Amikor oroszlán vezette a sereget

A mai fiatal pécsiek el sem hiszik, amikor szüleik mesélnek nekik a kilencvenes-kétezres évek városi kosárőrületéről, amikor tizennégy év leforgása alatt kilenc-kilenc bajnoki címet és Magyar Kupát nyert a női kosárcsapat a kezdetben huszonéves, később legendává nemesedő mester, Rátgéber László irányításával. Manapság annyi néző van egy bajnoki meccsen a Lauber Dezső Sportcsarnokban, mint ahányan negyedszázada egy edzésen voltak... De ettől a tény még tény marad, éppen huszonöt éve, 1995. április 17-én nyerte Rátgéber irányításával első bajnoki aranyérmét a pécsi alakulat.

Fotó: Laufer László/Dunántúli Napló

Huszonöt évvel ezelőtt szerezte meg első bajnoki címét Rátgéber László vezetésével a pécsi női kosárlabdacsapat. Egészen pontosan 1995. április 17-én, egy hétfői napon, 20 óra 38 perckor. Ekkor szólalt meg a duda a Városmajorban, a BSE elleni döntő harmadik meccsének végén.

Az akkor PVSK-Dália néven működő együttes a harmadik helyről jutott be a döntőbe, ahol 3-0-ra legyőzte a BSE-t, az aranyérmet pedig 1995. április 17-én ünnepelhette meg, illetve már másnap hajnalban a Széchenyi téren, legalább tízezer szurkolójával, miután hazaért a csapatot szállító busz a baranyai megyeszékhelyre.

Fotók: Laufer László/Dunántúli Napló

Az újvidéki mester 1993-ban érkezett Pécsre 27 évesen, és első szezonjában bronzéremre vezette a PVSK-t. Kénytelen volt elhagyni szülővárosát, hiszen a jugoszláviai hiperinfláció viszonyai között a Vojvodinánál kapott 1500 márkás fizetése egy hét alatt 150 márkára olvadt, s ilyenkor a lelkesedés egy idő után már nem képes pótolni a létfenntartáshoz hiányzó összegeket.

Egy évvel később a vasutascsapat a negyeddöntőben az MTK-val (3:0), az elődöntőben a Tungsrammal találkozott, s miután megnyerte idegenben az első mérkőzést, Rátgéber így fogalmazott: „Ha 3-0-ra meg tudnánk verni a Tungsramot, esélyünk lehet a végső győzelemre”. Majd miután ez teljesült, bejelentette: „Megkapta Pécs kosárlabdaszerető közönsége azt, amit megérdemelt.”

A fináléban a BSE vendégeként kellett megvívni az első csatát. Ebben a párharcban sem a baranyaiak voltak a favoritok, mint ahogy az MTK és a Tungsram ellen sem, de ezúttal is bebizonyosodott a napóleoni mondás igazsága: „Többet ér egy oroszlán vezette birkasereg, mint egy oroszlánhad, amelynek birka a parancsnoka!”

smart

No, nem mintha a PVSK-Dália birkák gyülekezete lett volt, sőt... Szegény néhai Horváth „Juci”, a csapatkapitány, Balázs Hajni, Zsolnay Gyöngyi, Anitics Lívia, Jolanta „Jolka” Vilutyte, Russai Petra, Keller „Maci”, Iványi Dalma, Kiefer Csilla – olyan legendás nevek Pécsen, mintha Chicagóban Michael Jordan, Scottie Pippen és Dennis Rodman nevét sorolnánk az öreg, könnyes szemű drukkereknek. Ők alkották az 1995-ös bajnokcsapatot, amelyet egy Újvidékről érkezett 27 éves srác, Rátgéber László dolgozott össze verhetetlen együttessé.

A nyitányt a pécsiek 86-78-ra megnyerték a Városmajorban, majd az otthoni folytatásra a várható nagy érdeklődés miatt minden addiginál szigorúbb intézkedéseket hoztak a szervezők. Korlátozták a bebocsátható nézők számát a Lauber Dezső Sportcsarnokba, ám a kinn maradtak a közeli parkolóban ingyen nézhették a találkozót egy nagyméretű kivetítőn. Benn 4500-an buzdították Horváth Juditékat a lelátóról, akik ezúttal öt ponttal (81-76) bizonyultak jobbnak, majd a harmadik – ismét budapesti – meccsen 80-76-ra nyertek. Ezen a találkozón a 19 éves Iványi Dalma volt a csapat legjobbja 22 pontjával, s hiába dobott 93 pontot a döntő három meccsén Balogh Judit, a kosárlabda csapatjáték, és itt is beigazolódik az ősrégi mondás: sok lúd disznót győz.

smart

„Ezek a lányok fantasztikusak. Amióta Pécsett vagyok, tizenkilenc meccset játszottunk Pesten, tizennyolcat megnyertünk. Most három patinás fővárosi klub vérzett el a kezeink között 3-0-ra. Sokszor és sokan kritizálták a taktikámat, de én csak mosolyogtam. A titkos lapjaimat nem adtam ki egyből a bajnokságban, hanem beosztottam: az eredmény minket igazol” – összegzett Rátgéber a pécsi ünneplés során.

A kosárdöntő izgalmait jól mutatja, hogy a Ferencváros labdarúgócsapatának a szeptemberi, Grasshoppers ellen 3-0-ra megnyert Bajnokok Ligája-meccsét mintegy hatmillióan nézték meg a tévében, míg a PVSK-BSE csatára négy és fél millióan voltak kíváncsiak.

A klub második bajnoki címe egyben egy igazi sikertörténet kezdete volt, Rátgéber vezetésével a következő másfél évtizedben a pécsi csapat a magyar mezőny legeredményesebb együttesének bizonyult (1995 és 2008 között kilenc bajnoki címet és ugyanennyi Magyar Kupa-győzelmet szerzett), s a legjobb európai klubok között tartották számon; háromszor is eljutott az Euroliga négyes döntőjébe és kétszer bronzérmet szerzett.

Sikk lett Pécsre járni kosármeccsekre, olyan sportújságírók is sportági szakértővé képezték – a valóságban azonban csak képzelték – magukat, akik addig még palánkot sem láttak életükben. Mindez egy estéről estére a kosárlabda-pálya szélén önmagát és csapatát a halálba hajszoló, majd főnixmadárként lányaival együtt feltámadó szemüveges félőrült, Rátgéber László műve volt. Aki arra is képes volt, hogy az egyik megnyert bajnoki döntő után a Nemzeti Sport történetében példátlan tettre ragadtassa szegény Hegedős Misit, a szaklap azóta elhunyt, Lacit feltétel nélkül imádó sportági felelősét: Misi bácsi a mérkőzés után valamennyi pécsi játékos nevét nagybetűvel nyomtatta ki, ezzel jelezve, hogy kiemelkedően játszottak, sőt, még Rátgéber, az edző neve is végig nagybetűsre sikeredett...

Elvégre a Mester is kiváló teljesítményt nyújtott...