Hajnali három óra van. Háromezer ember biztosan nem alszik Pécsett, mert a Széchenyi téren ünnepli a PVSK női kosárlabdacsapatának játékosait. A pécsi csapat az előző este harmadszor is legyőzte a bajnoki döntőben a BSE-t, úgy, hogy a Glatz Árpád vezette fővárosiak voltak pályaelőnyben. Tehát ahhoz, hogy a pécsi együttes söpréssel legyen bajnok, kétszer Budapesten kellett nyernie.
Kitört Pécs kosárlabda-forradalma
Akkoriban kicsit más volt a női kosárlabda megítélése Magyarországon. Kezdve azzal, hogy a sportrajongók még tudták, mi fán terem ez a sportág. Folytatva azzal, hogy a palánkok alatt olyan ikonikus egyéniségek játszottak, mint Balogh Judit (BSE, később Sopron) vagy a tragikusan korán, közlekedési balesetben elhunyt pécsi irányító, Horváth Judit.
De egy nagyon fiatal, a Vajdaságból érkezett edző, Rátgéber László pécsi forradalma gyújtotta be a kohót.
A baranyai csapat látványosan, mi több, eredményesen játszott, a közönség pedig csak gyűlt és gyűlt a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Hamarosan olyan népszerű lett a baranyai csapat, hogy Pécsett sikk lett a meccseikre menni. Kicsiben az zajlott le ott, mint amit évek óta Veszprémben, a férfi kézilabdacsapat környékén láttunk. Azzal a különbséggel, hogy a pécsi kosarasoknak legalább volt egy normális sportcsarnokuk – ellentétben a veszprémi kézisekkel, akik a Március 15. utcai általános iskola tornatermében fogadták legnevesebb ellenfeleiket is.
Rátgéber László a tévében adta át a meghívót
De hogyan került Pécsre 1995. április 18. hajnalán fél tucat pesti sportújságíró? Úgy, hogy Rátgéber László odahívott bennünket. Nem a postás hozta a meghívót, hanem a mester a tévén keresztül üzent, miután harmadszor is legyőzték a BSE-t. A boldogságban úszó-fürdő edző, aki pályafutása során először nyert magyar bajnokságot a pécsi lányokkal (a PVSK csapatának nem ez volt az első aranya, mert korábban, az 1991–92-es idényben Vertetics István vezetésével egyszer már átélték ezt a csodát, egyszersmind elrabolva az első vidéki női magyar bajnoknak járó titulust),
Knézy Jenőnek nyilatkozva mondta azt, hogy jöjjön mindenki a Széchenyi térre, mert ennek a társaságnak kijár a méltó ünneplés.
Nem tudom, Rátgéber mit gondolt akkor, amikor kimondta ezt a mondatot, de azt talán maga sem hitte, hogy mire a csapat busza Pécsre ér, ott már áll a bál – a szó jó értelmében véve persze. Azért sem lehetett senki biztos abban, hogy tömeg jelenik majd meg a kakasszavas órákon, mert a döntő harmadik mérkőzését húsvét hétfőn rendezték meg Budapesten, ráadásul az este 20 órás kezdési időpont is azt eredményezte, hogy a pécsi lányok busza hajnali egy óránál előbb aligha gördül be az arany-Baranya legszebb terére.
A baranyai rendőrséget is megbabonázta a pécsi bajnoki cím
De azt sem hitte senki, hogy Dránovics Pál, a megyei rendőrfőkapitányság közlekedési osztályának vezetője már a Tolna–Baranya megyehatártól díszkísérettel lepi meg a buszt:
a villogók szinte kékre festették az eget ezen az éjszakán a jó öreg 6-os út felett.
Ilyet még nem látott a világ, de Baranya biztosan nem: a mecseknádasdi nagy kanyar után szuszogva mászik fel a batár az emelkedőn, a járműben tartózkodók addigra már hatszor kirúgták a busz falát, mi meg autóinkkal suttyomban besoroltunk az egyik rendőr elé, kitesszük a vészvillogót, így aztán mindenki azt hitte, hogy mi is a győztes csapathoz tartozunk.
