A sport legabszurdabb helyzeteinek egyike lassan tönkretesz egy országot

Ennyire abszurd helyzetet ritkán látni a világ sportjában. Létezik egy olyan európai ország, amelynek a labdarúgó-válogatottja sikeres kvalifikáció esetén ott lehetne egy Európa-bajnokságon vagy egy világbajnokságon. Ugyanennek az országnak a férfi-kézilabdacsapata azonban hiába vívná ki az olimpiai részvételt, nem indulhatna el az ötkarikás játékokon. Már önmagában mindez gondolkodásra készteti az embert, hát még ha a dolgok mélyére ás.

Feröer-szigetek férfi kézilabdaválogatottja. Hiába kvalifikálnák magukat az olimpiára, ott nem indulhatnának el Fotó: SOEREN STACHE Forrás: DPA

A bevezetőből nem derült ki, melyik országról van szó, itt az idő, hogy fellebbentsük a fátylat: a Feröer-szigetekről és erről a sport szempontjából különös és hányatott sorsú nemzetről szól a most következő történet. Mindezt nem a hajánál fogva rántottuk elő, s nem is öncélúan. A gondolatmag akkor szökkent szárba, amikor a júniusban, Lengyelországban rendezett junior férfi-kézilabdavilágbajnokságon a feröeri csapat a harmadik helyen végzett, s hajszálra volt attól, hogy döntőt játszhasson. Óli Mittún személyében feröeri játékos lett a vb gólkirálya és legjobb kézilabdázója (MVP). Feröernek ez a junior vb-bronz csodás eredmény, s egyben azt is jelzi, hogy a közeli jövőben a már most sem gyenge felnőtt férfi-kézilabdaválogatottjuk tovább erősödhet. Ha a fejlődésük ilyen ütemben folytatódik tovább, akkor akár a 2028-as, akár a 2032-es nyári olimpiára is kvalifikálhatják magukat.

A Feröer-szigetek kézilabda-válogatottjának drukkerei. Hiába reménykednek, nem mehetnek az olimpiára
Fotó: FABRICE COFFRINI / AFP

Feröer-szigetek: fociban igen, kézilabdában nem

Ám jelen állás szerint hiába tennék ezt meg, az olimpián nem indulhatnának el. Miért? Mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a Feröer-szigeteket nem tekinti teljes jogú, önálló tagországnak. Akkor minek tekinti? Dánia részének. A Feröer-szigetek hivatalos állami státusa a következő: máig (1380 óta) a Dán Királysághoz tartoznak, s bár 1948 óta széleskörű autonómiát élveznek, de mindezt a Dán Királyságon belül teszik meg. Önálló zászlójuk, saját parlamentjük van, Dániával ellentétben nem tagjai az Európai Uniónak. Ez pedig a NOB szempontjából elfogadhatatlan:

 a világ legjelentősebb és legnagyobb befolyású sportszervezete még mindig ott tart, hogyha egy feröeri sportoló indulni szeretne az olimpián, akkor ezt megteheti a dán csapat színeiben vagy sehogy.

Miközben a FIFA és az UEFA régen elismerte már a szigetországot, így a feröeri labdarúgó-válogatott 1990 óta saját nevén, saját zászlója alatt vehet részt a labdarúgás versenyrendszerében. Felnőtt szinten még soha nem jutottak ki nagy tornára, de az utánpótlás-válogatottjuk már részt vett korosztályos Európa-bajnokság döntőjében.

De térjünk most vissza a kézilabdához, hiszen ott az IHF és az EHF is hasonlóan gondolkodik, mint a FIFA és az UEFA. Azaz a kézilabda-világversenyeken Feröer önállóan indulhat. Máig nehezen felejthető, hogy a 2024-es németországi Európa-bajnokságon döntetlent játszottak a norvégokkal. 

Az is elképesztő volt, hogy erre az eseményre Feröerről több mint ötezer szurkoló utazott el, azaz az ország lakosságának csaknem tíz százaléka drukkolt Németországban Feröernek.

A világ ekkor fedezte fel, milyen magas szintű szakmai munka zajlik évek óta a férfi kézilabdázóknál a Juh-szigeteken (ez Feröer nevének a jelentése.) Arról nem is beszélve, hogy az IHF volt az első olyan nemzetközi sportszervezet, amely megadta az engedélyt a feröeri csapatoknak arra, hogy a világ és akkor még Európa kézilabdázásába bekapcsolódjanak. Ez sem ma történt, a döntés 1974-ben született meg. A feröeri kézilabdacsapatok azóta vehetnek részt önállónan a sportág nemzetközi eseményein.

A NOB félrenéz és nem tesz semmit

1980-ban a feröeri úszó, Jón Hestoy az ország első olyan sportolója lett, aki a dán úszóbajnokságon (hiszen csak ott indulhatott el, mivel a FINA nem ismerte el országát) bajnoki címet nyert. Ez a győzelem kellett ahhoz, hogy nem sokkal később a FINA megadja az engedélyt, így Hestoy az 1982-es Ecuadorban rendezett világbajnokságon már feröeri színekben indulhatott. 

