A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) csütörtök délután a saját YouTube-csatornáján vetítette le a válogatott szövetségi kapitányával, Marco Rossival készített portréfilmsorozat új évadának első epizódját.
A nemzeti tizenegy edzője a film elején beszélt a magyarországi karrierjének kezdeteiről.
Rossi szerint ez rettentően nehéz időszak volt számára, hiszen megesett, hogy hat hónapig nem láthatta a gyerekeit, amikor a Budapest Honvéd edzőjeként kezdett el dolgozni.
Az olasz–magyar szakember ezt követően a modern labdarúgásról beszélt, szerinte már az esélytelenebb csapatoknak is megvannak az eszközeik, hogy megnehezítsék a nagyok dolgát.
– Bár egy csapat igazi értékét gyakran a játékosok összértéke határozza meg, a futballban nem mindig a papírforma dönt. A mi esetünkben a márciusi Nemzetek Ligája-meccsekre egy egységként kell tekintetünk. Azt a 180 percet együtt kell néznünk és megoldanunk a pályán, ha el akarjuk érni a céljainkat – utalt a törökök elleni találkozókra Marco Rossi.

A szövetségi kapitány hangsúlyozta, hogy bár nem tekinthetjük magunkat Németországgal, Hollandiával vagy az esetlegesen a leendő vb-selejtezőcsoportos ellenfelünkkel, Portugáliával egy szinten, mégsem kell a vesztes szerepébe kárhoztatni magunkat.
– A realitások talaján kell maradnunk, de ez nem jelenti azt, hogy feladjuk a küzdelmet. „Tudjuk, hogy te erősebb vagy, de ettől még megpróbállak legyőzni.” Ha minden beleadunk, és mégis kikapunk, emelt fővel jöhetünk le a pályáról. Mindig ezt kérjük a játékosainktól is – árulta el Marco Rossi.
Marco Rossi: Calhanoglu, Güler, Yildiz, de előttük Aktürkoglu
– Törökországnak nagyon erős középpályásai vannak, de a védelmük is szilárdnak mondható. Az olasz bajnok Inter játékosát, Hakan Calhanoglut a legkevésbé beskatulyázható középpályásnak tartom. Ő olyan kicsit, mint Andrea Pirlo volt, kiválóan képes irányítani mélységből is. Bármilyen szerepkörben játszhat, jól lő, remekül lát a pályán, komplett játékos – fejtette ki a magyar csapat edzője, majd hozzátette, hogy nem a két szélső támadótól, a Real Madridban játszó Arda Gülertől vagy a Juventusban hétről hétre pályára lépő Kenan Yildiztől tart a legjobban: