– Aznap este, a kórházból visszatérve volt egy érdekes beszélgetésünk. Vinesh azt mondta: edző, ne szomorkodj, hiszen te mondtad azt nekem, ha bármilyen nehéz helyzetbe kerülök és pluszenergiára van szükségem, akkor gondoljak arra, hogy legyőztem a világ legjobb női birkózóját. Elértem a célomat, bebizonyítottam, hogy az egyik legjobb vagyok a világon.
Bebizonyítottuk azt, hogy a tervek és az elvégzett munka jó és működik. Az érem, a dobogó csak tárgyak, a teljesítményt nem lehet elvenni.
Azt mondta, ő azután jött rá erre, amikor az indiai szövetségi elnök ellen tüntetve az összes világversenyes érmüket és állami díjaikat egy folyóba dobták. Két társának könyörgött, hogy az olimpiai érmeiket ne dobják be. Könyörögve kérte őket, hogy bezsákolja őket, és senki nem fogja megtudni, hogy elrakta nekik. De ők elmagyarázták neki, hogy a bejárt utat nem az érmeik határozzák meg.
Wöller Ákos keserűen jegyzi meg, komikusan néz ki az eredménylistán, miszerint Vinesh Phogat három győztes mérkőzéssel az utolsó, 16. helyen végzett, az általa legyőzött kubai versenyző két vereséggel ezüstérmes lett, valamint mindenki, akit megvert, a legjobb ötben zárt. De ez a szabály…
„Nagyon régóta hiszek abban, hogy a dolgok sosem történnek ok nélkül. Mindennek oka van. Az, hogy ez így történt, egy újabb lehetőség kapuját fogja kinyitni valahol és valamikor! Addig is büszke leszek rá, hogy ez idáig a mi szakmai programunk tudott csak eljutni oda, hogy legyőzzük a világ legjobb női birkózóját, és először a történelemben olimpiai döntőbe vezessünk egy indiai női birkózót” – írta Wöller Ákos.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!