Olimpiai bajnokunk edzőjének a legyőzője csak annyit mondott neki: bocs…

Szokolai László több mint három évtizedes, szívós küzdelemmel, aprólékos munkával jutott mind feljebb, mondhatjuk, egészen a csúcsra, hiszen a tanítványai közül Rasovszky Kristóf a párizsi olimpián arany-, Betlehem Dávid pedig bronzérmet szerzett. Az úszóedző amiatt sem csügged, hogy a két kiváló sportoló úgymond kiröppent a szárnyai alól, ugyanolyan elhivatottsággal dolgozik tovább minden nap hajnaltól a veszprémi uszodában.

Gellért Gábor, a nyíltvízi úszók szövetségi kapitánya, Szokolai László edző és az aranyérmes Rasovszky Kristóf Fotó: MTI/Derencsényi István

– Újabb öt év elteltével megint váltott: Balatonfűzfőn folytatta a munkáját, ahová tizennégy tanítványa is követte.

– Közöttük volt Rákos Patrik, az elsősorban gyorson tehetséges úszó is, aki az 1992-es korosztály legjobbjaival, Bernek Péterrel, Zámbó Balázzsal és Szána Zsomborral vívott hatalmas csatákat. Vele tudtam először kilépni a nemzetközi porondra 2009-ben. Patrik mellett bontogatta a szárnyait a nála öt évvel fiatalabb, 1997-ben született, tízévesen hozzám került Rasovszky Kristóf is. 

Amikor Patrik eredményessége hullámzóvá vált, a nyílt víz tulajdonképpen menekülő utat jelentett neki. Patrik e szakágban válogatott lett, Kristófnak viszont eleinte ez a pálya nem tetszett. Rákos Patrik Szegedre igazolt, így Kristóffal folytattam a vele elkezdett munkát. 

Akkoriban rengeteg hasznos tapasztalat ért ajkai kollégámtól, Farkas Andrásról, amelyek nagy hatást gyakoroltak az általam kialakított későbbi edzésrendszerre. Miután a Fűzfői AK pénztelenség miatt szinte kivetett magából bennünket, 2003-ban visszatértünk Veszprémbe és megalakítottuk a Balaton Úszó Klubot, amely a mai napig létezik. A város eleinte csak éppen az életben maradás szintjéig támogatta az egyesületet, idővel lassan javultak a feltételeink. 

– Ez mennyiben volt köszönhető Rasovszky Kristóf sikereinek?

– Az addig tömzsi, alacsony srác egy-másfél év alatt legalább negyven centit nyúlva 193 centire nőtt. Úszóképessége, akaratereje, győzni akarása mindig is fantasztikus volt. Eleinte inkább hátúszó volt, s akkoriban átkerült a hangsúly a gyorsra. Amikor elkezdett nyílt vízen versenyezni, néhány mozdulatát is megváltoztattam. Először 2015-ben, a bakui játékokon úszott úgy, hogy arra az akkori kapitány, Hargitay András is felfigyelt. Nyílt vízen az első, nagyobb sikerét 2016-ban az ifjúsági világbajnokságon érte el, ahol aranyérmet szerzett. Florian Wellbrockot ugyanabban az évben verte meg először, s ezzel Európa-bajnok is lett. Első éves felnőttként 2017-ben a hazai vb-n ötödik helyezéssel mutatkozott be. A Kvangdzsuban kiharcolt 5 kilométeres világbajnoki címe már a tokiói olimpiai felkészülést erősítette, amelyben jelentős szerep jutott a Bajáról érkezett Kalmár Ákosnak, aki ugyancsak kijutott Tokióba. 2021-ben – hosszabb betegeskedést követően – csatlakozott hozzánk Betlehem Dávid is. Olyan edzésrendszer alakult ki, amely a nyílt vízi és a medencés felkészülést egyaránt jól szolgálta. Ez a három, kiváló úszó extra lehetőséget biztosított az edzői fantáziám kibontakoztatásához is. 

Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid után is van élet

– A nyílt vízi versenyekre, a változó körülményekre egyáltalán fel lehet készülni?

– Mindig tudtunk válaszolni ezekre a kihívásokra. Tokió előtt például Hévízen, termálvízben is edzettünk, hogy a fiúk hozzászokjanak a meleg vízhez. Párizsra is együtt készültek hármasban, majd fél évre Sárkány Zalán is bekéredzkedett hozzánk. Ez a négyes fogat a 2016-ra kialakult edzésmódszerem alapján tényleg világszínvonalú munkát végzett. 2024 úgy kezdődött, hogy Kristóf világbajnok lett, Ákos viszont abbahagyta az úszást, Zalán az Indiana Egyetemre iratkozott be, Kristóf és Dávid viszont maximális edzésmunkával készült Párizsra.

– A Szajna milyen megpróbáltatások elé állította önt és a két versenyzőt?

– Százhalombattán születtem, dunai gyerek lévén pontosan tudtam, mit jelent négy-öt kilométer per óra sodrású vízben úszni. Barátaim segítségével Battán kitűztük a párizsi pályát, amit kétszer le is úsztak a versenyzők. Ez a lehetőség különösen Dávidnak és Fábián Bettinek jelentett sokat, Kristófnak már volt tapasztalata, hiszen korábban már úszott a nagyobb sodrású Jangcéban. 