Egy kicsit mi is elhittük mindezt. Mert az éjszakai száguldás nem volt öncélú. Magam például azért választottam az alvás helyett a pécsi lányok diadalának hangban történő megörökítését, mert 1995. április 18-ának reggelén ezzel a reportázzsal akartam köszönteni a Petőfi rádió Sportreggel című műsorának hallgatóit. Esetemben ez úgy nézett ki, hogy maximum hajnali 3.30-ig maradhattam Pécsett, hogy aztán újra kezdetét vegye egy eszement száguldás. Reggel hat órakor már a Bródy Sándor utcában vágtam az éjjel elkészített hanganyagot, 7.37-kor pedig a műsorvezető konferálhatta is azt az ötperces összeállítást, amely néhány órával korábban Pécsett született meg.
Sikk lett Pécsett kosárlabda-mérkőzésre járni
Öt percet adott a szigorú szerkesztő, mégis, ez az öt perc és az ezt megelőző sokszor 5 perc (azaz órák) mélyre kerültek az emlékezet bugyraiban. Vannak ugyanis olyan dolgok, amelyeket soha nem felejt el az ember. Így lehet ezzel Rátgéber László is, aki régen kiszállt már a napi taposómalomból, talán túlságosan is régen, mert az ember elnézte volna még, ahogyan alkot.
De ebből az első pécsi aranyból szökkent szárba Magyarország legnagyobb női kosárlabda-rivalizálása, a Pécs-Sopron párharc,
amelynek összes meccsére, legyen az Baranyában vagy éppen Sopronban, úgy jártunk el, mintha hazamennénk. Ahogyan ennek az írásnak az elején említettem már: sikk volt ezekre a mérkőzésekre elmenni. Nem rádióban hallgatni, nem a tévében nézni, hanem ott lenni.
Töltött pulyka és hatalmas röhögések a Rigóderben
Az első Rátgéber-féle bajnoki arany mindenkit megbabonázott. Nem véletlen, mert mindez csak kezdete volt annak az útnak, amelyek felett a továbbiakban is aranypinty volt a madarak főnöke. Mi, pesti újságírók pedig megszámlálhatatlan alkalommal tettük tiszteletünket Pécsett. Jó, ebben azért Rátgébernek és az akkor még létező Rigóder vendéglő tulajdonosának, Huzián Józsefnek is nagy szerepe volt. Az esetek többségében itt zajlott a hosszabbítás, azaz a mindig éhes és mindig mindent szívesen megzabáló pesti sportújságíróhad és Rátgéber sokszoros egymásra találása. Az irtózatos röhögések, a fiatal edző előadásmódja, ahogy ez az ember szinte az ujja köré csavart bennünket.
És persze a rokfort sajttal, gombával és vajjal töltött pulykamell, mexikói körettel körbe bástyázva.
A ház specialitása és Rátgéber kedvence.
A jegyzőkönyv
Végül álljon itt annak a bizonyos harmadik döntő mérkőzésnek a jegyzőkönyve, már csak azért is, hogy három évtizeddel később se feledkezzünk meg azokról, akik ezt a csodát Pécsett végrehajtották.
Női kosárlabda bajnoki döntő, 1994-95-ös bajnokság, 3. mérkőzés: BSE–PVSK-Dália 76-80 (45-39)
Városmajor, 1000 néző. Vezette: Forrai, Hartyányi.
BSE: Németh Á. 14, Bagoly 10, Balogh J. 30, Nagy D. 20, Károlyi. Csere: Németh D. 2, Rónaszéki, Dénes, Besenyői. Edző: Glatz Árpád.
PSVK: Balázs H. 17, Zsolnay, Horváth J. 7, Anitics 8, Vilutitye 26. Csere: Iványi 22, Kiefer. Edző: Rátgéber László.
