személyével kapcsolatban egészen hihetetlen bejegyzéseket lehetett olvasni a közösségi médiában. Akadt olyan, aki arra vetemedett, hogy száz-kettőszáz soron át bizonygassa, hogy mennyire nem kell Bognár György a magyar labdarúgásnak, más persze megtette az ellenkezőjét. Meddig lehet vajon előhúzni a kaszinókártyát? Hiszen Bognár letöltötte a büntetését, sőt meg is gyógyult játékszenvedély-betegségéből. Miért gondoljuk azt, hogy ha valaki a Mezey György-féle csapat tagja volt a világbajnokságon, csak bukott ember lehet? Ezek a kérdésekre kereste a választ három sportújságíró, Lantos Gábor műsorvezető Ballai Attilával és Edvi Lászlóval az Origó Sport podcastjában, a Szpíker Kornerben.
– Ha egy mondatot kellene mondani Bognár Györgyről, mi lenne az?.
– Bognár Gyurit játékosként és edzőként is kedvel(t)em, eredeti figura, alkotó ember. Szívesen állnék ott mellette mindig, és hogyha egy-két mondatát kihúzhatnám, akkor sokkal jobban járna – mondta Ballai Attila.
– Egy szót mondok, megosztó – kezdte Edvi László a véleményét Bognár Györgyről. – Eleve ott volt az említett Mezey-féle csapat. Való igaz, hogy az a válogatott 1986-ban egy nagy sorozat után felfokozott várakozásokat követően elásta magát. Nyilván nem lettek ezek a játékosok azért keresztre feszítve, de képletesen igen, és elég sokat is bántották őket. Bognár György egy érdekes egyéniség. Emlékszem rá fiatal edzőként, még a BVSC-nél, ott is voltak újításai. Voltak olyan dolgok, amiket öröm volt nézni. Igazából az a gond vele, hogy nem tudta kifutni azt, amit kifuthatott volna edzőként.
Edvi László hozzátette, ne felejtsük el, hogy hatvanéves elmúlt, mégis nehéz lenne három nagy tettet mondani Bognártól az elmúlt 25 évben.
– Nyilván a személyisége is megosztó, amikor időnként a sajtónak nem nyilatkozik, meg elküldi éppen melegebb éghajlatra a sajtót, az is furcsa – mondta Edvi László, aki hozzátette, vannak jópofa a nyilatkozatai is, ezt egyébként akár szeretni is lehet.