– Rasovszky Kristóf győzelme, majd ahogy fogadta a harmadik helyezett Betlehem Dávidot, örökre felejthetetlen pillanat. Egyúttal lezárt egy hosszú, fontos fejezetet az ön edzői karrierjében. Hogyan tovább?

– Hogy róla se feledkezzünk meg, Sárkány Zalán pedig tavaly év végén, a budapesti rövidpályás világbajnokságon győzött. Igen, új fejezet kezdődött. Idén Juhász Janka személyében van egy versenyzőm, aki bekerülhet a szingapúri vb-csapatba. Nálam úszik továbbá az erdélyi Déváról származó, 2006-ban született Nagy Nándor, akinek a sportállampolgársági kérelmének az elbírálása folyamatban van. Riválisa a dunaújvárosi Kovács-Seres Hunor lehet. 

Betlehem Dávid és Rasovszky Kristóf is sokat köszönhet Szokolai Lászlónak. Fotó: MTI/Kovács Tamás

– Általánosságban miként fogalmazná meg a következő ciklus célkitűzéseit? 

– Egyelőre a 2028-as olimpiáig tervezek. Amennyiben az egészségem engedni, addig teljes erőbedobással szeretnék dolgozni. Két klubot is vezetek, a Balatonfüredi Úszó Egyletet, amely beolvadt a Balatonfüredi Sport Clubba, és a Balaton Úszó Klubot. Füreden a Szegedről visszatért Rákos Patrik az edző. Ott elsősorban úszásoktatás és tehetségkutatás folyik, a legjobbak pedig átjönnek hozzánk Veszprémbe. Patrik nagyon jó munkát végez, rengeteg gyerekkel foglalkozik, ami az ő érdeme. Elvileg feladásos rendszerben működünk együtt, de ezt rugalmasan gyakoroljuk. Itt egyébként öt edzővel dolgozom, legközvetlenebb munkatársam Krajnyák György, aki egy személyben az ifjúsági szövetségi kapitány is. Ő edzi a legjobb utánpótláskorúakat, mellette azért be-besegít az én munkámba is. Magamnak csupán annyi könnyítést engedélyeztem, hogy télen nem mentem edzőtáborba. A következő hónapokban viszont ugyanazt a programot kell végigcsinálnom, amit tavaly is teljesítettünk. Előbb Juhász Jankával, majd Sárkány Zalánnal készülünk a világbajnoki válogatókra. Jankának Mihályvári-Farkas Viktória, Szimcsák Mira és Késely Ajna a riválisai.

– Mi mindenre volt szüksége ahhoz, hogy az edzői karrierjében eddig jusson? 

– Örök hálával tartozom a szüleimnek, akik önzetlen szeretettel vettek körül; számukra sosem önmaguk voltak fontosak, hanem a szeretteik. Megtanítottak az értelmes munka becsületére. Sajnos édesapám korán, 1999-ben betegség miatt távozott tőlünk. Édesanyám jó egészségnek örvend, élvezi a nagy családot, a dédunokákkal töltött boldog időt. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyit jelent a családom támogatása. Szerencsémre a feleségem rendelkezik sportmúlttal, Polyák Tünde néven Dunaújvárosban, az akkori Kohász kézilabdacsapatában irányítót és balszélsőt is játszott. Ő végtelen türelemmel és megértéssel kezelte a sportos életformát, amely minden reggel pontban négy óra negyven perckor kezdődik. Csak az ő áldozatkészsége révén tudtuk a három fiunkat úgy felnevelni, hogy én közben élhettem a család szempontjából nem éppen optimális időrenddel járó életemet. Attila 36, Tomi 33, Lackó pedig 29 éves. Attiláéknál már örülhetünk a hármas leányikreknek, Lackó most nősült, Tomi még független. 

Szokolai László: Los Angeles után a családé a főszerep

– Van-e olyan célja, amit még nem tudott megvalósítani? 

– Szerencsés életet mondhatok a magaménak, hiszen eddig minden tervemet sikerült véghez vinnem, tehát nincs bennem hiányérzet. A gyerekeinket fel tudtuk nevelni, a feleségemmel kitűnő a kapcsolatunk, így most már mindinkább az unokákra fogunk fókuszálni. A Los Angeles-i olimpia után a családom valószínűleg még inkább előtérbe kerül majd. Annak is örülnöm kell, hogy az úszószövetséggel rendkívül jó a kapcsolatom, ideális hátteret biztosítanak a munkához. Az edzőtáborokban és a világversenyeken is rendszeresen kiváló körülményeket élvezhetünk. 

– Van abból bármilyen hátránya, hogy nem a fővárosban él és dolgozik? 

– Meggyőződésem, hogy itt Veszprémben olyan jó körülmények között dolgozhatok, hogy ennél jobbat nem is kívánhatnék. Nyilván nem véletlen, hogy az ország számos pontjáról érkeznek ide tapasztalatcserére vagy hosszabb edzőtáborozásra. 

– Szinte az egész életét az uszodában tölti. A szabadidejét mivel tölti a legszívesebben?

– Nagyon szeretem az erdőt, patakparton lakom a vár alatti Veszprémvölgyi utcában, az állatkert melletti völgyben. Esténként ki is használom a lehetőséget és nagyot sétálok a border collie pásztorkutyámmal, közben tornázgatom vagy futok egyet az erdőben. Amikor az időjárás megengedi, akkor az uszodába kerékpárral megyek.