Gyökeres Viktor és névrokona is megmutatta: a zsaroló futballisták mindig jól járnak

A labdarúgás történetében nem először bizonyosodott be, hogy hiába próbálnak meg erősnek mutatkozni a klubok, a világ futballjában játékosuralom van. Már korábban is sikerrel zsarolták klubjaikat a távozni akaró, de élő szerződéssel rendelkező sztárok, és ez a tendencia folytatódott most a két Viktor, Gyökeres Viktor és Victor Osimhen esetében is. A két gólgép elérte, hogy ott folytathassa, ahol ő, és nem a klubja szeretné.

Victor Osimhenéhez hasonlóan Gyökeres Viktor sztrájkja is eredményre vezetett (Fotó: NurPhoto/Valter Gouveia)

A Marca megírta olasz forrásokra hivatkozva, hogy itt is megoldódott a patthelyzet, természetesen itt is Osimhen lett a győztes. A megállapodás értelmében a török klub 75 millió eurót fizet a csatár játékjogáért, amelyből 40 milliót azonnal, 35 millió pedig 2026 végéig fizet meg a Serie A bajnokának. A Napoli kikötötte, hogy Osimhen két évig egyetlenegy olasz klubhoz sem térhet vissza, kivéve, ha a Galatát valamiért eltiltanák vagy kizárással büntetnék.

Az előző idény mutatói, avagy akarta megtartani a Galatasaray Osimhent (a Transfermarkt adatai szerint):

Bajnokság (Süper Lig): 30 meccs, 26 gól, 5 gólpassz

Európa-liga: 7 meccs, 6 gól, 2 gólpassz

Török Kupa: 4 meccs, 5 gól, 1 gólpassz

Összesen: 41 meccs, 37 gól, nyolc gólpassz

Bőven akadtak még zsaroló sztárjátékosok, hogy létrejöjjön álmaik átigazolása

A Marca összeállításában felsorolt nem egy labdarúgót, aki példát mutatott Gyökeresnek és Osimhennek, hogy miként tudja a klubjával folytatott vitát a maga javára fordítani. Olyan zsaroló elődöket említ például, mint Gareth Bale, aki 2013-ban az átigazolási időszak utolsó napjáig harcolt a Tottenham csapatával, hogy a Real Madridba szerződhessen. A walesi játékos egyáltalán nem jelent meg a londoniak felkészülési időszakában, így a Tottenham végül 101 millió euróért elengedte a középpályást a királyi klubhoz.

Garreth Bale nem volt szívbajos, amikor mindenáron a Real játékosa akart lenni (Fotó: Marca/Rafa Casal)

A szlovén válogatott Jan Oblak szintén ezt az utat választotta, hiszen önkényesen meghosszabbította a szabadságát, nem tért vissza a Benficához 2014-ben, és a portugálok végül eladták őt az Atlético Madridnak. Hasonló módon került a Chelsea gárdájától 2018-ban a Real Madridhoz a belga válogatott kapusa, Thibaut Courtois is. A Chelsea ugyanebben az évben még egy sztárját veszítette el hasonló módon, a csatár Diego Costa távozott az Atléticóhoz, igaz, itt nem a játékos és a klub, hanem a csatár és az edző, az egyébként a Napolitól Osimhent elüldöző Antonio Conte viszálya volt a váltás okozója.

Dani Alves még arra is képes volt 2007-ben, hogy kihagyja önkényesen az AC Milan elleni Európai Szuperkupa-döntőt, csak hogy a Sevilla engedje őt el a Chelsea-hez. Nos, a sevillaiak nem engedtek, a brazil az idény első meccsein sem lépett pályára, ám végül Alves nem ment a londoni Kékekhez, hanem 2008-ban átigazolt a Barcelonához. Ki gondolná a nemrég az AC Milanhoz szerződő Luka Modricról, hogy 2012-ben ő is úgy került 40 millió euróért a Real Madridhoz, hogy a horvát játékos nem utazott el a Tottenham amerikai előszezonjára? És a legrégebbi sztori: 2002-ben, a vb-t megnyerve Ronaldo nem volt hajlandó visszatérni az Inter csapatához. A hosszú huzavona után a Fenomén távozhatott. Természetesen a Real Madridhoz.