– Miként fogadta a tanítványai döntését, miszerint az FTC-ben folytatják a pályafutásukat?
– Nem ért váratlanul a dolog. Emberileg is mindig jó volt a kapcsolatunk, így tudtam arról is, hogy miután összeházasodtak, Kristóf és felesége Budapesten képzeli el a jövőjét. Dávid barátnője, Fábián Bettina pedig már évek óta a Ferencváros sportolója, így az ő döntése is érthető.
– Hasonló esetben többször láttunk már példát arra, hogy az edző is követi a tanítványait. Az FTC önt nem csábította?
– Bizonyos háttérmozgás volt ugyan, de a tárgyalásig nem jutottunk el. Egyébként semmiképpen nem költöztem volna el Veszprémből, hiszen több mint harminc éve itt élek, a feleségem is itt dolgozik pedagógusként, továbbá a három gyermekem, valamint a legidősebb fiam hármas leányikrei is ide kötnek.
– Jelentős vihart kavart, hogy az Év edzője választáson Golovin Vlagyimir mögött csupán második lett. Bántotta az újságírók szavazásának végeredménye?
– Ennek az eseménynek nem tulajdonítok különösebb jelentőséget, hiszen az én munkámat a tanítványaimnak a 2024-es év világversenyeiről hozott tizenkét érme minősíti, nem a szavazás. Golovin Vlagyimirral egyébként jó a kapcsolatom, az eredményhirdetést követően gratulált nekem és csak annyit mondott, hogy bocs!
„Edzősködésem teljes naivitással indult”
– Hosszú éveken át szinte észrevétlenül dolgozott Veszprémben, mesélje el, kérem, hogyan jutott el a tanítványával a csúcsra!
– Százhalombattán kezdtem el dolgozni, ahol nevelkedtem. Edzősködésem teljes naivitással és az úszás szeretetével párosulva indult. Vizi Csaba kollégámmal az akkori sportiskola amatőr úszóit próbáltuk meg napról napra mindig kicsivel előbbre tologatni. Kevesebb úszástudással, de annál nagyobb lelkesedéssel dolgoztunk, mígnem elsősorban egészségügyi megfontolásokból – asztmára hajló gyerekeim féltése okán – megragadtam egy adódó lehetőséget. Öt év után így kerültem Veszprémbe, ahol persze komoly múltja volt már akkor is az úszásnak, hiszen Kiss Judit a Veszprémi Úszó Klub versenyzőjeként, Gyenge Zsigmond vezetőedző irányításával készülve jutott ki az 1992-es és az 1996-os olimpiára. Mellette számos ifjúsági Európa-bajnoka is volt a klubnak, így egy sokkal magasabb szakmai színvonalú helyre érkeztem. Éveken át Gyenge Zsigmond mellett másodedzőként dolgoztam a Március 15. utcai iskola 5x25 méteres tanmedencéjében. Kiss Judit mellett a csoportban Moldvai Kata, Kádár Lajos és Schönek András készült. Ők hosszabb távokon, gyorsúszásban versenyeztek. Ez idő alatt nagyon sokat tanulhattam az olimpiai ciklusokra bontott felkészülés lényegéről, miközben elkezdtem a TF-en szakedzőire járni. Fontos különbségekre eszméltem rá, amelyek a szakmai továbblépésemet készítették elő.
– Újabb öt év elteltével megint váltott: Balatonfűzfőn folytatta a munkáját, ahová tizennégy tanítványa is követte.
– Közöttük volt Rákos Patrik, az elsősorban gyorson tehetséges úszó is, aki az 1992-es korosztály legjobbjaival, Bernek Péterrel, Zámbó Balázzsal és Szána Zsomborral vívott hatalmas csatákat. Vele tudtam először kilépni a nemzetközi porondra 2009-ben. Patrik mellett bontogatta a szárnyait a nála öt évvel fiatalabb, 1997-ben született, tízévesen hozzám került Rasovszky Kristóf is.
Amikor Patrik eredményessége hullámzóvá vált, a nyílt víz tulajdonképpen menekülő utat jelentett neki. Patrik e szakágban válogatott lett, Kristófnak viszont eleinte ez a pálya nem tetszett. Rákos Patrik Szegedre igazolt, így Kristóffal folytattam a vele elkezdett munkát.
Akkoriban rengeteg hasznos tapasztalat ért ajkai kollégámtól, Farkas Andrásról, amelyek nagy hatást gyakoroltak az általam kialakított későbbi edzésrendszerre. Miután a Fűzfői AK pénztelenség miatt szinte kivetett magából bennünket, 2003-ban visszatértünk Veszprémbe és megalakítottuk a Balaton Úszó Klubot, amely a mai napig létezik. A város eleinte csak éppen az életben maradás szintjéig támogatta az egyesületet, idővel lassan javultak a feltételeink.
– Ez mennyiben volt köszönhető Rasovszky Kristóf sikereinek?
