De térjünk most vissza a kézilabdához, hiszen ott az IHF és az EHF is hasonlóan gondolkodik, mint a FIFA és az UEFA. Azaz a kézilabda-világversenyeken Feröer önállóan indulhat. Máig nehezen felejthető, hogy a 2024-es németországi Európa-bajnokságon döntetlent játszottak a norvégokkal.
Az is elképesztő volt, hogy erre az eseményre Feröerről több mint ötezer szurkoló utazott el, azaz az ország lakosságának csaknem tíz százaléka drukkolt Németországban Feröernek.
A világ ekkor fedezte fel, milyen magas szintű szakmai munka zajlik évek óta a férfi kézilabdázóknál a Juh-szigeteken (ez Feröer nevének a jelentése.) Arról nem is beszélve, hogy az IHF volt az első olyan nemzetközi sportszervezet, amely megadta az engedélyt a feröeri csapatoknak arra, hogy a világ és akkor még Európa kézilabdázásába bekapcsolódjanak. Ez sem ma történt, a döntés 1974-ben született meg. A feröeri kézilabdacsapatok azóta vehetnek részt önállónan a sportág nemzetközi eseményein.
A NOB félrenéz és nem tesz semmit
1980-ban a feröeri úszó, Jón Hestoy az ország első olyan sportolója lett, aki a dán úszóbajnokságon (hiszen csak ott indulhatott el, mivel a FINA nem ismerte el országát) bajnoki címet nyert. Ez a győzelem kellett ahhoz, hogy nem sokkal később a FINA megadja az engedélyt, így Hestoy az 1982-es Ecuadorban rendezett világbajnokságon már feröeri színekben indulhatott.
A NOB egyszerűen nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a feröeri sport a dán sporttól teljesen függetlenül és önállóan működik, épül és fejlődik.
A megcsontosodott gondolkodású NOB-szabályok még mindig ott tartanak, hogy egy olyan ország, mint a Feröer-szigetek nem jelenhet meg önállóan egy olimpián.
Ami azért is elképesztő, mert vannak a világon olyan országok, amelyeknek politikai státusa magyon hasonló Feröerhez. Ilyen például az Óceániában fekvő Guam, amely jelenleg az Egyesült Államok külbirtoka. Mégis ott lehetnek saját zászlajuk alatt az olimpián. Akárcsak a Brit Virgin-szigetek sportolói.
„A sportolók állnak az olimpiai mozgalom középpontjában.” Így szól a NOB egyik hangzatos jelmondata. A feröeri sportolók szemével nézve ez nem több egy üres lózugnál. Azt kevesen tudják, hogy a feröeri sportvezetők már lassan hatvan éve küzdenek azért, hogy az ország sportolói ott lehessenek az olimpiai játékokon. Mindhiába. Pedig már 1989-ben ott szerepeltek azon a listán, amelyet azzal a céllal terjesztettek a NOB elé, hogy a bizottság adja meg az engedélyt az önálló olimpiai szerepléshez. Miközben a NOB sorra ismert el új országokat (1976 és 1985 között 25 új ország lett a NOB tagja), Feröer mindig hoppon maradt. S ez a helyzet most is, 2025-ben.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!