„Azért védett Dibusz, mert neki kellett azok után, hogy a potyakapusunk kapott három potyagólt a németek ellen!” „Hogy befogja a szájukat a fradistáknak, a csoport leggyengébb csapata ellen Marco Rossi itthon bevállalta még Dibuszt…” Két ellentétes pólusú hozzászólás a sok közül, amelyekkel teleszórták az internet feneketlen kútját az elmúlt napokban, s amelyeknek a témája az, hogy Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes érdemli-e meg inkább, hogy a magyar válogatott kezdő kapusa legyen.
A Nemzetek Ligája első két fordulója után most a Dibusz-rajongók lehetnek a hangosabbak, hiszen Gulácsival a kapuban kapott ki Marco Rossi csapata 5-0-ra Németországban, majd a Fradi csapatkapitánya tehetett a legkevésbé arról, hogy aztán Bosznia-Hercegovina ellen (0-0) nem három ponttal javított a csapat, hanem csak eggyel. Dibusz megtette a magáét, nem kapott gólt, a többi nem rajta múlt.
Vajon a németországi égésért mennyiben terheli a felelősség Gulácsit? Az öt kapott gól látványos, és volt köztük több is, ami első ránézésre védhetőnek tűnt. Potyákról azért nem beszélnék, hisz több lövés is igen kellemetlen helyre, a kézzel vagy a lábbal védés határvonalára érkezett, ami abszolút tudatosnak tűnt a magyar védelmet ízekre szedő, a kapust kiszolgáltatott helyzetbe hozó németek részéről. A bravúrok viszont elmaradtak, az kétségtelen. Ahogy az is biztos, hogy Rossi nem az öt kapott gól miatt cserélte le Gulácsit Dibuszra a bosnyákok ellen, azt már az első meccs előtt eldöntötték, hogy így osztják fel a két találkozót a két kapus között.
Nagyon is érthető, ha valaki emberileg sajnálja Dibuszt, aki már három Eb-n szerepelt úgy, hogy egyetlen percet sem védett, noha Gulácsi tavalyi sérülése idején kiváló teljesítménnyel védte végig a veretlenül megvívott selejtezőket. Rossi döntése, miszerint mégis Gulácsi felé húz, ugyanakkor védhető, hiszen ő az, aki hétről hétre a világ egyik legerősebb bajnokságában, a Bundesligában véd, nem pedig az NB I-ben. Objektíven ez a döntő érv, amiben a szimpátiának aligha van szerepe. Az pedig, hogy mi lett volna, ha fordítva kapják meg a két NL-meccset, egyrészt sci-fi kategória, másrészt több pontunk valószínűleg akkor sem lenne egynél.
A két kapus gyerekkora óta ismeri egymást, s kevesen tudják, de a Népligetben a ’90-es születésűek válogatóján már egymás riválisai voltak. Akkor A, B, C és D csoportot alakítottak ki az edzők, Gulácsi a legjobbak közé került az A-ba, Dibusz a B-ben volt cserekapus. A sorrend láthatólag azóta sem változott közöttük, de a barátságukat ez nem kezdte ki, az Eb után például családostul, gyerekestül időztek együtt a Balatonnál.
A Gulácsi- vagy Dibusz-kérdést kívülről fújják nagyra, valójában ők egymás mellett állnak. Nem pedig egymás mögött.
(A magyar válogatottnak jelenleg csak nagyobb gondja van annál, mint hogy Gulácsi vagy Dibusz védjen.)
