés, és a játékvezetők engedik a kemény játékot.
Folytatja az európai kalandot
– Törökországban ki kezdeményezte a szerződés felbontását?
– Én. Nem vagy csak keveset játszottam, ezért leültem beszélgetni az edzővel, hogy ez nekem nem megfelelő, és szeretnék elmenni. Ő azt felelte, hogy nagy szüksége van rám, maradjak, amire rábólintottam, de a következő két meccsen sem számított rám. Ezután megint szóltam neki, hogy van konkrét lehetőségem máshol, és élni akarok vele. Nem tetszett neki, de végül megegyeztünk, és békében elváltunk.
– Csalódott volt?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy rossz volt megélni a kevés lehetőséget. Ugyanakkor ebben az időszakban is nagyon sokat tanultam magamról és kosárlabdázóként is fejlődtem. A legfontosabb az, hogy volt erőm továbblépni. Ha az ember úgy érzi, hogy nem becsülik meg eléggé, akkor nem szabad maradnia, új lehetőséget kell keresnie, és ez nem csak a sportban igaz. Ez az, amiért végül is nem érzek csalódottságot, sőt, inkább büszke vagyok magamra.
– Akkor azt sem bánta meg, hogy addigi egyetlen klubjától, a Szekszárdtól elköszönve belevágott a légiós életbe?
– Egyáltalán nem. Azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű ez az élet. Új környezetbe beilleszkedni, a megszokottól eltérő kultúrába csöppenni és tartósan távol lenni a szeretteimtől nem egyszerű, de ki kellett próbálnom magamat. Az, hogy elsőre nem sikerült, és Mersinben nem jöttek be a számításaim, nem jelenti azt, hogy máris fel kellene adnom ezt a próbálkozást, ez egész egyszerűen nem szegheti a kedvemet.
Amikor a Flammes edzője felvázolta az elképzeléseit, már tudtam, hogy itt biztosan jobban érzem majd magamat, mert minden rokonszenves volt, amit mondott, és azóta megbizonyosodhattam róla, hogy tényleg a nekem megfelelő helyre kerültem. Törökországban a végén is rendesen edzettem, tettem a dolgomat, de azt éreztem, hogy mentálisan megviselt a mellőzés, és visszaesett a motivációs szintem.
Ez itt, Franciaországban gyorsan helyrejött, friss és tökéletesen motivált vagyok, nagyon lelkesen edzek, és ahogy mondani szokás, ennek biztosan meglesz a gyümölcse.
Kemény meccsek előtt áll
– Arról nem volt szó, hogy visszamegy Szekszárdra?
– De, a klub hívott, és gondolkodtam is rajta. Ott mindent és mindenkit ismerek, újra közel lehetnék a családomhoz, de egyrészt szerettem volna továbbra is kiszakadni a komfortzónámból, másrészt pedig számomra a légiós élet nem teher, nem mondhatom, hogy komolyabban gyötörne a honvágy. Ráadásul könnyen alkalmazkodom, nincs gondom a beilleszkedéssel, ezért maradtam a külföldi lehetőség mellett.
– Érdekes, hogy a mellőzöttségnek akadt azért jó oldala is. Székely Norbert szövetségi kapitány mondta, hogy a novemberi Eb-selejtezőkön jobb volt, mint a júniusi Európa-bajnokságon, mert nem túlterheltségtől fáradtan, hanem frissen, pihenten játszott.
– Igaza van, de persze hosszú távon a kevés játéklehetőség visszaüt, hiszen meccshiánnyal sem lehet jól teljesíteni. Most akkor sem kell tartanom a túlterheltségtől, ha mondjuk alapember leszek a Flammes-ban. Sajnos a játékengedélyem nem érkezett meg időben, ezért nem játszhattam a csapat utolsó meccsén az Európa-kupában, sajnos kikaptunk és kiestünk, így a nemzetközi porondon már nem leszünk érdekeltek. Ugyanakkor a hazai sorozatokban kemény meccsek várnak ránk, a kupában hamarosan a Lyonnal találkozunk, a bajnokságban euroligás ellenfelek következnek, szóval kihívásokban így sincs hiány. Így szerintem jó állapotban, felkészültem érkezem majd a válogatotthoz a februári olimpiai selejtezőkre.
A tavasz miatt lehetett a legjobb európai
– Még egy kérdés Törökországról: milyen volt a munka a már legendásnak számító Roberto Iniguezzel, akivel a Sopron 2018-ban ezüstérmes lett az Euroligában?
– Nagyon élveztem. Mi Kiss Virággal már augusztus elején elutaztunk Mersinbe, és négy hetet roppant keményen edzettünk az irányításával. Nagyon sokat tanultam tőle, sajnáltam, amikor el kellett mennie, nekem egész biztosan jobb lett volna, ha marad.
– Ilyen idény után meglepte, hogy az Eurobasket az év európai irányítójának választotta?
– Amikor a telefonomra egymás után érkeztek a gratulációk, nem értettem, mi történik. Amikor valakinél rákérdeztem, hogy miért kapom, akkor tudtam meg. Egész biztosan a tavaszi idényemnek, az Euroligában a nevem mellett szereplő statisztikámnak köszönhetem ezt az elismerést, és persze nagyon örülök neki. Ez is egy jelzés, hogy jó úton járok, és ha a szezon első fele nem is úgy sikerült, ahogyan azt elképzeltem, érdemes tovább dolgozni és fejlődni, mert meglesz az eredménye.
Borítókép: Studer Ágnes az irányító poszton lett a legjobb európai tavaly (Fotó: fiba.com)
