Nagyon úgy néz ki, hogy végre lezárul a nyár két legnagyobb átigazolási drámája. Mind Gyökeres Viktor, mind pedig Victor Osimhen véghez vitte a saját akaratát – noha élő szerződéssel rendelkeznek, nem jelentek meg klubjuk első edzésén –, és mindketten ott folytathatják, ahol ők szerették volna. A svéd gólgyárosnak egyébként 2028. június 30-ig volt élő szerződése a portugál bajnok és kupagyőztes Sporting CP-vel, míg a nigériai gólgépnek még egy évig az olasz bajnok Napolival van érvényes szerződése. Noha a klubok elengedték volna a két játékost, azért szerették volna megkérni az árukat, ám a labdarúgók olyan helyzetbe kényszerítették őket, hogy kénytelenek voltak engedni. Ez másképpen kifejtve zsarolás.
Gyökeres megfelelt az orvosi vizsgálaton, öt évre az Arsenalé lesz
A 27 éves svéd válogatott támadó már tavasszal bejelentette a Sporting elnökének, hogy nyáron váltani szeretne és visszatérne Angliába. A portugál klub elnöke, Frederico Varandas azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a kivásárlási záradékban található 100 millió euró helyett 70+10 milliót mindenképpen fizessenek a csatárért. Ennyit senki sem akart kifizetni az előző szezon ezüstcipőséért, és úgy tűnt, Gyökeres nem megy sehova. A klubelnök a korábbi szóbeli ígérete ellenére nem akarta alacsonyabb összegért elengedni a játékost, aki ezután megtagadta az edzéseken való részvételt, és kijelentette, hogy nem tér vissza a lisszaboni csapathoz.
A legkitartóbb kérőnek az Arsenal bizonyult, ám úgy tűnt, megfeneklenek a tárgyalások az észak-londoniakkal is, miután az Ágyúsok 65 millió eurót adtak volna fixen, némi bónusszal. Végül a csatár ügynöke engedett a saját pénzéből, így létrejöhetett az üzlet. Az Arsenal 63,5 millió eurót fizet azonnal a Sportingnak, ez az összeg bizonyos feltételek teljesülése esetén további 10 millió euróval nőhet. Gyökeres megfelelt az orvosi vizsgálaton, így aláírhatja az öt évre szóló szerződését.
Gyökeres előző idénybeli statisztikája (a Transfermarkt adatai szerint):
- Bajnokság: 33 meccs, 39 gól, 8 gólpassz
- Bajnokok Ligája: 8 meccs, 6 gól
- Portugál Kupa: 7 meccs, 5 gól, 3 gólpassz
- Portugál Ligakupa: 3 meccs, 4 gól
- Szuperkupa: 1 meccs, 2 gólpassz
- Összesen: 52 meccs, 54 gól, 13 gólpassz
Osimhen is célba ért, a Napoli megegyezett a Galatasaray csapatával
A másik Viktor (Victor), a nigériai Osimhen követte csatártársa módszerét, és a Napoli hiába tárgyalt más klubokkal a támadó értékesítéséről, az a fejébe vette, hogy kizárólag annál a csapatnál hajlandó játszani, ahol az előző szezont kölcsönben töltötte. Nos, ez a csapat a török Galatasaray , azaz Sallai Roland klubja. Természetesen a huzavonában Osimhen is a saját akaratát erősítendően nem jelent meg a nápolyiak felkészülés előtti orvosi vizsgálatán, és úgy tűnt, még bíróságon is kiköthet az ügy.
A Marca megírta olasz forrásokra hivatkozva, hogy itt is megoldódott a patthelyzet, természetesen itt is Osimhen lett a győztes. A megállapodás értelmében a török klub 75 millió eurót fizet a csatár játékjogáért, amelyből 40 milliót azonnal, 35 millió pedig 2026 végéig fizet meg a Serie A bajnokának. A Napoli kikötötte, hogy Osimhen két évig egyetlenegy olasz klubhoz sem térhet vissza, kivéve, ha a Galatát valamiért eltiltanák vagy kizárással büntetnék.
Az előző idény mutatói, avagy akarta megtartani a Galatasaray Osimhent (a Transfermarkt adatai szerint):
Bajnokság (Süper Lig): 30 meccs, 26 gól, 5 gólpassz
Európa-liga: 7 meccs, 6 gól, 2 gólpassz
Török Kupa: 4 meccs, 5 gól, 1 gólpassz
Összesen: 41 meccs, 37 gól, nyolc gólpassz
Bőven akadtak még zsaroló sztárjátékosok, hogy létrejöjjön álmaik átigazolása
A Marca összeállításában felsorolt nem egy labdarúgót, aki példát mutatott Gyökeresnek és Osimhennek, hogy miként tudja a klubjával folytatott vitát a maga javára fordítani. Olyan zsaroló elődöket említ például, mint Gareth Bale, aki 2013-ban az átigazolási időszak utolsó napjáig harcolt a Tottenham csapatával, hogy a Real Madridba szerződhessen. A walesi játékos egyáltalán nem jelent meg a londoniak felkészülési időszakában, így a Tottenham végül 101 millió euróért elengedte a középpályást a királyi klubhoz.
A szlovén válogatott Jan Oblak szintén ezt az utat választotta, hiszen önkényesen meghosszabbította a szabadságát, nem tért vissza a Benficához 2014-ben, és a portugálok végül eladták őt az Atlético Madridnak. Hasonló módon került a Chelsea gárdájától 2018-ban a Real Madridhoz a belga válogatott kapusa, Thibaut Courtois is. A Chelsea ugyanebben az évben még egy sztárját veszítette el hasonló módon, a csatár Diego Costa távozott az Atléticóhoz, igaz, itt nem a játékos és a klub, hanem a csatár és az edző, az egyébként a Napolitól Osimhent elüldöző Antonio Conte viszálya volt a váltás okozója.
Dani Alves még arra is képes volt 2007-ben, hogy kihagyja önkényesen az AC Milan elleni Európai Szuperkupa-döntőt, csak hogy a Sevilla engedje őt el a Chelsea-hez. Nos, a sevillaiak nem engedtek, a brazil az idény első meccsein sem lépett pályára, ám végül Alves nem ment a londoni Kékekhez, hanem 2008-ban átigazolt a Barcelonához. Ki gondolná a nemrég az AC Milanhoz szerződő Luka Modricról, hogy 2012-ben ő is úgy került 40 millió euróért a Real Madridhoz, hogy a horvát játékos nem utazott el a Tottenham amerikai előszezonjára? És a legrégebbi sztori: 2002-ben, a vb-t megnyerve Ronaldo nem volt hajlandó visszatérni az Inter csapatához. A hosszú huzavona után a Fenomén távozhatott. Természetesen a Real Madridhoz.
