A Manchester United és a Tottenham Hotspur szezonját már tényleg csak az Európa-liga-trófea mentheti meg, mert matematikailag ugyan nem eshetnek ki a Premier League-ből, de a bajnoki címeket tekintve társrekorder Manchester United és nagy álmokat dédelgető londoniak esetében is abszolút csalódás a tabella második felében elfoglalt hely, ráadásul annak is inkább a kieső zónához közeli fele. Mondhatni, katasztrofális roncsderbi a döntő, amire az Európa-ligában legutóbb 15 éve volt példa, akkor pedig a korábbi kiváló válogatott futballistával, Gera Zoltánnal felálló Fulham jutott el a fináléba. Ráadásul a londoni csapat menetelésében Gera Zoltán főszerepet játszott.
Gera Zoltán és a Fulham menetelése
A másfél évtizeddel ezelőtti fináléban kétszer 15 perces hosszabbítás után a Fulham 2-1-re kapott ki az Atlético Madridtól. Előbbi a 12., utóbbi a 9. helyen végzett akkor hazája bajnokságában, azaz finoman szólva sem két élcsapat esett egymásnak a nemzetközi döntőben.
Geráék menetelése a mai napig emlékezetes: a londoni kiscsapat kiejtette a Juventust, a Wolfsburgot és a Hamburgot is.
Az Origó végignézte a Bajnokok Ligája és jogelődje, a BEK, valamint az El (korábban UEFA-Kupa, illetve Vásárvárosok Kupája) döntőit: többször is előfordult már, hogy a hazai pontvadászatban gyengélkedő csapat az európai porondon oroszlánkarmokat villantott.
Angol csapatok kétarcú idénye
A Tottenham már nem is egyszer volt képes erre a bravúrra, de ennél is nagyobb szenzációt okozott az 1960–61-es idényben a Birmingham, amely a Roma ellen döntőzött, miközben a 22 csapatos angol bajnokságban a 19. helyen végzett. Arra pedig talán sokan emlékeznek, amikor az UEFA-kupa 2006-os fináléjában a 14. Middlesbrough volt a kupaspecialista Sevilla ellenfele. Az angol csapatoknál feltűnő, hogy kiemelkednek a top öt bajnokság együttesei közül abban az értelemben, hogy egy relatív rossz bajnoki szereplés mellett is nemzetközi kupadöntőt játszhattak.
Konkrétan összesen tíz alkalommal fordult elő, hogy úgy szerepelt szigetországi együttes egy nemzetközi fináléban, hogy otthon nem éppen a legjobb napjait futotta.
Bár nagy esély van rá, hogy a Manchester United és a Tottenham játssza az idei EL-döntőt, még egyik csapat sem biztosította a helyét a fináléban.
A Manchester United már az EL-döntőre tartalékol
A három-, illetve a kétgólos előny (az United az első meccsén 3-0-ra verte az Athletic Bilbaót, míg a Tottenham 3-1-re a Bodö/Glimtet) sem jelent százszázalékos garanciát a döntőbe jutás kapcsán. Ha mégis sikerülne továbbjutni, az Európa-liga megnyerése hatalmas tett lenne bármelyik csapattól, ráadásul a trófea mellett ez Bajnokok Ligája-indulást is érne.
Ugyanakkor, ha valaki követi az angol élvonal küzdelmeit, láthatja, miért vannak ennyire mélyen ezek a csapatok, ha csak az elmúlt öt fordulót nézzük, a United egyszer sem, míg a Tottenham csak egyszer volt képes győzni, ők is csak a ligautolsó ellen.
Ha a mostani szezon mérkőzéseit nézzük, akkor a Tottenham háromból háromszor verte meg a Manchester Unitedet, ami számukra kedvező előjel lehet, ha tényleg ez a párosítás lesz az El döntőjében.
A United edzője, Ruben Amorim gyakorlatilag a B csapatát játszatja a bajnokságban, néhány fiatallal kiegészülve, abban bízva, hogy a United sztárjai megfelelően pihenten és motiváltan lépnek majd pályára a Bilbao elleni visszavágón és az esetleges döntőben, amit éppenséggel szintén Bilbaóban rendeznek majd. A hétvégi, Brentford elleni 4-3-as vereség alkalmával 18 és 20 éves fiatal is volt a kezdőben, miközben Bruno Fernandes, Casemiro és Harry Maguire is csak a kispadon kezdett.