A NOB egyszerűen nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a feröeri sport a dán sporttól teljesen függetlenül és önállóan működik, épül és fejlődik. 

A megcsontosodott gondolkodású NOB-szabályok még mindig ott tartanak, hogy egy olyan ország, mint a Feröer-szigetek nem jelenhet meg önállóan egy olimpián.

Ami azért is elképesztő, mert vannak a világon olyan országok, amelyeknek politikai státusa magyon hasonló Feröerhez. Ilyen például az Óceániában fekvő Guam, amely jelenleg az Egyesült Államok külbirtoka. Mégis ott lehetnek saját zászlajuk alatt az olimpián. Akárcsak a Brit Virgin-szigetek sportolói. 

„A sportolók állnak az olimpiai mozgalom középpontjában.” Így szól a NOB egyik hangzatos jelmondata. A feröeri sportolók szemével nézve ez nem több egy üres lózugnál.  Azt kevesen tudják, hogy a feröeri sportvezetők már lassan hatvan éve küzdenek azért, hogy az ország sportolói ott lehessenek az olimpiai játékokon. Mindhiába. Pedig már 1989-ben ott szerepeltek azon a listán, amelyet azzal a céllal terjesztettek a NOB elé, hogy a bizottság adja meg az engedélyt az önálló olimpiai szerepléshez. Miközben a NOB sorra ismert el új országokat (1976 és 1985 között 25 új ország lett a NOB tagja), Feröer mindig hoppon maradt. S ez a helyzet most is, 2025-ben. 

Mindez óriási csalódást okozott az országban, ahol a helyi sportvezetők egy ideig letettek arról, hogy további nyomás alatt tartsák a NOB-ot. 

2008-ig egyetlen feröeri sportoló sem vett részt az olimpiai játékokon. Még dán színekben sem.

A jég a 2008-as pekingi olimpián tört meg, ahol az evezős és feröeri születésű Katrin Olsen dán színekben versenyezhetett. Ugyanebben az időben a sport horizontján felbukkant egy másik feröeri: az úszó Pál Joensen, aki éppen a 2010-ben, Budapesten rendezett Európa-bajnokságon szerzett ezüstérmet az 1500 méteres gyorsúszásban. Ez az eredmény minden idők legnagyobb feröeri sportsikere volt. Ám ez sem hatotta meg a NOB illetékeseit, így ő is dán színekben indulhatott el a 2012-es londoni olimpián. A The Independent című lap újságírói meg is kérdezték, mi a véleménye erről. Így válaszolt: 

Az emberek folyton odajöttek hozzám, és azt kérdezték: Miért hordasz dán ruhákat? Annyira furcsa egy olyan országot képviselni, ahol még soha nem éltem, egy olyan országot, Dániát, amellyel egyáltalán nem tudok azonosulni.

Az úszó Pál Joensen, aki az olimpián ebben a melegítőben nem vehetne részt
Fotó: DAMIEN MEYER / AFP

Sokak meglepetésére Pál Joensen sem a 2012-es, sem a 2016-os olimpián nem szerepelt a tudásához méltóan. A sportoló és edzője azzal érvelt, hogy a dán válogatottért való versenyzés kihatott a mentális állapotára, és ezáltal a medencében nyújtott teljesítményére is. „Nem arra teremtettek, hogy a dán zászlóért ússzak” – mondta keserűen a ferörei sportoló.

Dánia aligha fog ebben az ügyben segíteni

Feröer sportolóinak rendezetlen jogi státusa, a NOB érthetetlen ragaszkodása egy mára teljesen elavult szabályhoz most azért került újra középpontba, mert a kis ország férfi-kézilabdaválogatottja egyre erősebb, s lassan eljutunk oda, hogy sikerrel küzdhetne egy olimpiai kvalifikációs tornán. Hogy a helyzet még abszurdabb legyen: ebben a küzdelemben az egyik legnagyobb ellenfele az anyaország, azaz a dán férfi-kézilabdaválogatott lehet. Márpedig ha Feröer férfikézilabdában kijutna egy olimpiára, akkor a jelenlegi szabályozások miatt nem indulhatna ott el. Illetve már az olimpiai selejtezőn sem.

Csak arra lenne lehetőség, hogy a Dán Kézilabdaszövetség egy-egy feröeri játékost meghívjon a dán válogatottba. 

Erre azonban vajmi kevés az esély. Nemcsak azért, mert a dánok most tényleg uralják a sportág férfi szakágát, hanem azért is, mert hülyék lennének egy-egy dán játékos kárára egy-egy feröerit behívni. 

A NOB – annak ellenére, hogy állítása szerint és a hangzatos szólamok szintjén a sportolókat helyezi előtérbe – a politikai megfontolásokat az egyéni identitások elé helyezi. A feröeri sportolók képtelen helyzete, az, hogy egy-egy olimpián még mindig nem versenyezhetnek saját zászlójuk alatt, tökéletesen világítja meg ennek a helyzetnek a képtelenségét és abszurditását.