Fájdalmasan csonka maradt Németország újraegyesítése

Németország tizennyolc év után ismét futball-lázban égett. A 2006-os katarzis helyett 2024-ben azonban fruszráció kerítette hatalmába a németeket. Igen, mondhatjuk, a sors mostohán bánt a német válogatottal, hiszen a hosszabbításban a játékvezető egy gólt elvett tőle, a túlzott akarás végül megbosszulta magát és spanyolok megnyerték a mérkőzést. A 2-1-re elvesztett Európa-bajnoki negyeddöntő után a német játékosok Julian Nagelsmann szövetségi kapitánnyal az élen mégsem Anthony Taylort ostorozzák, hanem amiatt szomorkodnak, hogy nem tudták boldoggá tenni az embereket. 2024-ben befejezetlen maradt a német újraegyesítés.

Német bánat a spanyolok ellen elvesztett negyeddöntő után. Elmaradt a német újraegyesítés Forrás: AFP

Tizennyolc esztendeje Németország a világbajnokság ideje alatt egy csapásra megváltozott. Az embereket nem csupán a futball-láz kerítette hatalmába, felbugyogott bennük, aztán ki is tört belőlük az elfojtott nemzeti érzés. Minden második autót kicsi német zászló díszített, a német válogatott mérkőzéseinek idején valamennyi városban százezres tömeg verődött össze, Berlinben, az Unter den Lindenen a negyeddöntőtől kezdve milliós tömeg nézte együtt a meccseket. Hogy átélje a közösségi élményt, szurkoljon a csapatnak. A Nationalelfnek.

Julian Nagelsmann próbálja vigasztalni Joshua Kimmichet. Fotó:  Getty Images

A győzelem elmaradt, ám a németek a bronzérmet is katartikus sikerként élték meg. Kis túlzással Angela Merkel, az akkor csupán egy éve hivatalban lévő kancellár is a labdarúgásból merítette népszerűségét, megjelent az eseményen, amikor a játékosokat ünnepelték.

Feltámadt, majd elfojtott német nemzeti érzés

Az akkori eufóriába az is belefért, hogy Franz Beckenbauer, a Császár a legnépszerűbb német lapnak, a Bildnek olyan nyilatkozatot tett, miszerint a világbajnokság alatt megtapasztalta, Németország milyen gyönyörű, egyetlen gond, hogy a németek az ázsiaiakkal nem tudnak mit kezdeni.

Ha ma mondjuk Karl-Heinz Rummenigge vagy Lothar Matthäus hasonló nyilatkozatra ragadtatná magát, a fejét vennék.

Néhány héttel a világbajnokság után aztán már olyan vélemények láttak napvilágot, szép volt a vb, ám ideje a német zászlót bevonni. Így is történt, a német nemzeti érzést visszazárták a palackba.

Az Eb felszínre hozta a német válságtüneteket

Tudjuk, látjuk, hogy tizennyolc év alatt mi történt Németországgal. A Willkommenskultur megtette a hatását. A németek 2006-ban minden részletében tökéletes világbajnokságot rendeztek, 2024-ben ezt messze nem mondhatjuk el, rengeteg volt a fennakadás, a jogos kifogás. A teljesség igénye nélkül: elszabaduló szállásárak, megbénuló tömegközlekedés, rossz minőségű edzőpályák. Olyan hiányosságok, amelyek élő cáfolatai a már nem létező német precizitásnak.

A németek 2024-ban nem követték el azt a hibát, hogy a labdarúgást társadalmi szintre emeljék, az Európa-bajnokságot egy sportesemény szintjén kezelték, a válogatottal csupán sportszakmailag foglalkoztak.

Aztán ahogy haladt előre a torna, az embereket ismét elragadta a szenvedély. A Spanyolország elleni negyeddöntőben a németek már egy emberként szurkoltak a válogatottnak, amelyet ismét egyre gyakrabban emlegettek Nationalelfként.

Nem csak egy meccset vesztettek el a németek

Talán ez a támogatás, ez az erős is kellett, hogy a németek a 90. percben Wirtz góljával egyenlítettek és hosszabbításra mentették a Spanyolország elleni negyeddöntőt. A hosszabbításban meg is nyerhették volna a találkozót, ha az angol játékvezető nem huny szemet a spanyol Cucurella nyilvánvaló kezezése fölött Musiala lövése után. Aztán amikor már mindenki tizenegyespárbajra készült, a spanyolok a 119. percben egy gyönyörű góllal megnyerték a mérkőzést.

Természetesen a szurkolók és a még a szakértők is rossz döntést, sőt csalódást emlegetnek, Németország kifosztását. Maguk az érintettek azonban roppant sportszerűen reagálnak. Nem Taylor nyakába varrják a vereséget, inkább amiatt sajnálkoznak, hogy elmaradt a siker, nem tudták boldoggá tenni az embereket.

Szimbiózisban az emberekkel

– Hihetetlen csapatszellem jellemzett minket, még azoktól a srácoktól is, akik keveset játszottak. Soha nem tapasztaltam ehhez hasonlót. Végtelenül csalódottak vagyunk, hazai rendezésű Európa-bajnokság csak egyszer adatik meg az életben. Csak azért hibáztathatjuk magunkat, hogy  kockáztattunk. Keserű, nagyon keserű érzés – mondta Joshua Kimmich. Hozzá hasonlóan a visszavonuló Toni Kroos sem a bírót szapulta, inkább az elkeseredését igyekezett szavakba önteni.

Ennél is találóbb és beszédesebb, ahogy Julian Nagelsmann értékelt.

Elképesztő szimbiózisba kerültünk az emberekkel. Olyanok is a tévé előtt ülve szurkoltak, akik az elmúlt években egyszer sem. Ezt az érzést kell magunkkal vinnünk. Bárcsak kaptunk volna még egy hetet az Európa-bajnokságon

– fogalmazott a könnyeit nyeldesve Julian Nagelsmann.

A német labdarúgás, sőt egész Németország hatalmas esélyt szalaszott el. S ez nem csupán az Európa-bajnokságnak, talán egész Európának rossz hír.

A Németország–Spanyolország negyeddöntő értékelése a Szpíker korneren: