A 29 éves Vinesh Phogat az első napon az első meccsén 3-2-re nyert a toronymagas favorit, címvédő japán Szuszaki Jui ellen, aki Tokióban úgy diadalmaskodott, hogy egyetlen pontot sem csináltak rajta riválisai, majd a 2022-es és 2023-es világbajnokságot is simán nyerte. Vinesh a legyőzése után is lendületben maradt, a negyeddöntőben az ukrán Okszana Livacs (7-5) ellen is nyert, az esti elődöntőben pedig a kubai Yusneylis Guzmant simán, 5-0-ra verte. Másnap a döntőben az amerikai Sarah Hildebrandt ellen birkózhatott volna az aranyéremért, de a reggeli mérlegelésen tíz dekával átesett a súlyhatáron. Ennek pedig az lett a következménye, hogy az egész versenyben a mezőny végére sorolták, nem csak a döntőt veszítette el meccs nélkül, hivatalosan a 15-16. helyen végzett. (Hasonló ok miatt az olasz Emanuela Liuzzit s kizárták, de ő már az első mérlegelésen sem jelent meg.) Lássuk be, ez így kirívóan igazságtalan Phogat esetében, de a szabályok szerint ezt a döntést kellett meghozni. Az indiaiak a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordultak, de szerdán elutasították a beadványukat.
Vinesh Phogat edzője a korábbi magyar szakági szövetségi kapitány, Wöller Ákos ma a Facebook-oldalán hosszú bejegyzésben osztotta meg versenyzője történetét, ezekből idézünk. Ahogy bevezetőnkben említettük, többszörösen drámai történetről van szó.
– A 2023-as év nagyon nehéz volt Vineshnek, hiszen az év első felében azzal volt elfoglalva, hogy utcai tüntetések élharcosaként álljon ki azokért a birkózólányokért, akiket a szexuális zaklató elnök egy életre megnyomorított vagy megnyomoríthatott volna a jövőben. Nem fogta be a száját, nem maradt csendben, megalkuvást nem tűrően folytatta, amit elkezdtek, akkor is, amikor az ő és a családja életét fenyegették. Ebből a lelkiállapotból kiindulva kezdte újra az edzéseit, amikor keresztszalag-szakadást szenvedett és meg kellett operálni.
Vinesh Phogat nem tudott részt venni a kvalifikációs világbajnokságon, ahol a súlycsoportjában, az 53 kg-ban egy másik indiai megszerezte a kvótát. Ezért vállalta, hogy az ázsiai kvalifikációs tornára lefogy 50 kilóra, és ebben a súlycsoportban ki is harcolta a párizsi kvótát. Nem arról volt szó, hogy belekényszerítették a fogyasztásba.
Az olimpián az első napi mérlegelésen nem is volt baj, de már a nap végén látszódott, hogy a másnapi mérlegelésen gond lehet. A versenyző és edzője, Wöller Ákos mindent megtett, hogy Vinesh Phogat újra tudja hozni a súlyát.
– Az elődöntőt követően maradt 2,7 kg súlyfelesleg, aminek a csökkentését azonnal megkezdtük. Egy óra húsz percet mozogtam vele, miután 1,5 kg maradt. Ez jónak tűnt! A faluba visszaérve egy óra pihenő után, terv szerint kezdtük meg a szaunázást, este 11 órakor. Itt jelzett először a szervezet, hogy állj, ezt már nem támogatja. Ötven perc szaunázás után egy izzadságcsepp sem jelent meg rajta. Nem volt más hátra, újra neki kellett állni edzeni. Éjféltől reggel 5.30-ig mozgattuk. Különböző kardiógépekkel és birkózómozgásokkal. Folyamatosan, öt és fél órán keresztül, háromnegyed óránként 2-3 perc pihenővel. Majd ruhástól, beöltözve folytattuk a mozgást a szaunában, fokozatosan megszabadulva egy-egy nehéz ruhadarabtól. Egy órát töltöttünk el a szaunában így. Szándékosan nem írok drámai részleteket, de azt tudni kell, hogy az egóm miatt csak itt jutott eszembe először, hogy meghalhat. A mérésig hátramaradt rövid időben mindent megpróbálva próbáltuk csökkenteni a súlyát. A mez gumijának kivágása és a hajának levágása volt az utolsó pillanat eseménye, és egy perccel a mérés lezárása előtt a mérleg még 100 gram többletet mutatott.
Vinesh Phogat és a folyóba dobált érmek
Wöller Ákos megjegyzi, sokan kérdezték, hogy miért nem jelentettek sérültet, mert akkor versenyzőjének nem kellett volna másnap mérlegelnie, és ezüstérmes lett volna. Ám a szabály kimondja, hogy csak az első versenynapon történt sérülés esetén lehet visszalépni a másnapi birkózástól, amennyiben a hivatalos orvos erre engedélyt ad. Az első versenynap után már nem lehet sérülésre hivatkozni.
– Aznap este, a kórházból visszatérve volt egy érdekes beszélgetésünk. Vinesh azt mondta: edző, ne szomorkodj, hiszen te mondtad azt nekem, ha bármilyen nehéz helyzetbe kerülök és pluszenergiára van szükségem, akkor gondoljak arra, hogy legyőztem a világ legjobb női birkózóját. Elértem a célomat, bebizonyítottam, hogy az egyik legjobb vagyok a világon.
Bebizonyítottuk azt, hogy a tervek és az elvégzett munka jó és működik. Az érem, a dobogó csak tárgyak, a teljesítményt nem lehet elvenni.
Azt mondta, ő azután jött rá erre, amikor az indiai szövetségi elnök ellen tüntetve az összes világversenyes érmüket és állami díjaikat egy folyóba dobták. Két társának könyörgött, hogy az olimpiai érmeiket ne dobják be. Könyörögve kérte őket, hogy bezsákolja őket, és senki nem fogja megtudni, hogy elrakta nekik. De ők elmagyarázták neki, hogy a bejárt utat nem az érmeik határozzák meg.
Wöller Ákos keserűen jegyzi meg, komikusan néz ki az eredménylistán, miszerint Vinesh Phogat három győztes mérkőzéssel az utolsó, 16. helyen végzett, az általa legyőzött kubai versenyző két vereséggel ezüstérmes lett, valamint mindenki, akit megvert, a legjobb ötben zárt. De ez a szabály…
„Nagyon régóta hiszek abban, hogy a dolgok sosem történnek ok nélkül. Mindennek oka van. Az, hogy ez így történt, egy újabb lehetőség kapuját fogja kinyitni valahol és valamikor! Addig is büszke leszek rá, hogy ez idáig a mi szakmai programunk tudott csak eljutni oda, hogy legyőzzük a világ legjobb női birkózóját, és először a történelemben olimpiai döntőbe vezessünk egy indiai női birkózót” – írta Wöller Ákos.
