Ezt a pécsi kosáraranyat sosem rágja szét az idő vasfoga

Harminc évvel ezelőtt, 1995. április 17-én másodszor lett magyar bajnok a PVSK női kosárlabdacsapata. Ez volt az a nap, amikor a Rátgéber Egyetem megnyitotta kapuit. Egy Újvidékről érkezett fiatal magyar edző forradalmat robbantott ki Pécsett, az ő első NB I-es aranyérme a városnak olyan emlék, amely ennyi idő után is feledhetetlen maradt.

A baranyai rendőrséget is megbabonázta a pécsi bajnoki cím

De azt sem hitte senki, hogy Dránovics Pál, a megyei rendőrfőkapitányság közlekedési osztályának vezetője már a Tolna–Baranya megyehatártól díszkísérettel lepi meg a buszt: 

a villogók szinte kékre festették az eget ezen az éjszakán a jó öreg 6-os út felett.

Ilyet még nem látott a világ, de Baranya biztosan nem: a mecseknádasdi nagy kanyar után szuszogva mászik fel a batár az emelkedőn, a járműben tartózkodók addigra már hatszor kirúgták a busz falát, mi meg autóinkkal suttyomban besoroltunk az egyik rendőr elé, kitesszük a vészvillogót, így aztán mindenki azt hitte, hogy mi is a győztes csapathoz tartozunk. 

Rátgéber László, a PVSK vezető edzője (Forrás: YouTube)

Egy kicsit mi is elhittük mindezt. Mert az éjszakai száguldás nem volt öncélú. Magam például azért választottam az alvás helyett a pécsi lányok diadalának hangban történő megörökítését, mert 1995. április 18-ának reggelén ezzel a reportázzsal akartam köszönteni a Petőfi rádió Sportreggel című műsorának hallgatóit. Esetemben ez úgy nézett ki, hogy maximum hajnali 3.30-ig maradhattam Pécsett, hogy aztán újra kezdetét vegye egy eszement száguldás. Reggel hat órakor már a Bródy Sándor utcában vágtam az éjjel elkészített hanganyagot, 7.37-kor pedig a műsorvezető konferálhatta is azt az ötperces összeállítást, amely néhány órával korábban Pécsett született meg.

Sikk lett Pécsett kosárlabda-mérkőzésre járni

Öt percet adott a szigorú szerkesztő, mégis, ez az öt perc és az ezt megelőző sokszor 5 perc (azaz órák) mélyre kerültek az emlékezet bugyraiban. Vannak ugyanis olyan dolgok, amelyeket soha nem felejt el az ember. Így lehet ezzel Rátgéber László is, aki régen kiszállt már a napi taposómalomból, talán túlságosan is régen, mert az ember elnézte volna még, ahogyan alkot. 

De ebből az első pécsi aranyból szökkent szárba Magyarország legnagyobb női kosárlabda-rivalizálása, a Pécs-Sopron párharc,

amelynek összes meccsére, legyen az Baranyában vagy éppen Sopronban, úgy jártunk el, mintha hazamennénk. Ahogyan ennek az írásnak az elején említettem már: sikk volt ezekre a mérkőzésekre elmenni. Nem rádióban hallgatni, nem a tévében nézni, hanem ott lenni. 

Töltött pulyka és hatalmas röhögések a Rigóderben

Az első Rátgéber-féle bajnoki arany mindenkit megbabonázott. Nem véletlen, mert mindez csak kezdete volt annak az útnak, amelyek felett a továbbiakban is aranypinty volt a madarak főnöke. Mi, pesti újságírók pedig megszámlálhatatlan alkalommal tettük tiszteletünket Pécsett. Jó, ebben azért Rátgébernek és az akkor még létező Rigóder vendéglő tulajdonosának, Huzián Józsefnek is nagy szerepe volt. Az esetek többségében itt zajlott a hosszabbítás, azaz a mindig éhes és mindig mindent szívesen megzabáló pesti sportújságíróhad és Rátgéber sokszoros egymásra találása. Az irtózatos röhögések, a fiatal edző előadásmódja, ahogy ez az ember szinte az ujja köré csavart bennünket. 

És persze a rokfort sajttal, gombával és vajjal töltött pulykamell, mexikói körettel körbe bástyázva. 

A ház specialitása és Rátgéber kedvence.

A jegyzőkönyv

Végül álljon itt annak a bizonyos harmadik döntő mérkőzésnek a jegyzőkönyve, már csak azért is, hogy három évtizeddel később se feledkezzünk meg azokról, akik ezt a csodát Pécsett végrehajtották.

Női kosárlabda bajnoki döntő, 1994-95-ös bajnokság, 3. mérkőzés: BSE–PVSK-Dália 76-80 (45-39)
Városmajor, 1000 néző. Vezette: Forrai, Hartyányi.

BSE: Németh Á. 14, Bagoly 10, Balogh J. 30, Nagy D. 20, Károlyi. Csere: Németh D. 2, Rónaszéki, Dénes, Besenyői. Edző: Glatz Árpád.
PSVK: Balázs H. 17, Zsolnay, Horváth J. 7, Anitics 8, Vilutitye 26. Csere: Iványi 22, Kiefer. Edző: Rátgéber László.