– Az addig tömzsi, alacsony srác egy-másfél év alatt legalább negyven centit nyúlva 193 centire nőtt. Úszóképessége, akaratereje, győzni akarása mindig is fantasztikus volt. Eleinte inkább hátúszó volt, s akkoriban átkerült a hangsúly a gyorsra. Amikor elkezdett nyílt vízen versenyezni, néhány mozdulatát is megváltoztattam. Először 2015-ben, a bakui játékokon úszott úgy, hogy arra az akkori kapitány, Hargitay András is felfigyelt. Nyílt vízen az első, nagyobb sikerét 2016-ban az ifjúsági világbajnokságon érte el, ahol aranyérmet szerzett. Florian Wellbrockot ugyanabban az évben verte meg először, s ezzel Európa-bajnok is lett. Első éves felnőttként 2017-ben a hazai vb-n ötödik helyezéssel mutatkozott be. A Kvangdzsuban kiharcolt 5 kilométeres világbajnoki címe már a tokiói olimpiai felkészülést erősítette, amelyben jelentős szerep jutott a Bajáról érkezett Kalmár Ákosnak, aki ugyancsak kijutott Tokióba. 2021-ben – hosszabb betegeskedést követően – csatlakozott hozzánk Betlehem Dávid is. Olyan edzésrendszer alakult ki, amely a nyílt vízi és a medencés felkészülést egyaránt jól szolgálta. Ez a három, kiváló úszó extra lehetőséget biztosított az edzői fantáziám kibontakoztatásához is.
Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid után is van élet
– A nyílt vízi versenyekre, a változó körülményekre egyáltalán fel lehet készülni?
– Mindig tudtunk válaszolni ezekre a kihívásokra. Tokió előtt például Hévízen, termálvízben is edzettünk, hogy a fiúk hozzászokjanak a meleg vízhez. Párizsra is együtt készültek hármasban, majd fél évre Sárkány Zalán is bekéredzkedett hozzánk. Ez a négyes fogat a 2016-ra kialakult edzésmódszerem alapján tényleg világszínvonalú munkát végzett. 2024 úgy kezdődött, hogy Kristóf világbajnok lett, Ákos viszont abbahagyta az úszást, Zalán az Indiana Egyetemre iratkozott be, Kristóf és Dávid viszont maximális edzésmunkával készült Párizsra.
– A Szajna milyen megpróbáltatások elé állította önt és a két versenyzőt?
– Százhalombattán születtem, dunai gyerek lévén pontosan tudtam, mit jelent négy-öt kilométer per óra sodrású vízben úszni. Barátaim segítségével Battán kitűztük a párizsi pályát, amit kétszer le is úsztak a versenyzők. Ez a lehetőség különösen Dávidnak és Fábián Bettinek jelentett sokat, Kristófnak már volt tapasztalata, hiszen korábban már úszott a nagyobb sodrású Jangcéban.
– Rasovszky Kristóf győzelme, majd ahogy fogadta a harmadik helyezett Betlehem Dávidot, örökre felejthetetlen pillanat. Egyúttal lezárt egy hosszú, fontos fejezetet az ön edzői karrierjében. Hogyan tovább?
– Hogy róla se feledkezzünk meg, Sárkány Zalán pedig tavaly év végén, a budapesti rövidpályás világbajnokságon győzött. Igen, új fejezet kezdődött. Idén Juhász Janka személyében van egy versenyzőm, aki bekerülhet a szingapúri vb-csapatba. Nálam úszik továbbá az erdélyi Déváról származó, 2006-ban született Nagy Nándor, akinek a sportállampolgársági kérelmének az elbírálása folyamatban van. Riválisa a dunaújvárosi Kovács-Seres Hunor lehet.
– Általánosságban miként fogalmazná meg a következő ciklus célkitűzéseit?
– Egyelőre a 2028-as olimpiáig tervezek. Amennyiben az egészségem engedni, addig teljes erőbedobással szeretnék dolgozni. Két klubot is vezetek, a Balatonfüredi Úszó Egyletet, amely beolvadt a Balatonfüredi Sport Clubba, és a Balaton Úszó Klubot. Füreden a Szegedről visszatért Rákos Patrik az edző. Ott elsősorban úszásoktatás és tehetségkutatás folyik, a legjobbak pedig átjönnek hozzánk Veszprémbe. Patrik nagyon jó munkát végez, rengeteg gyerekkel foglalkozik, ami az ő érdeme. Elvileg feladásos rendszerben működünk együtt, de ezt rugalmasan gyakoroljuk. Itt egyébként öt edzővel dolgozom, legközvetlenebb munkatársam Krajnyák György, aki egy személyben az ifjúsági szövetségi kapitány is. Ő edzi a legjobb utánpótláskorúakat, mellette azért be-besegít az én munkámba is. Magamnak csupán annyi könnyítést engedélyeztem, hogy télen nem mentem edzőtáborba. A következő hónapokban viszont ugyanazt a programot kell végigcsinálnom, amit tavaly is teljesítettünk. Előbb Juhász Jankával, majd Sárkány Zalánnal készülünk a világbajnoki válogatókra. Jankának Mihályvári-Farkas Viktória, Szimcsák Mira és Késely Ajna a riválisai.
