Még az is bizonytalan volt, hogy Novak Djokovics egyáltalán elindulhat-e Wimbledonban, hiszen a Roland Garros negyedik fordulójában térdsérülést szenvedett Francisco Cerúndolo ellen, és nem kerülhette el a műtétet. Ilyen előzmények fényében egészen hihetetlen, hogy a 37 éves szerb klasszis nemcsak elindult a londoni Grand Slamen, hanem pályafutása során a tizedik alkalommal a döntőbe is bejutott a tornán.
Fűti a visszavágás vágya Djokovicsot, hiszen tavaly ugyanitt, a wimbledoni döntőben vereséget szenvedett Carlos Alcaraz ellen. A mindössze 21 éves spanyol fiatal kora ellenére már a negyedik Grand Slam-trófeájára hajt, de Djokovics ezúttal megálljt parancsolna neki. És egy kicsit meg is viccelte őt a finálé előtt.
– Még nagyon sokat látunk majd Carlosból a jövőben, sok Grand Slamet fog még nyerni. De még több esélye lesz erre, amikor majd tizenöt év múlva visszavonulok – fenyegetett viccesen Djokovics egy soha véget nem érő pályafutás képével. Persze ő is pontosan tudja, hogy nincs már ennyi ideje a csúcson, de minél nagyobb kihívást akar állítani a jövő bajnokai – így például Alcaraz – elé. Úgy, ahogy neki is még mindig Roger Federer jelenti az igazodási pontot Wimbledonban.
Djokovics: gyenge év, de történelmet írhat
– Tisztában vagyok azzal, hogy Roger nyolcszor nyert Wimbledonban, míg nekem hét győzelmem van. A történelem is a tét. Pluszban még a potenciális huszonötödik Grand Slam – hangsúlyozta az eddig 24-szeres győztes Djokovics. – Ez természetesen nagyon motiváló, ugyanakkor sok nyomással és elvárással jár. Mindig úgy lépek pályára, hogy győzelmet várok magamtól, még akkor is, ha 37 évesen 21 évesekkel játszom.
Djokovicsnak egyébként eddig nincs jó éve, az Australian Openen az elődöntőben esett ki, a Roland Garroson pedig megsérült, s emiatt Wimbledon előtt sokan nem is számoltak vele, de egyre jobb formába lendült, az elődöntőben pedig simán, már az erejét is tartalékolva győzte le három szettben Lorenzo Musettit.
– Valószínűleg évek óta a leggyengébb hat hónapon vagyok túl – ismerte el Djokovics. – A múltban azonban Wimbledon volt az a helyszín, ahol megváltoztak a dolgok. Ez volt a helyzet 2018-ban is, amikor megműtötték a könyökömet, kicsúsztam a top 20-ból, Ausztráliában a negyedik körben, a Roland Garroson a negyeddöntőben kaptam ki, és nem úgy játszottam, ahogy szerettem volna. Utána megnyertem Wimbledont, majd a US Opent is, és nem sokkal később világelső lettem. Wimbledon hozza ki belőlem a legjobbat.
Carlos Alcaraz: Minden meccs egy háború
Ezt persze Carlos Alcaraz is mondhatná, aki az elődöntőben Danyiil Medvegyevet búcsúztatta, és 21 évesen már másodszor győzhet a legendás füves borítású tornán.
– Próbálok nem gondolni a címvédésre, hiszen minden meccsen benne van a pakliban a vereség – fogalmazott Alcaraz a döntő előtt. – Minden mérkőzés egy háború, az ellenfél mindent bevet, hogy legyőzzön. Mindig fejlődni szeretnék, most azon dolgozom, hogy képes legyek kezelni a feszültséget. Ha ideges vagy, az normális, mindaddig, amíg kontrollálod.
Alcaraz a londoni közönséget kissé magára haragítva azt is megjegyezte, hogy szép nap lehet a vasárnapi a spanyoloknak, utalva ezzel arra, hogy nemcsak az ő győzelmének örülhetnének honfitársai, hanem a spanyol labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki sikerének is Anglia ellen.
Wimbledon, férfi egyes, döntő:
Carlos Alcaraz (spanyol)–Novak Djokovics (szerb) 15.00
