– Hol pihente ki az olimpiát?
– Szerbiában kirándultunk a feleségemmel – válaszolta a Párizsban olimpiai bajnok Rasovszky Kristóf. – Vízközelben maradtam, de az úszást most nem erőltettem, inkább a kajak és a SUP került elő.

– Párizsban kiúszhatta magát. Az olimpia emlékezetes pillanata volt, ahogy Betlehem Dáviddal az első és a harmadik helyen értek a célba a Szajnában, aztán úgy ünnepeltek, hogy pisztolyt formáltak a kezükből. Ekkora hatással volt önökre Yusuf Dikec?
– Addigra már óriási sztár volt a török sportlövő az olimpián, aki komolyabb felszerelés nélkül, hétköznapi szemüvegben, lazán beállt lőni, úgy szerzett ezüstérmet. Őt utánozva ünnepelte az aranyérmét a rúdugró Armand Duplantis, miután világcsúccsal győzött, és mások is. Dáviddal készültünk arra, hogy mit csinálnánk, ha mindketten a dobogón végzünk, és beálltunk ebbe a sorba, mert ahogyan Dikec versenyzett, az elég menő volt.
– A pisztolyt megtervezhették előre, de azt az összeborulást, amit Betlehem Dávid célba érkezése után láthattunk kettejüktől, aligha. Az spontán, őszinte és épp emiatt itthonról nézve is megindító volt. Mi minden szakadt fel önökben abban az ölelésben?
– Dáviddal már négy éve együtt készülünk, az edzéseken kívül is sok időt töltünk együtt, az úszáson kívül is sok mindenről beszélgetünk. De ez igaz a többiekre is, beleértve Kalmár Ákost és Sárkány Zalánt. Szóval nemcsak honfitársak, nemcsak csapattársak, hanem jó barátok is voltunk mi ketten a párizsi mezőnyben, és azzal, hogy együtt végeztünk a dobogón, egy két éve kergetett álmunk vált valóra. Már régóta szerettünk volna együtt ünnepelni egy nagy verseny végén, legyen az világkupa, Eb- vagy vb, de valahogy sosem ment. Ha az egyikünknek jól jött ki a lépés, akkor a másiknak biztos nem. Az, hogy pont az olimpián sikerült, az teljes extázist jelentett, és abban az ölelésben benne volt mindaz, amin együtt keresztülmentünk az elmúlt években.
„Soha többet nem akartam ezt csinálni”
– Rióban még medencében indult az olimpián, és a nyílt vízre való átállása nem szerelem volt az első látásra. Eszébe jutott, milyen hosszú utat tett meg az olimpiai győzelemig?
– Medencében is a hosszabb távokat úsztam, és miután Risztov Éva a 2012-es olimpiai aranyával feltette a térképre itthon a nyílt vízi úszást, rávettek, hogy próbáljam ki. 2014-ben volt az első versenyem, hét és fél kilométert úsztam az ob-n Balatonfüreden, negyedik lettem, nagy különbséggel lemaradva. Nem volt jó élmény, soha többet nem akartam ezt csinálni, mert többet vártam magamtól és egyáltalán nem élveztem azt az úszást. Aztán csak elindultam újra, és versenyről versenyre egyre jobban ráéreztem az ízére. Visszanézve tényleg hosszú utat tettem meg.