Sikerkapitányként távozott, miután elmaradt a legnagyobb bravúr

A magyar női kosárlabda-válogatott tavaly nyáron nagyszerűen szerepelve negyedik lett az Európa-bajnokságon, így részt vehetett a februári olimpiai selejtezőkön. Ott egészen az utolsó percig bravúrosan szerepelt, ám 22 pontos vezetésről egy ponttal kikapott a klasszisokkal felálló Spanyolországtól. Így ahelyett, hogy a soproni csoportot megnyerve most Párizsra készülhetne, az utolsó helyen végezve kiesett. A drámai vereség okozott némi sokkot a sportágban, kedd délután pedig lemondott a válogatott hét év alatt messziről idáig eljuttató Székely Norbert szövetségi kapitány, aki az elnökségi ülés után nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

Székely Norbert az utóbbi 25 év legeredményes szövetségi kapitánya a kosárlabdában Forrás: fiba.com

– Annak, hogy a 2015-ös Eb-t tervezte zárásnak, ellentmond az, hogy korábban bejelentette, ha kijutunk az olimpiára, akkor utána búcsút mond a felnőtt kosárlabdának.
– Valóban, ellentmond, de csak azért, mert minden csupán terv és feltételes mód volt. Ha összejön az olimpia, alighanem tényleg utána búcsúztam volna, de azt sem tudhattuk előre, hogy az olimpiai selejtezők milyen reakciókat váltanak ki és hogyan hatnak ránk, azaz az élet több variációt rejtett magában. Egy viszont biztos: ha valaki ötvenévesen három ciklusban összesen tíz évet dolgozott szövetségi kapitányként, átgondolja a jövőjét, óhatatlanul új kihívásokat keres.

– Belefáradt?
– Éjt nappallá téve dolgoztunk. Ha valaki nem hiszi, próbáljon meg úgy élni, hogy egy évben mindent összevetve négy hónapot távol van a családjától, és mondhatom azt is, hogy próbálja meg ezt a munkát utánunk csinálni.

Az Eb már alap lett

– A szövetség el is ismerte, hogy az utóbbi huszonöt év legeredményesebb kapitánya lett, akinek a vezetésével a női válogatott a tizenhatodik helyre jött fel a világranglistán.
– Erre nagyon büszke vagyok. Szeretem látni és láttatni a vezetőkkel, a játékosokkal az utat, és olyan célokat kitűzni magunk elé, amelyek előbbre visznek minket. Nagyot léptünk előre, ehhez persze kellett a szakmaiság és kellettek a játékosok is, tudtuk, honnan hova akarunk eljutni. Világos volt a filozófia, átgondoltan zajlott a kiválasztás, a játékstílus, és most – ez nagyon fontos! – egy perspektivikus csapatot adok át Völgyi Péternek. Amikor elkezdtük a munkát, csak Eb-selejtezőkben gondolkodtunk, most pedig ott tartunk, hogy az Európa-bajnokság már alap, és egyetlen kosáron múlott, hogy nem lehetünk ott az olimpián. Ez a válogatott négy-nyolc év múlva is versenyképes lesz a világ élvonalával, és ezt mi építettük fel, amire büszkék lehetünk.

Fotó: Fiba.com

– Így, többes számban?
– Persze. Ebben az utóbbi hét évben sok pozitívum mellett találunk néhány negatívumot is, de a stábom tagjai kivétel nélkül végig mellettem álltak, és fontos volt a szövetség vezetésének a kitartása is. Ahogy én építek, az csak hosszabb távon tud igazán eredményes lenni, kellett a türelem, hogy nyugodtan tudjak dolgozni. A játékosok túlnyomó többsége mindig nagyszerűen állt hozzá a közös munkához. 

Ahol most tart a válogatott, az a kezdet vége, és nem temetni kell, hanem más nézőpontból megközelítve folytatni azt, amit mi most abbahagytunk.

Hozzáteszem, ezt a döntést most kellett meghozni, hogy Völgyi Péternek legyen ideje alaposan felkészülni a következő kihívásokra. Nekünk annak idején két edzésünk volt, és már utaztunk is Litvániába Eb-selejtezőre, ez nem jó helyzet.

– Hogyan tovább? Vagy korai még ezt kérdezni?
– Egyáltalán nem. Bár hátra van még több egyeztetés, maradok a szövetségben, továbbra is én leszek a felelős a női szakágban az utánpótlásért. Emellett keresem az újabb célokat és kihívásokat, a hozzám hasonló versenyző típusú emberek csak így tudnak élni.